A feminista mozgalmak legnagyobb eredménye a női választójog

Millicent Fawcett (1847-1929) – A békés kampány híve

Fawcett energiáit, elsősorban a nők felsőoktatási lehetőségeinek javítására irányuló küzdelemben összpontosította. A NUWSS ( National Union of Women's Suffrage Societies) elnöke a nők választójogát békés és jogi eszközökkel kívánta elérni. Azonban voltak olyan tagok, akik a „hangosabb, erőszakosabb" megközelítésben hittek. Az egyik ilyen, Emmeline Pankhurst volt, aki 1903-ban kilépett a NUWSS-ból, és megalapította a WSPU-t (Women's Social and Political Union), melynek mottója ez volt: "Tettek, nem szavak".

Emmeline Pankhurst letartóztatják a Buckingham-palota előtt, miközben egy petíciót próbált meg átadni V. György brit királynak 1914 májusában.

A híres szüfrazsett azonban így is elérte célját, hiszen ezután számos újság írt róla. A nagy nyilvánosságot kapott eset után többen is csatlakoztak és/vagy támogatták a mozgalmat.

100 évvel ezelőtt a férfiak magukat felsőbbrendűnek tartották, és egész egyszerűen féltek attól, hogy miként hathat a nők szavazati joga a hagyományos családmodellre.

Emmeline Pankhurst 1913

A szüfrazsettek széles csoportja igen agresszívan próbálta kiharcolni a nők egyenlő jogait; ablakokat törtek be, gyújtogattak, a parlament elé láncolták magukat. Ezek gyakran csak azért történtek, hogy a média egy napra se feledkezzen meg a feminista törekvésekről.

A WSPU kiemelkedő tagjai, Annie Kenney és Christabel Pankhurst.

Sok fogvatartott nő a szabadon engedését kérte, miután ezt a kormány megtagadta, éhségsztrájkba kezdtek. A válasz drasztikus volt; kényszerrel egy csövet dugtak le a gyomrukba, és azon keresztül táplálták őket.

Mabel Capperet feminista aktivistát 1912-ben letartóztatták a Bow Streeten. A WSPU színeit viseli, mely a lila, fehér és a zöld.

Velük ellentétben a másik nagy női mozgalom, a NUWSS nem szüntette meg tevékenységét a háború kitörésekor. A háború alatt is tovább folytatta a női szavazati jog bevezetését, felhasználva erre a háttérország, azaz az otthon maradt nők támogató erőfeszítéseit. A háború alatt például több mint egymillió nő dolgozott lőszergyárakban. A nők foglalkoztatási aránya 1914 és 1918 között 23,6% -ról 46,7% -ra nőtt. Az Egyesült Királyságban – mint sok más hasonló háborúban részt vevő országban – a nők dolgoztak azokban a munkakörökben is, melyeket korábban csak férfiak tölthettek be – például busz- és villamosvezető, ellenőr, postai dolgozó, rendőrtiszt, tűzoltó.

Egy női munkás egy brit lőszergyárban, az első világháború alatt.

Lassan elkezdett mérséklődni a nyilvánosság ellenállása a nők szavazati jogával kapcsolatosan.

Persze nem volt elég elérni ezt az életkort, sok egyéb feltételhez kötötték - többek közt házassághoz -, így a brit nők csupán 40%-a élhetett a szavazati joggal. Ám, ez csak a kezdet volt. 10 évvel később a korhatárt csökkentették, és a törvény végül biztosította, hogy szavazáskor a nőknek ugyanolyan jogaik legyenek, mint a férfiak.

Magyarországon többször is tárgyalta a Parlament a nők szavazati jogáról szóló indítványokat, de elfogadásáig rögös út vezetett. Lapozz és tudj meg mindent az I. Világháború végén történt, nőket érintő jelentős változásokról.

Magyarország és a női választójog

Az 1848. évi V. törvénycikkben még ez szerepel: a hazaárulók, a csempészek, a gyújtogatók, a gyilkosok, és a nők nem kaphatnak választójogot. A kiegyezés után, többször is a Parlament elé került a női szavazati jog kérdése, de lényegi előrelépés egészen a századforduló környékéig nem történt. Ekkor kezdett ugyanis megváltozni a nők megítélése hazánkban is – 1985 után például lehetősége volt egyetemi képzésben a nőknek is bölcsésznek, gyógyszerésznek és orvosnak tanulni.

– melynek alapítója Glücklich Vilma pedagógus, egyik legismertebb vezetője pedig Bédy-Schwimmer Rózsa újságíró volt. Saját újságjuk is volt, a Nő és Társadalom. Ez a mozgalom remekül összefoglalta és megfogalmazta a nők akkori helyzetét, valamint remekül érvelt a női szavazati jog mellett. 1906-ban felmérést végeztek a női választójoggal kapcsolatosan, mely során politikusokat, jogászokat és egyéb közéleti személyeket kérdeztek meg. Tisza István gróf így nyilatkozott:

Álláspontjával azonban nem osztozott az összes férfi. Giesswein Sándor néppárti, majd keresztényszocialista politikus például teljesen indokoltnak tartotta, hogy a nők is kapjanak választójogot.

Látszik tehát, hogy a férfiak körében is voltak, akik támogatták a magyar feminista mozgalom ezen törekvését. Az egyesület saját kiadású újságjában, 1909. július 1-én jelentette meg, „Miért kell a nőknek választójog?" címmel, a 31 pontból álló politikai programját. Törekvéseiket az I. Világháborúban sem tették félre. Rendszeresen írtak a nők háború alatti helyzetéről, a napi küzdelmeikről.

Az 1917. december 21-én benyújtott választójogi törvény-javaslatában megadta volna a választójogot minden 24. életévét betöltött, írni-olvasni tudó magyar állampolgár nőnek, aki elvégezte a 4 elemit, vagy gyermekes hadiözvegy, vagy egy, legalább 2 éve fennálló tudományos, művészeti egyesület tagja. A törvénytervezetet hosszú hónapokon át, egy 48 tagú bizottság tárgyalta. 1918. június 7-én kimondták, hogy nem támogatják a női választójogot. Ezt követően az ügyben képviselőházi vita kezdődött, melynek során Vázsonyi Vilmos 13 beszédet mondott. A július 17-én elhangzott beszéde volt a legjelentősebb, ebből idézünk egy részletet:

1918. október 31-én új időszámítás kezdődött; az új, Károlyi-kormány programjában a nőknek is kívánt szavazati jogot adni – a magyar történelemben először -, a tervezet 1919 márciusában el is készült, de életbelépését a proletárdiktatúra meggátolta. 1919. március 21-én megalakult a Tanácsköztársaság, mely a választási törvény módosításait is magával hozta. Immár nő és férfi egyaránt szavazhatott, ha betöltötte a 18. életévét. Ám az áprilisi választás egyrészt nyílt, másrészt ténylegesen szabad választás nélküli volt - hiszen csak a Magyarországi Szocialista Párt tagjai indulhattak el rajta. Tehát hiába kaptak választójogot a nők, ténylegesen nem értek el vele semmit.

A választójog feltételei:

betöltötte a 21. életévét (ennek az életkornak a betöltése előtt is választójoga van annak, aki 1918. november 1. előtt, legalább 12 héten át harctéri katonai szolgálatot teljesített)
6 év óta magyar állampolgár
fél év óta ugyanabban a községben lakik vagy ott lakása van

A nőkre is ugyanezek vonatkoztak, de esetükben az írni-olvasni tudás is feltétel volt.