Így vészeld át a szakítást - segítség a gyászidőszakban

Azt olvashatjuk sok helyen, hogy a szakítás is egyfajta gyász. Igaz ez? Gyászként kell kezelni a szakítás utáni időszakot?

A kapcsolat elmúlt, szakítás után elveszítjük az eddigi biztonságunkat, ami mindenképpen veszteség-élmény. Nagyon ritka, amikor mindkét két fél, egyszerre ábrándul ki és, az érzelmektől eltávolodva válik el egymástól. Kevesen képesek kulturáltan megbeszélni azt, hogy többé nem együtt folytatják.
A szakítás olyan érzés, mint amikor egy közeli hozzátartozót veszítünk el, ez valóban gyászérzetet eredményez.

Vannak olyan szabályok, amiket betartva könnyebben vészelhetjük át a szakítást?

A veszteséghez való hozzáállás egyrészt általános, másrészt teljesen egyéni. Vannak olyan technikák, amiket mindenki egységesen tud alkalmazni és olyanok is, amik az adott személytől függőek.
Szakítás után erőteljesen sérül az önértékelésünk - sokan ilyenkor úgy érzik, hogy a csökkent önbizalmukat úgy tudják visszatornázni, ha egy új társat találnak maguknak. Tudni kell azonban, hogy közvetlenül a szakítás után nem állunk készen egy új kapcsolatra. Ha egy társkeresőn próbálunk vigasztalódni, számolni kell azzal, hogy vétlen párkeresőkön töltjük ki az előző kapcsolatunkból hozott sérelmek, fájdalmak indulatait.

Ne kezdjünk tehát azonnal egy másik kapcsolatba, hanem adjunk teret a már említett gyász megélésének. Ne próbáljuk meg a fájdalmat elodázni vagy elhalasztani. Nem szégyen rosszul érezni magunkat szakítás után. Éljük meg a negatív érzéseket is. Időt kell adni magunknak.
Kérjünk segítséget! Ha erős, támogató környezetünk van, ahol megkapjuk a megfelelő válaszokat, akkor beszélgessünk velük. Mondjuk el nekik, mi bánt, mi okoz fájdalmat. Ezek a bensőséges beszélgetések, azonban nem fognak objektív megoldásokkal szolgálni.

Ha nem rendelkezünk elég erővel és türelemmel a fájdalom elviselésére, akkor nyugodtan keressünk fel egy szakembert. Rossz beidegződés, hogy pszichológushoz csak az megy, aki beteg. Egy objektív személy sokat tud segíteni a szakítás utáni fájdalom megélésében, valamint abban is, ha mindig ugyan abba a hibába esünk kapcsolataink alkalmával. Ha pl. sorozatosan ugyanazt a típust vonzzuk be, vagy olyan kapcsolati mintázatot fedezünk fel, ami állandóan ismétlődik és zsákutcába vezet.

Miket tegyünk szakítás után és miket semmiképp?

Egy ilyen krízis után nagyon nehéz megmondani, hogy mit a teendő. Teljesen eltérően reagál az értelem és az érzelem. Rengeteg lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy kínozzunk magunkat. Az online világ erre rendkívül alkalmas. Igyekezzünk korlátozni a kíváncsiságunkat, szabályozzuk önmagunkat, tereljük el a figyelmünket.
Haladjunk kis lépésben. Szakítás után ne tervezzünk hosszútávra. Egyszerre csak egy napot éljünk meg és túl, majd kettőt, idővel hármat.
A szakítás egy krízis állapot, aminek nem feltétlenül negatív a végkimenetele; a krízis mindig egy változásra sarkalló történés. Ilyenkor igyekezzünk hétköznapi dolgokkal lefoglalni magunkat. Szervezzünk programokat a barátainkkal, menjünk moziba, nézzünk filmeket, főzzünk, és sportoljunk. Az emberi lélek és a test nem leválasztható egymásról. Ha elkezdünk rendszeresen sportolni szakítás után, azt vesszük észre, hogy az aktív élet nem csak a szervezetünkre, de a lelkünkre is jótékonyan fog hatni.

Mikor kell szakemberhez fordulni szakítás után? Tudnál szélsőséges példákat is említeni?

Ha azt látjuk, hogy az életünk huzamosabb ideig megakad, ha nem tudjuk élni az életünket, romlik az életünk minősége, nem találunk semmiben sem örömet. Elveszítjük az aktivitásunkat, ha a kedvtelenség nyomja rá a bélyegét az életünkre, és ez kihat a munkánkra, a tanulásra, más emberi kapcsolatainkra, akkor mindenképpen és azonnal forduljunk szakemberhez. Ilyenkor egy komplex terápia nagy segítség lehet.