Egyetlen kattintás, amely életre szóló sérülést okozhat a gyerekben

Az internetes csúfolódás veszélyesebb

A "hagyományos" zaklatás, kiközösítés, csúfolás, megalázás, akár fizikai bántással, akár annélkül is életre szóló sérülést hagyhat a gyermekben. A terep igen veszélyes, amibe felnőttként nem könnyű beleavatkozni. Körültekintő tanári, szülői taktikát igényel egy, a kortársak által lesajnált, megvetett és végül megalázott gyerek visszavezetése a közösségbe. Ebben az esetben nem elég a bántók megbüntetése, hiszen a büntetés miatti düh ismét az áldozaton csapódhat le, mondván, hogy ez is miatta történt. Gyakori azonban, hogy a felnőttek inkább az iskolaváltás mellett döntenek egy-egy ilyen esetben.

Tömegessé válhat, és nincs visszaút

Ám az internetes zaklatásnál nem biztos, hogy működik a közösségváltás, hiszen gyakran egész nagy tömegek vesznek részt a bántásban. Egy-két kattintás, és máris sokat látják azt a bizonyos képet vagy videót, akarva-akaratlan eljut hozzájuk a pletyka, vagy esetleg a posztolt rosszindulatú megjegyzésfolyam. Olyan, mintha nem lenne menekvés. Ráadásul, ami egyszer felkerül a világhálóra, az könnyen sokszorosítható, és nagyon-nagyon nehéz, szinte lehetetlen letörölni.

A következményektől sem kell félni

Az áldozat sokszor azt sem tudja, hogy kitől és miért kapja a megalázó üzeneteket, a bántó, fenyegető szavakat. Az interneten arc nélkül, mindenféle fantázianév mögé bújva lehet küldeni az üzeneteket, titkos telefonszámokról a SMS-eket. A bántók inkognitóban maradhatnak. A szülők és a tanárok többségének sincs meg az a számítógépes tudása, hogy képes legyen a gyermekek online viselkedését is ellenőrizni. Így a cyberterror sokszor észrevétlen marad, és ha nincsenek is teljesen inkognitóban a bántók - közösségi oldalakon már többnyire névvel vannak jelen -, a következményektől így sem kell tartaniuk.

Mit tehet a szülő, ha gyermekét interneten zaklatják?

Nem könnyű észrevenni, ha a gyermeket zaklatják. A legtöbb áldozat szeretné eltitkolni, hogy mi történik, mivel meg vannak győződve arról, ők maguk az ok. Ahhoz, hogy a gyermek megnyíljon, bizalomteljes szülői viszonyra van szükség. Az összerezzenés a telefonhangra, a számítógép hirtelen lekapcsolása intő jel lehet, de ugyanúgy a rossz hangulat, a visszahúzódó és a korábban kedvelt társaságot is elkerülő viselkedés, ingerlékenység számítógépezés után, betegségek szimulálása, iskolakerülés.

Abban az esetben, ha a gyermek hajlandó elmesélni, hogy mi történt, nem szabad nagy patáliát csapni, bármennyire is érthető lenne ez a reakció. Ezzel csak jobban ráijeszt a szülő a gyerekre. Érdemes inkább elfogadón és támogatón viselkedni, a legfontosabb pedig: elhinni, hogy amit a gyermek mond, az igaz. Nagyon nagy károkat okozhat, ha a szülő lekicsinyli, bagatellizálja a gyermek problémáit.
Magát a zaklatást azonban sajnos nem lehet egyedül megoldani: nagyon fontos beszélni az iskolával, a tanárokkal, osztályfőnökkel, vagy akár pszichológussal is, hogy miként lehet megoldani a helyzetet.