„Sokkal kényelmesebb, mint az új ruhák" – Réka divatot teremtett: mindenhová népviseletben megy

Ha valaki meglátja Simon Rékát és férjét, Zolit Salgótarján utcáin, leesik az álla. Hiszen mind a ketten népviseletben járnak, szó szerint mindenhova. Ebben dolgoznak, ebben vásárolnak és ebben is utaznak fel Budapestre, ha szükség van rá. Rékáék nem magamutogatásból választották ezt az öltözködést, nekik ez a kényelmes. Nem véletlenül. 

Réka mindig népviseletet hord, otthon és a városban is

Réka, elmondása szerint mindig is szoknyás lány volt, gyűlölte a nadrágot. Körülbelül négy éve azonban már folyton viseletet hord, számára ugyanis ez lett a kényelmes. Azért még van pár „régi" ruhája, azaz mai darabja, de ezek már folyamatosan kopnak ki a ruhatárából. Egy-két póló van, amit szívesen elhord szoknyához, de ha csak teheti, népviseletben mutatkozik.

 – nevet magán Réka, aki általában kendőt is hord a fején, aminek szintén praktikus okai vannak. 

„Amikor jártam ki a legelőre a hajam mindig beakadt vagy a bokorba, vagy egy faágba. Ráadásul zavar is, ha az arcomba lóg egy hajtincs. A kendő épp ezért tökéletes, nem véletlen, hogy őseink is sokat hordták" – meséli Réka, aki nem csak otthon, az állatok között, de az utcán is népviseletben jár. 

– fejti ki a fiatal asszony, aki legszívesebben hátyit (háton hordott kosár) is hordana, de amikor ezzel próbálkozott rájött, hogy nem fér fel vele a buszra. De régóta szemezik a fonott tokokban lévő nagy butykosokkal is, ezek azonban már nem kényelmesek a városban. Ha azonban az udvaron van, sokszor ezt viszi ki magával szomjúság ellen. 

„Azt hiszik valamilyen rendezvényre megyek, pedig nekem ez az életem"

Réka úgy gondolja, ez az életforma sokkal fenntarthatóbb divat szempontból. 

 A szekrénye tele van szebbnél szebb darabokkal, a színes, virágos felsőszoknyáktól a cifra kendőkig. 

 – mesél Réka, miközben mutogatja nekünk a gyönyörű ruhákat, amikből egyet ki is választ és magára vesz, hiszen indulunk a városba. 

„Nem értik az emberek általában, ha meglátnak. Ahogy a családom sem, ők is csak ámulnak rajtam, milyen szépek a ruhák, de nem tudják hova tenni, én pedig nem magyarázkodom. Sok járókelő meg szokta kérdezni, hogy milyen rendezvényre megyünk, lesz-e táncház este vagy miért vagyok beöltözve viseletbe. Nem értik, hogy nekem ez a hétköznapjaim része, én így vagyok önmagam, ahogy Zoli is. Mi nem beöltözünk, hanem felöltözünk. Ahogy más nadrágot és pólót húz, mi úgy nyúlunk a szoknyáért, a lajbiért és a kendőért" – részletezi Réka, akit nem zavarnak a kíváncsi tekintetek. Hiszen a célja, hogy megőrizzen valamit a múltból a hagyományokkal és az öltözködéssel. Egyediségét pedig a legnagyobb divatdoktátorok is megirigyelnék.