7 szabály, amit muszáj betartanod, ha jó viszonyban akarsz maradni a tizenéveseddel

„Így van jól" – az eszed tudja is, na de a szíved.., melynek mélyén mégis azt szeretnénk, mi több, akarjuk, hogy a mi kicsikénk mindig a mi kicsikén maradjon. Az marad, de csak akkor, ha tinédzserként már nem telepszünk rá, mérsékelten avatkozunk a dolgaiba, nem tartjuk teljes kontroll alatt, nem akarjuk mindig megmondani a tutit, nem erőből próbáljuk gyereksorban tartani és főleg nem akarunk mindig mindenről tudni. Ha hagyjuk szárnyalni, engedjük, hogy önállósodjon, leváljon, hogy abban a néhány középsikolás évben felkészüljön a (felnőtt) életre.

Nem könnyű feladat, de ha azt szeretnénk, hogy a nagy kamasz továbbra is bízzon bennünk, merjen segítséget kérni, ha szüksége van rá, és csak mérsékelten próbáljon átverni minket, olyasmire kell vetemednünk, ami teljesen ellentétes azzal, amit szívünk szerint tennénk bizonyos helyzetekben.

Kopogás nélkül sose nyiss rá, sőt, kopogás után se, ha nem mondja, hogy bemehetsz

Megszoktad, hogy a szobájának ajtaja mindig nyitva áll előtted, az édes kisgyerekhez csak úgy bejárkálsz, megkérdezed, mit játszik, ő kedvesen válaszol. Aztán már csak kopogás után nyitsz be, megkérdezed, mit csinál, ő pedig kedvesen vagy egykedven, de válaszol. Na, ezt felejtsd el, ha középiskolással van dolgod! Kopogj, várj, vagy engedélyt kapsz, vagy ő jön résnyire nyitni az ajtaját, vagy kikiabál, hogy „mi van?”, jó esetben azt, hogy „mit szeretnél?” De a szobájába te csak úgy, a hozzájárulása nélkül nem juthatsz be. Azaz bejuthatsz, de az az ő magánszférája, ha továbbra is jóban akarsz lenni a gyerekeddel, nyeld le a békát és tartsd tiszteletben, hogy jobb dolga is van, mint veled lógni, filmet nézni, teraszon ejtőzni, együtt sütni-főzni stb. Amikor kedve lesz, úgyis megtalál, te pedig készséggel ugrasz majd, hogy vele tölthesd az időt, amit a közös élményeiteknek szánt, és hallgasd, ahogy mondja, mondja és mondja, megállíthatatlanul.

Kicsit rásegíthetsz, ha tudod, mi fontos számára, mivel szeret időt tölteni, és olyan közös programot ajánlasz neki, melynek nem tud ellenállni.

Képben lenni tizenévesed kedvenc elfoglaltságaival, hobbijaival, érdeklődésével – ez alap

A közös időtöltésnek is kedvez, ha tudod, mi köti le a kölyök figyelmét, de nem csak emiatt fontos, hogy tudd, hol járnak a gondolatai és velük ő is. Teljesen mindegy, mi köti le a figyelmét, az neki fontos. Ha a sokat szidott videójátékokat szereti, annak is megvan az oka. (És azok között is van számos, amiből tanulhat is, ha elsőre számodra ez nem is világos.) A lényeg, hogy mesélje el, mit és miért szeret játszani.

Az ma már alap, hogy a technika minden vívmányának működésével tisztában kel lennie a szülőnek, a gyermeke védelmében és érdekében, ám mindig lesznek dolgok, melyekhez a fiatalok sokkal jobban értenek. Ha videójátékozik, szoftvereket, applikációkat használ, kérdezd meg, mi a jó abban, amit csinál. Személyes tapasztalatom, hogy a tizenévesek kifejezetten szórakoztatónak tartják, ha a szüleik valamiben ügyetlenebbek, mint ők, ha pedig nem értenek valamit, annál viccesebb dolog aznapra már nem is kell. (Bevallom, annyira élvezem, hogy szórakoztatja őket a „tudatlanságom”, hogy olykor-olykor rá is játszom. Imádják.)

Mindentől nem tudod megóvni, muszáj saját tapasztalatokat is szereznie

Aggódva figyeled az első szárnypróbálgatásokat, látod sírni, amikor csalódik egy barátban, félreértik vagy nem értik meg, amikor a neki tetsző fiú vagy lány rá se hederít... Olyan szívesen megelőznéd ezt, ugye? Nem tudod. Tarthatsz félnapos hegyibeszédeket a nőkről/férfiakról, elmondhatod, hogyan kezelted anno a hasonló helyzeteket, mit tettél, ha egy barátság megszakadt, megbántottak, megaláztak stb., de az te vagy. Ő más, a személyiségéhez mérten éli meg a vele történteket, kezeli a kialakult helyzeteket. Te mondhatod, hogy kit érdekel, mit gondolnak róla mások, kioktathatod, értetlenkedhetsz 20-30 év felnőtt élettapasztalattal, ő egy tinédzser, akinek még hosszú utat kell bejárnia ahhoz, hogy ugyanazokat a konklúziókat vonja le, melyeket te, ha egyáltalán ugyanarra jut majd a tapasztalatai alapján.

Bort csak akkor igyál, ha utána azt is prédikálsz

A tinédzserek figyelnek. Téged is. Főleg téged. Bár úgy tűnik, mindent másképp akarnak csinálni, mint a szüleik, a gyerekednek jó esetben te vagy az etalon. Mindenkitől csak annyit várhatsz el, amennyit te adsz, sőt, legtöbbször annyit sem. De, ha olyamit vársz el, aminek mereven az ellenkezőjét csinálod, az a kamaszgyerek szemében árulás. Nagyon oda kell figyelni, mit mond és mit tesz az ember, ha a gyermeke túl van a tízes éveinek közepén, mert a legapróbb hiba, és már kapod is a képedbe: „Te mondod, aki múltkor...” És akkor aztán mondhatod, hogy mit képzel magáról és te felnőtt ember vagy, nem kérhet számon, nem lesz igazad, és még a hitelességed is bánni fogja.

Ez mind nagyon jól hangzik és jogos is, de nem egy fotelben ülve, kezedben cigivel, öledben egy zacskó chipsszel és melletted egy pohár borral.

Amikor csak hozzád fordul, beszélgess vele

Beszélgess, ne prédikálj! Beszélgess, ne monologizálj! Beszélgess úgy, hogy hagyd szóhoz jutni, sőt, hagyd, hogy ő beszéljen. Ha odament hozzád, annak oka és célja is van. Engedd, hogy elmondja. Ha pedig megtörtént a témafelvetés, elmondta, mit gondol, soha ne kritizáld a gondolataid, a látásmódját. Más személyiség, más hozzáállás, más gondolatok és érzések. De mondd el, te hogy látod, mutass másik perspektívát, gondolkodjatok együtt, könnyedén, csevegve. És soha, de soha ne akard ráerőltetni a saját nézőpontodat, véleményedet és értékrendedet.

Tiszteld meg őt, kezeld partnerként és figyelj oda rá, mert a 15-18 éves sokszor hihetetlen bölcsen látja a világot, benne magát és másokat. Akár még tanulhatsz is tőle!

Érdeklődj a társasága, barátai iránt, ismerd őket

A szülő mindig szülő marad, de a kamaszkorban kissé háttérbe szorul a kortársak mögött. Ez teljesen természetes jelenség, a gyermeked meghallgat, figyel rád, de a korosztályának vélemény jobban érdekli, s gyakran inkább ad arra, amit a barátok mondanak, mint arra, amit anyu és apu. Ezen nem kell megsértődni, inkább próbáld megismerni azokat a srácokat, akiknek a szava ilyen sokat nyom a latba. Már csak azért is, mert korántsem mindegy, kik ezek a gyerekek, milyen családban élnek, hogyan gondolkodnak. Ha a gimised az osztálytársairól mesél, figyelj, ha a barátairól oszt meg veled történeteket, hallgasd meg. Nagy eséllyel azért mondja el, mi történt és ő és a többiek hogyan reagáltak, mert kiváncsi, te hogy reagálsz, egyetértesz-e vele, mi a véleményed. De!

Ne feledd, nagykamaszkról beszélünk, tojáshéjon lépkedünk, jól át kell gondolnunk, amit mondunk. Tudod, olyan ez, mint amikor a barátod/barátnőd szakít a párjával, együtt szidjátok, aztán legközelebb megjelenik vele békében, harmóniában, te meg az maradsz, aki csúnyákat mondott az ő szerelméről. A gyermekeid barátai ugyanilyen tabufélék. Csak finoman érts egyet vele, ha őket kritizálja.

Add meg neki a lehető legtöbb szabadságot, de közben szabad meg a határokat is

Egy tizenéves sok mindent megtenne, amibe öt évvel később már nem menne bele, ezért ebben a korban te vagy az ő erkölcsi érzéke, a döntéseiért és azok következményeinek felméréséért felelős agyterülete. Mindent nem engedhetsz meg neki, de mindentől nem is tilthatod el.

A korlátokat te állítod fel, de a legjobb, ha bevonod a fiatalt is. Érvekkel alátámasztott, józan és mindkettőtök számára betartható határokat húzzatok meg, olyanokat, melyeket nem kell alkalmanként kitágítani, hanem következetesen lehet hozzájuk igazodni. Lesz, amivel a magát már szinte felnőttnek érző gyerek nem ért majd egyet, erősködik, de ne hagyd, hogy egy „nem/de” huzavonába torkolljon a tárgyalás, amit aztán erőből akarsz megoldani, mert az sehova nem vezet. Ha állóháború alakul ki, akkor egy jól irányzott poénnal, mellyel nem őt, nem magadat, csak a lehetetlen helyzeted figurázod ki, könnyen kimozdíthatod a vitát, és egy jóízű nevetés után ismét nekifuthattok. Jó, ha ilyenkor van plusz érved vagy olyan pont, ahol lehetséges cserébe a lazítás. De erre mindig nagyon fel kell készülni, a kamaszok agya vág, mint a borotva.

Ha megvannak a határok, azon belül engedd szabadon. Engedd el, és hagyd, hogy olyan távolra repüljön, amennyire a közösen kiszabott korlátokon belül csak képes, amennyi neki komfortos. Hagyd leválni, bármennyire is fáj – mert fájni fog, ebbe biztos lehetsz –, de közben látni fogod a csodát, ahogy kiteljesedik, felnőtté válik és már ebben az új formájában hazatér. Hozzád.