Hiába figyelmeztette Keleti Györgyit édesapja

Akkor viszont úgy érezte, hogy figyelmeztetnie kell a lányát. Egy családi összejövetel után megkérte, hogy maradjon még egy percre.

"- Mi az, apa? Baj van?

- Baj.

Komoly, ellentmondást nem tűrő volt a hangja. Éreztem, hogy nem viccel.

- Lehallgatnak…

Földbe gyökerezett a lábam.

- Az nem lehet - válaszoltam.

- De igen, Györgyi.

- De… Mióta?

- Nem most kezdték, de biztosan nem tudom. Biztos helyről kaptam az információt. Azonnal be kell fejezned.

- Apa, most nem szállhatok ki. Túlságosan benne vagyok. Túl nagy a tét. Nem tehetem.

- Azt mondtam, hogy fejezd be. Az életed a tét, az istenért! Le akarnak tartóztatni.

- Az nem lehet… - hajtogattam. - Nagyon vigyáztam, nincsenek tanúk, bizonyítékok…

- Lányom, börtönbe fogsz kerülni, az isten szerelmére. Nem akarlak rácsok mögött látni. Ne okozz több fájdalmat. Nem akarom, hogy bántsanak.

- Vigyázok magamra, apa, ne aggódj. Pár hónap, és kiszállok, ígérem.

Boldogtalanul, elkeseredve megcsóválta a fejét.

- A vesztedbe rohansz. Őrült vagy. Őrült… Hát ennyit ér neked az a rohadt pénz?!

- Sokat jelent…

- Sajnállak érte… Úgy fog elmenni melletted az élet, hogy észre sem veszed. S az igazán lényeges dolgokat sosem fogod tudni megvenni.

Lehajtottam a fejemet, hogy ne kelljen a szemébe néznem. Lehajtott fejjel hagytam el a szülői házat. A kapcsolataimra, a hálózatra gondoltam, amit az elmúlt években nagy gonddal felépítettem. S ami gazdaggá tett.

Valaha nagyon élveztem ezt az egészet. A bűnös izgalmat, a sok pénzt. De apámnak igaza volt. Csak díszleteket építettem, s alatta minden rohadt. Kétségbeejtően egyedül éreztem magamat.

És féltem."

Később a férfi ment börtönből szabadul lányáért a határra, hozta haza biztonságba, és bújtatta négy napig.