"Észrevétlenül lettem 122 kiló, a cipőm bekötése is nehézséget okozott"

Fallabdázás, biciklizés, konditerem. Sándor életében mindig jelen volt a sport, és harminctól negyvenöt éves koráig oda sem kellett figyelnie, hogy számára ideális, 100 kiló körüli súlyát tartsa. Amikor néhány éve azt látta, hogy felfelé kezd indulni a mérleg mutatója, Czanik Krisztián edző segítségét kérte. Újra formába lendült, de aztán ismét történt valami.

– Építkezni kezdtünk, aztán a járványhelyzet is közbeszólt, és utána sem mentem vissza a terembe. Nagyjából egy év alatt csak jöttek fel a kilók. 2021 szeptember végén aztán már 122 kilót mutatott a mérleg... - meséli Sándor a Fanny magazinnak.

50 felett még nehezebb lesz

Aki 100 kiló körüli súlyhoz szokott, és azzal érzi jól magát, a mindennapokban nem lesz komfortos 122-vel.

– Éreztem, hogy nem vagyok jól, és nemhogy sportolni nem tudtam úgy, ahogy szerettem volna, de még a cipőm bekötése is plusz erőfeszítést kívánt. Én nem bírom elviselni, ha korlátozva vagyok, akkor sem, ha a saját súlyom által, így azonnal változtatni akartam. Az éves orvosi kontrollon is felhívta a figyelmemet a doktor, hogy le kellene fogynom, és ráadásul a vércukorterheléses vizsgálatom sem lett jó. A két dolog egyszerre jött, és segített a döntésben. Az orvosom kitűzte a 95 kilós célt, és azt, hogy ezt az ötvenedik születésnapomra el kellene érnem. Szerinte utána már sokkal nehezebb változtatni, és azt a súlyt, amivel betölti valaki az ötvenet, nagyjából meg is tartja utána – meséli az elhatározás pillanatát a férfi, aki ráadásul sok időt tölt kocsiban, munkája pedig kevés fizikai erőfeszítést kíván.

Mindennek a negyede

Szeptembertől Sándor újrakezdte az edzést, de gyorsan belátta, hogy kell egy kis segítség, mert nem indultak meg lefelé a kilók.

– Bele kellett nyúlni az étrendembe is, és ebben is Krisztián segített. – meséli. – Átbeszéltük, mi lenne a jó megoldás. Elmondtam, hogy én nem hiszek abban, hogy ennyi idősen mindent meg kell és lehet változtatni, és teljesen mást kell enni, mint korábban. Ráadásul enni és főzni is szeretek. Éppen ezért, bár természetesen kaptam egy étrendet, nem ezen az úton indultunk.

Csökkentettük a szénhidrátbevitelemet, és nagyjából elhagytuk a kenyeret, de ez a két dolog még nem volt olyan nagy változás számomra. Az viszont már igen, hogy a megszokott ételeket ettem tovább, viszont a korábbi adagoknak csak nagyjából a negyedét. Nem méregettem, hanem ránézésre vettem ennyivel kevesebbet mindenből. Az első három hét nagyon nehéz volt, de aztán beállt az egyensúly.

Ma, ha jóllakom, nem eszem tovább, ám ha megkívánom a krémest, nem fordítom el a fejem. Igaz, hármat nem vehetek belőle, csak egyet. Otthon szoktunk is mosolyogni, hogy ez már szinte fine dining, olyan kicsik az adagok.

Aktív élet, több energia

Természetesen az edzés sem maradhatott el Sándor életéből. Aki hozzá van szokva a sporthoz, annak bizony nagyon tud hiányozni, de komoly túlsúllyal mégsem esik jól.

– Most heti háromszor járok a terembe, ahol kardió és erőnléti edzést is végzünk, nagyjából két óra egy alkalom. És végre visszatértem a fallabdához is, az heti egyszer fér bele az életembe. Tavasszal újra biciklizni kezdtem, amit már nagyon vártam. Ekkor már éreztem, hogy nem sok választ el a célomtól, és meg sem álltam júniusig. Az ötvenedik születésnapomra sikerült elérni a vágyott 95 kilót.

Az energiaszintem sokkal jobb, a ruhák jobban állnak, és már rég nem okoz gondot bekötni a cipőmet. Arról nem beszélve, hogy bár a családom 122 kilósan is szeretett, de ők is biztattak a változásra, és azóta is nagyon büszkék rám.