Ha velem jössz, veled megyek

Ez egy nagy arab szufi költő versének a szép és igaz sora a szeretetről. A párkapcsolatban ugyanis szüntelen mozgásban vagyunk. Mint a táncosok. Mozdulatainkkal meghatározzuk egymást. Én téged - te engem.

Egymást kölcsönösen áthatva forgunk, keringünk - s közben telik az idő. Öregszünk is. Más vagyok már, mint amikor táncra kértelek - s te is más lettél már. Ha figyeled az életet, látod majd, hogy vannak, akik hamar kiszédülnek a táncból. "Nem megyek tovább, mert nem jössz velem." Van, amikor ezt ki kell mondani. "Én mennék még, örömmel mennék - de te már nem. Isten veled!"

De ha éles szemmel figyeled a viszonylag tartós párkapcsolatokat, azt tapasztalod, hogy nem egyformán szeretik egymást. Az egyik jobban szeret. A másik kevésbé. De azért mégis megy vele. Az egyik mágnes rendszerint erősebben húz. Néha már ez is elég az összetartozáshoz.

Sok minden tarthat össze két ember. Nem csak a szerelem. A közös sorsuk is.