Amikor a szilikonmell a gyomorfalig szivárog - A mellimplantátumok veszélyei

A szilikonnal nagyobbított mellekkel sokféle probléma adódhat, melyeket dr. Németh Tamás plasztikai sebész segítségével vettünk sorra.

A szivárgás tünetei

A szivárgás azért is okoz gyakran gondot, mert nem minden esetben van olyan egyértelmű jele, mint Sharon Osbourne-nál. Ugyanis ha az implantátum fala nem szakadt ki, csak átjárhatóvá vált, hónapokig vagy akár évekig kerülhet ki belőle a töltőanyag, látható jelek nélkül. Ha kiszakadt a fal, akkor tapasztalható a mell eldeformálódása vagy a nyirokcsomók fájdalmas duzzanata, és ilyenkor juthat el a szilikon a test különböző részeibe - bár ez azért nem túl gyakran fordul elő.

A szivárgás okai és kezelése

Sokféle probléma okozhat szivárgást, például megsérülhet az implantátum a beültetés során valamelyik műtéti eszköztől vagy későbbi mellműtéteknél. Egy autóbaleset is okozhat gondokat, főleg a biztonsági öv vagy a kinyíló légzsák. Mellrákgyanú esetén az elvégzett mammográfiai vizsgálat során is összenyomhatják annyira a melleket, hogy az gondot okozzon. A nyolc-tíz éves implantátumoknál pedig egyértelműen azok elöregedése áll a háttérben.

Megelőzés

A legegyszerűbb megelőzni a szivárgást, ezt pedig rendszeres kontollra járással tehetjük meg. Fontos az önellenőrzés is, ha megnagyobbodott nyirokcsomókat tapintunk ki a hónaljban, vagy megváltozott a mell formája, érdemes orvoshoz fordulni minél hamarabb. Az orvos ilyenkor tapintással és ultrahang vagy MRI-vizsgálat segítségével meg tudja állapítani a tünetek okát. Ha a mellnagyobbító műtét már 8-10 éve történt, akkor az implantátumok cseréje is időszerű lehet.

Újabb mellnagyobbító módszerek

Ezek közül az egyik a saját zsír beültetése: az illető hölgy hasáról vagy fenekéről leszívott zsír teszik a mellekbe. A módszer hátránya, hogy egyelőre ennek a zsírnak egy - kis vagy nagy - része felszívódik, így nem lehet pontosan megjósolni az eredményt.

A másik módszer esetén nem saját zsírral, hanem hyaluronsavval töltik fel a melleket, ami egy szövetbarát anyag, és felszívódik az emberi testben. Előnye, hogy jóval rövidebb beavatkozás, mint például a szilikonos beültetés, de jóval kisebb méretnövekedés is várható.

Többek szerint mindkét itt felsorolt eljárás esetén van még egy hátrány: a felszívódás után maradt hegek ronthatják a mammográfiás vizsgálatok eredményeit.

Kis szilikontörténelem

Az első mellnagyobbítás még 1895-ben történt, amikor egy hölgy hátáról leoperált jóindulatú zsírcsomót annak a melléből eltávolított csomó helyére ültettek. Ezután az idő előrehaladtával sokszor kísérleteztek zsírbeültetéssel, nem túl sok sikerrel - csomók, fertőzések és sipolyok is kialakultak. Ezután különböző idegen anyagokat töltöttek a páciensek mellébe, még kevesebb sikerrel és jóval több szörnyű mellékhatással. A szilikongélért Dow-Cordingnak lehetünk hálásak a 40-es években, az első szilikonos mellnagyobbítás pedig 1962-ben történt. Azóta is rengeteget fejlődött a tudomány, ma már csak az ötödik generációs, kohezív géllel töltött párnákat használják.