Az egyik legvagányabb sport története: óriás-toronyugrás

Állítólag már a hawaii őslakosok kitalálták ezt az extrém sportot. Az 1770-es években a harcosok vetették le magukat a sziklákról a tengerbe, bizonyítva ezzel bátorságukat és rátermettségüket. A következő évszázadban Németországban tűnt fel hasonló sport, ahol tornászok találták ki, hogy minél magasabbról ugranak, annál több gyakorlatot tudnak bemutatni. A toronyugrás már egészen korán, 1904-ben olimpiai sportág lett, majd lényegében ebből vált ki a sziklaugrás, amit azok a műugrók hoztak létre, akik megunták az uszodai környezetet, és valami izgalmasabbat kerestek.

2009-től, amikor egy energiaitalokat gyártó márka megszponzorálta a világversenyeket, elképesztően gyorsan terjedt a sportág híre. Nem is csoda, hiszen csodás környezetben és félelmetes magasságból ugranak a versenyzők, vagyis egy nagyon látványos sportról van szó, így hamar rákaptak a nézők. A rendkívüli magasságok miatt természetesen még inkább figyelnek a biztonságra ezeken a versenyeken. Minden helyszínt búvárok néznek át a versenyek előtt, és az ugrókat is ők várják a vízbe érkezéskor. A többi műugrószámmal ellentétben ebből a magasságból kizárólag talppal lehet vízbe érkezni, hiszen 90 km/h sebességgel csapódnak a vízbe a versenyzők.

A világbajnokság programjának 2013 óta része az óriás toronyugrás, ami a sziklaugráshoz hasonló szabályokkal működik, csak éppen mesterségesen kialakított tornyokkal. A nőknél 20, a férfiaknál 27 méteres tornyot emelnek a versenyzéshez. Utóbbiaknál ez 3 másodperces szabadesést jelent, majd jöhet a 90 km/h sebességgel való vízbe érkezés, ahol szintén búvárok várják a versenyzőket. A pontozásos versenyt a legszebb ugrásokat bemutató indulók nyerik.

A cikk megjelenését a Bp2017 Nonprofit Kft támogatta.