Aszalási kisokos – így száríts gyümölcsöt és zöldséget otthon

Az aszalás az egyik legjobb módszer, hogy úgy tartósítsunk gyümölcsöket és zöldségeket, hogy adalékanyagok nélkül megőrizzük az eredeti termény lényeges tulajdonságait. Az aszalás vagy szárítás során ugyanis nem teszünk mást, mint

Ezt az eljárást már az ókorban is jól ismerték a meleg, napos vidéken élő népek, hiszen számukra ez volt a legegyszerűbb módja a tartósításnak. Kifeszítettek egy nagy vászondarabot egy jól szellőző, ugyanakkor védett helyre, ráhelyezték az aszalásra szánt zöldségeket vagy gyümölcsöket, majd hagyták, hogy a Nap és a meleg hatására összetöppedjenek és megszáradjanak a termények.

Manapság is alkalmazhatjuk a fenti módszert, ha nyári gyümölcsöket aszalnánk, ám ősszel, sőt télen sem kell lemondanunk erről a tartósítási fajtáról. Rengeteg olyan gyümölcs és zöldség van, amelyek nem tipikusan nyáriak, ám amelyeket jól lehet aszalással tartósítani. Ezek - akár a zimankóba elővéve - kis változatosságot csempészhetnek a téli étrendbe. Aszalhatunk például őszi körtét, almát, szőlőt, sőt télen banán- és narancskarikákat is száríthatunk – utóbbit nem csak étkezési céllal, hanem akár dekorációs elemnek az adventi koszorúhoz vagy a karácsonyfára.

ha céklát, zellert, krumplit, répát szárítunk hajszálvékony karikákra vágva. Még saját ételízesítőnk (vegetánk) is lehet, ha a különféle szárított zöldségeket – akár fűszernövényekkel együtt - porrá őröljük, és kis befőttesüvegbe rakjuk. Télen csak elő kell venni a saját szájízünk szerint összeállított keveréket és máris gazdagíthatjuk a leveseket vagy fűszerezhetjük vele húst.

Ha már véget értek a meleg, napos hónapok, de mégis aszalással szeretnénk tartósítani a kertünkből vagy piacról származó finomságokat, könnyen megtehetjük, csak egy sütőre és némi türelemre lesz szükség.
Először is alaposan meg kell mosni a kiszemelt gyümölcsöt vagy zöldséget.

Tisztítsuk meg őket a levelektől, száraktól és készítsük elő fajtától függően. A zöldségeket pucoljuk meg és vágjuk vékony karikákra, a narancshoz (itt a héjat ne távolítsuk el) és a banánhoz hasonlóan. A körtét, almát szabadítsuk meg a magházától és úgy szeleteljük őket fel, míg a szőlőt, szilvát, meggyet nem kell kimagozni vagy különösebben előkészíteni.

Miközben előkészítjük az aszalandókat, gyújtsuk be a sütőt és – zöldség/gyümölcstől függően – melegítsük fel 25-45 °C-ra. Nagyon fontos, hogy

ebből fakadóan a folyamat maximum 60 °C-on történhet, afölött ugyanis már nem egyenletesen fog száradni a termény, ráadásul magas hőfokon a zöldségben, gyümölcsben található vitaminok és fehérjék is károsodhatnak.

Ha a sütő már elég meleg, az aszalandók pedig már fel vannak dolgozva, akkor egy tepsi aljába vagy a rácsra tegyünk sütőpapírt, majd helyezzük a kiválasztott finomságokat szellősen egymás mellé. Toljuk az egészet a sütőbe, de semmiképpen se zárjuk rá az ajtót, hanem hagyjuk résnyire nyitva – akár egy fakanállal kitámasztva -, hogy a szárítás során fejlődő gőz eltávozhasson. Időközönként forgassuk meg az aszalnivalókat, hogy a száradás minél egyenletesebb legyen.

TIPP: a szilvaszárát ne távolítsuk el, mert a száradás közben kifolyhat a gyümölcs leve, s így rágóssá és íztelenné válik. Az egész cseresznyét, meggyet pedig jó, ha aszalás előtt leforrázzuk, nehogy a hő hatására megrepedjenek a szemek.