Nők, akik férfiruhában harcoltak a magyar szabadságért

Bányai Júlia – százados és kém

1824-ben, Erdélyben született. Később hozzáment Sárossy Gyula ügyvédhez, akinek 1848-as halálát követően Júlia a bécsi cirkuszban dolgozott műlovarnőként. A forradalom kitörésének hírére azonban hazautazott, és elhunyt férje nevét, valamint férfi identitást felvéve belépett a magyar honvédseregbe. Főként az erdélyi harcok során tanúsított bátorságáért először közlegényből a 27. honvédzászlóalj főhadnagyává, majd századossá léptették elő.

Hírszerzői tevékenységét maga Bem tábornok jutalmazta katonai kitüntetéssel.

A szabadságharc leverése után Törökországba emigrált, majd 1850-ben férjhez ment Matta Ede századoshoz. Nem bírta azonban sokáig hazája nélkül, 1851-ben visszatért Erdélybe, ahol részt vett a Makk Károly-féle osztrákellenes összeesküvésben. Ennek leleplezésekor ismét Törökországba menekült, végül férjével Kairóban telepedett le, ahol megnyitották a Fáraóhoz nevű fogadójukat. Bányai Júlia 59 éves korában, 1883-ban halt meg.

Gulyás Júlia – tiszt

A karcagi születésű, friss házas Júlia úgy döntött, férje, Zábráczky János után megy a frontra. Férfiruhába öltözött és Zábráczky Gulyás Gyula néven beállt a seregbe. Nem sokkal később férje elesett a piski csatában, ez pedig még vakmerőbbé és meggondolatlanabbá tette őt a harcokban. Egy ágyútűzben meg is sebesült, ám harci kedvét nem vette el. Seregével Tiszafüredre, majd Szolnokra ment, végül elüszkösödött sebével Albertirsán kórházba kerül. Miután felépült, az aradi tüzérekhez került. Péterváradon azonban elfogták, ahol kiléte lelepleződött. Miután kiszabadult, Budán telepedett le.

Lebstück Mária – huszárfőhadnagy

A jómódú kereskedő családból származó Mária 13 éves korától Bécsben nevelkedett. Itt érte a magyar forradalom és szabadságharc híre, amire reagálva Károly néven először az egyetemi légióhoz, majd 1848 novemberében a honvédsereghez csatlakozott. Részt vett többek között a branyiszkói áttörésben és a kápolnai csatában. A seregben egészen a huszárhadnagyi rangig ért el. A harctéren ment hozzá Jónák József tüzérőrnagyhoz, akit még Bécsben ismert meg.

Férjét először halálra ítélték, de ezt életfogytig tartó szabadságvesztésre módosították. Emiatt a férfi kérte házasságuk felbontását, hogy Mária továbbléphessen. Miután kiszabadult, gyermekével Horvátországba költözött, majd néhány év elteltével férjhez ment Pasche Gyula műfestőhöz. Hazaköltöztek Komáromba, született egy közös lányuk is, Antónia, aki korán meghalt. 1870-ben második férje is elhunyt, ő pedig Budára költözött és francianyelv-tanárként tartotta el magát és fiát. Nem sokkal később megtalálta őt első férje, Jónák József, akit időközben szabadon engedtek. Mivel a férfi újranősült, kapcsolatuk nem fonódhatott ismét szorossá, de Máriát és Pált 1875-ben bekövetkezett haláláig támogatta.

Lebstück Mária női ruhát csak otthon viselt, az utcán mindig honvédegyenruhában jelent meg. 61 évesen, 1892-ben hunyt el.

Pfiffner Paulina – hadnagy

Anyját 10 éves korában veszítette el, apját, aki méneskari főhadnagy volt, áthelyezték Lengyelországba. A fiatal lány Mezőkövesden nevelkedett nővére családjánál, majd színésznőnek állt és vándortársulatával Erdélybe utazott. Már ebben az időben gyakran öltötte magára Ligeti Kálmán nevű férfi alteregóját. A szabadságharc kitörését követően az akkor 23 éves Paulina színészi tehetségét kihasználva beállt a seregbe, és többek között harcolt a piski csatában is. Az itt tanúsított bátorságáért és hősiességéért tisztté léptették elő. A harcok során kétszer sebesült meg, de mindkét alkalommal felépült és visszatért a frontra. A forradalom leverése után egy ideig bujkált, de elfogták, és a gyulai laktanyába szállították. Bár fogva tartották és őrizték, mégis sikerült fegyverhez jutnia – a körülmények nem ismertek –, és 1853-ban szíven lőtte magát. 28 nappal később, a kórházban halt bele az önmagának okozott sérülésbe.