Jáksó László: "Nem fontos, hogy vékony legyek"

A műsorvezető fiatalkorában mindent megtett azért, hogy meghízzon, de kissé túllőtt a célon, s egy idő után már a diétákkal került közelebbi kapcsolatba.

"Ó, én nagyjából mindennel próbálkoztam már. Volt egy időszakom, még huszonéves koromban, amikor annyira vékony, nyüzüge alak voltam, hogy mániákusan akartam hízni. Faltam a csokit, éjszaka ettem pörköltet - kanállal -, mindent kitaláltam, csak hogy hízzam. Aztán sikerült. Egy darabig örültem ennek, azután már kevésbé, ahogy kezdett elfogyni a levegőm a cipőfűző megkötése közben. Ekkor mondogattam én újságoknak, hogy szeretnék diétázni és ekkortájt találtam rá bizonyos módszerekre."

Innentől rendszeresen ingadozott a súlya: két éve majd' húszkilós fogyásával hívta fel magára a figyelmet, tavaly nyáron pedig még ő maga is megijedt, mikor tizenkét kilót fogyott egy hónap alatt. Sportolni nem szeret, így az időhiány mellett különféle fogyókúráknak köszönhette a sikereket - hat éve még a vitatott Atkins-diétát is kipróbálta.

"Mindegyik diéta egyformán szörnyű volt - vagy nem volt szörnyű, ahogy vesszük. Az emberek alapvetően buták, azt hiszik, hogy lehet úgy fogyni, hogy közben zsíros kenyeret eszünk. Nem lehet. Az Atkins-diéta is hatásos volt nálam, mint egyébként minden olyan módszer, amely arra kényszerített, hogy valamiből, bármiből kicsit kevesebbet egyem. Ott ugyebár nem ettem puha, foszlós kenyeret a pacalhoz. Oké. Ez működött is. Semmi rosszat sem tudok mondani az Atkins-diétáról, de végül rájöttem: a pacallal is lehet némi gond, nem csak a kenyérrel."

Megelégelve a jojózást, a műsorvezető mára felhagyott a fogyókúrákkal, a súlya pedig magától beállt egy többé-kevésbé egészséges szintre.

"Az történt, ami a viccben a pácienssel, csak kicsit másképpen: az orvos tévedésből nyugtatót ír fel a hasmenéses betegnek, és mikor egy hét múlva megy kontrollra, megkérdi tőle az orvos: még mindig be...? Mire a páciens: igen, de már nem érdekel. Most sem kövér nem vagyok, sem sovány, 182 cm magassághoz 90 kg a súlyom, ami picit több, mint az ideális, de nem drámaian. Úgy tűnik, a testem így szeret lenni és kész. Nem fontos, hogy vékony legyek. Egymillió egyéb adat van, ami viszont fontos: a vércukor, a koleszterin, ilyesmi. Ezeket időszakonként, mondjuk félévente nézetem. Minthogy gyönyörű adatokat produkálok minden esetben, úgy tűnik, egyhamar nem lesz igaza annak az újságírónak, aki immár három éve jelentette ki, hogy halálos beteg vagyok. Persze egy ilyen fogadást könnyű az ő oldaláról megnyerni, kivéve, ha ő hal meg előbb. Ha úgy lesz, majd bocsánatot kérek a temetésén."