Az óvodai agresszióra megfelelő válasz lehet a gyermek önvédelmi oktatása

A minap mentem a fiamért az óvodába, és láttam, ahogy a távolabbi asztalnál játszó kisfiút a mellette álló társa egy igen határozott mozdulattal, ökölbe szorított kézzel hátba ver.

A szülői értekezleteken rendszeres a panaszáradat 1-2 gyermekre, akik szinte válogatás nélkül ütik, rúgják a többit.

Míg az óvónőktől a gyermekek azt hallják, hogy ilyenkor ne üssenek vissza, próbálják megbeszélni a dolgot, addig mi szülők mégis mit tehetnénk gyermekeink védelme érdekében? „Kerüld el! Szólj az óvó néninek!”, Mondd el neki, hogy ezzel fájdalmat okoz neked!” Ám ha egy kis agresszor kipécéz magának egy nála gyengébb gyermeket, sajnos a szép szó nem mindig használ.

Az óvodákban nagyon nehezen tudják kezelni az ilyen típusú gyerekeket – akiknél nem csak egyszer-kétszer fordul elő agresszív viselkedés, ami bizonyos mértékig a társas beilleszkedés velejárója. Leginkább csak büntetik őket, ami hosszú távon még nagyobb feszültséget kelt a kisgyermekben. A megoldás egy pszichológiai tanácsadás, esetleg rendszeres gyermekpszichológiai segítség lenne, de erre az óvoda nem kötelezheti a szülőket, akik az esetek többségében nem is élnek a lehetőséggel.

Rendkívül fontos, hogy már kisgyermekkorban eszközt adjunk a kezükbe, amivel meg tudják védeni magukat társaikkal szemben, hiszen egy áldozatszerep rájuk is ragadhat, amit később az iskolába is tovább vihetnek. Erre remek megoldást nyújtanak a különböző gyermekönvédelmi tanfolyamok.

Számos tévhit él a szülőkben arról, hogy milyen jellemváltozást okozhat a gyermekeknél, ha önvédelmi oktatásra járnak, és ha elsajátítják azokat a módszereket, amelyek segítségével eredményesen meg tudják védeni magukat a közösségben. Ezeket gyűjtötte egy csokorba Kovács Ildikó, a világ első, gyermekeknek szánt önvédelmi kirakósának megalkotója.

1. „Ha önvédelmet tanul a gyerek, maga is agresszívvá válik”

Minden kicsi életében eljön az a hosszabb-rövidebb időszak, amikor az agresszív gyermek vagy az áldozat szerepében van. Éppen ezért meg kell tanulniuk levezetni a feszültséget – ebben pedig gyakran segíteni kell nekik. Ha tudják, miként kezeljék a konfliktusokat, megszűnik vagy minimálissá redukálható az intézményi agresszió.

2. „Úgysem tudja használni, hiszen túlságosan kicsi ahhoz, hogy megértse az önvédelmet”

A gyerekek tökéletesen értik azokat a szituációkat, amelyek agresszivitást válthatnak ki bennük vagy egy másik kisgyermekben, hiszen mindennapi életükben gyakran találkoznak ezekkel. Az alapmozdulatok rendkívül egyszerűek, könnyedén alkalmazhatók, így nemcsak, hogy el tudják sajátítani, hanem eredményesen is tudják használni a közösségben.

3. „Jobban jár, hogy ha nem használja az önvédelmi technikákat a közösségben, mert még a végén ő fog büntetést kapni”

A kisgyermekgondozóval és az óvónővel a szülőnek folyamatosan kommunikálnia kell. Éppúgy meg kell beszélniük, ha a gyermek nehezebb időszakot él meg és feszültebb, minthogy őt bántja a társa. Ha az együttműködés kölcsönös, akkor mindkét fél tisztában van azzal, hogy az önvédelem jogos és megfelelő volt-e az adott szituációban.

A 10 darabos, háromrészes kirakósban olyan szituációk jelennek meg, amelyek az életkori sajátosságokat szemléltetik, így például a birtoklás iránti vágyból fakadó agresszivitást vagy éppen a haragból eredő erőszakos cselekvéseket. A puzzle játékos használatát bölcsődés kortól ajánlja szülőknek, gyerekeknek, pedagógusoknak egyaránt.