Egy pszichológiai kísérlet rávilágít a családon belüli agresszió mintakövetésére

Tanulható, másolható agresszió

Az egyik legismertebb obszervációs, vagyis megfigyelésen alapuló tanulással kapcsolatos vizsgálat, az 1961-es „Bobo baba" volt, mely Albert Bandura és csapata nevéhez fűződik. Ebben óvodás korú gyerekek bevonásával végeztek agressziótanulási kísérleteket. Bobo egy felfújható, keljfeljancsi-szerű bábu volt. Így az ütéseknek, lökéseknek egyrészt nem maradt nyoma, másrészt egyből visszatért eredeti helyzetébe, tehát az agressziónak nem voltak látható következményei.

A gyerekek három csoportra voltak osztva: az elsők azt látták, hogy ezért a felnőttet édességgel jutalmazzák, a másik csoport felnőttjét megszidták viselkedésért, a harmadikban semmiféle válaszreakció nem volt, tehát sem jutalmat, sem büntetést nem kapott a felnőtt.

A második szakaszban a gyerekeket külön-külön, egy játékokkal teli szobában váratták, ahol semmihez sem érhettek. Ez kellő feszültséget szült bennük. Ezután átvitték őket egy másik helyiségbe, ahol több más játék közt ott volt Bobo baba is. Ezt követően a gyerekeket egyedül hagyták.

A kísérlet eredményei

• Az első csoport (a jutalmazásos modell) – A gyerekek több agresszív megnyilvánulást is mutattak Bobo irányába, melyek közt nem csupán a felnőttől látott módszerek köszöntek vissza. E téren pár kisgyerek kifejezetten kreatív volt.

• A második csoport (a büntető modell) – Itt a gyerekek kis százaléka mutatott csak durva viselkedést Bobo bábuval szemben, sőt. Sokuk kedves és barátságos volt vele.

• A harmadik csoport (a passzív modell) – Voltak gyerekek, akik barátságosan viselkedtek Bobo bábuval, de nagyobb számban fordultak irányába agresszíven.

Az eredmények hasonlóak voltak akkor is, amikor a gyerekek csak videón nézték a fenti jeleneteket. A kísérletből jól látszott, hogy nem csupán utánzás, de megfigyelés (tett-következmény) alapján is eltanulhatóak az agresszív viselkedési minták. Ezt követően a pszichológusok a kísérleti paradigmának több változatát is vizsgálták, melyből további fontos összefüggéseket vontak le. Az obszervációs tanulás hatékonyabb, ha olyan személy a modell – vagyis a bábuval agresszíven viselkedő ember –, akinek a megfigyelőnél magasabb a szociális státusza, vagy ha a megfigyelő pozitív érzelmeket táplál irányába.

Ebből az ambivalens érzéseket keltő pszichológiai kísérletből is jól látszik, hogy mekkora hatással lehet egy kisgyermekre, ha családon belüli erőszak tanújává válik.