Menopauza: amikor a nő nem elvirágzik, hanem a lelkéből kezd ragyogni

Ha spirituálisabban közelítjük meg a menopauza kérdését, felismerhetjük, hogy egy sok szempontból különleges és értékes életszakasz kapujában állunk – már nem a külvilág elvárásai, hanem a saját belső igazságunk szerint kezdhetünk el élni. 

Menopauza: változó test és újjáépülő lélek

A menopauza világnapját 1984-ben a Nemzetközi Menopauza Társaság (IMS) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hívta életre azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a változókor testi és lelki kihívásaira, valamint a megfelelő egészségügyi támogatás fontosságára.

Valljuk be, a menopauza nem éppen az a pillanat, amelyre pezsgőbontással készülünk. A hőhullámok, az éjszakai izzadás, az alvászavarok, a hirtelen hangulatingadozások és a makacsul gyarapodó kilók bizony komolyan próbára tehetik az önbizalmunkat. Hiába is tagadjuk, a hormonális változások nyomot hagynak a bőrünkön, a hajunkon – és bizony az intim életünket is befolyásolják. Nem csoda, ha ilyenkor időnként úgy érezzük, mintha a saját testünk idegenné válna a lelkünk számára.  

Pedig van valami, amiről méltatlanul keveset beszélünk: amikor a testünk megváltozik, a személyiségünk számára ez hatalmas fejlődési lehetőséget is jelent. Ha nem próbálunk szélmalomharcot vívva, görcsösen szembeszállni az idő múlásával, felfedezhetjük ennek az időszaknak a különleges ajándékait.

A matronális korszak: a bölcs asszony megszületése

A spirituális női életciklusok egyik legismertebb felosztása a hármas istennő archetípusa: a Leány, az Anya és a Bölcs Asszony. Ez utóbbihoz kapcsolódik az  úgynevezett matronális korszak, amely a női érettség, a hiteles önismeret és a belső tekintély szimbolikus időszaka.

A matróna szó eredetileg érett, tiszteletre méltó asszonyt jelentett. Ahogy az őskori matronális közösségekben a tapasztalt, idősebb nők vezették a törzset, úgy a modern nő életében a menopauza hozza el azt a korszakot, amikor a megszerzett élettapasztalata, magabiztossága és bölcsessége révén a saját élete – és családja – irányítójává, védelmezőjévé válik.  

Míg a fiatalabb éveinkben szinte folyamatosan azon fáradozunk, hogy megfeleljünk a társadalom, a családunk, a párunk vagy a munkahelyünk elvárásainak, érett nőként egyre gyakrabban tesszük fel magunknak a kérdést: „De tulajdonképpen én mit szeretnék? Hogyan teljesíthetném be a sorsomat, küldetésemet?” 

Amikor a megfelelési kényszert felváltja a belső szabadság

Fiatalon képesek voltunk hosszú órákat tölteni a tükör előtt, hogy tökéletes legyen a megjelenésünk, és lehetőleg mindenkinek tetsszünk. Aztán következett az a korszak, mikor zsonglőrködnünk kellett a szerepeinkkel: helytállni nőként, anyaként, társként és sikeres, dolgozó emberként.  

A matronális periódus egyik legnagyobb előnye, hogy lassan, de biztosan lepakolhatjuk ezeket a súlyos terheket a hátunkról.  

Valószínűleg már nem akarunk minden vitát megnyerni és mindenkit megmenteni, sem pedig mindenáron szerethetővé válni. Megtanulunk nemet mondani és határokat húzni anélkül, hogy napokig marcangolna minket a lelkiismeret-furdalás. Rájövünk, hogy a valódi értékünket nem a fiatalságunk, a külsőnk vagy mások elismerése határozza meg. És ez az a misztikus pillanat, amikor többé már nem szerepeket játszunk, hanem egyszerűen merünk önmagunk lenni...

Belső béke, vonzó kisugárzás

Minden korszaknak megvan a maga sajátos energiája. A matronális korszak spirituális értelmezése sok szempontból párhuzamba állítható a posztmenopauzával, amely az utolsó menstruációt követő tizenkét hónap elteltével kezdődik, és életünk végéig tart. Ehhez a korhoz a bölcsességet, a nyugalmat, az elfogadást és a szabad, gondoskodó szeretetet társítjuk.

Gondoljunk csak azokra az érett nőkre, akiknek a jelenlétében valahogy mindenki azonnal komfortosan érzi magát. Talán már nem makulátlan a bőrük, a ráncaik is a múltbéli történetekről mesélnek, mégis van bennük valami megmagyarázhatatlanul vonzó. Nem a klasszikus értelemben vett tökéletes külsejük miatt figyelünk fel rájuk, hanem azért, mert egyszerűen árad belőlük a belső harmónia.

Aki békében van önmagával, annak már nem kell bizonyítania senkinek semmit. Képes valódi, őszinte figyelemre, a jelenléte megnyugtatóbbá, biztonságot nyújtóvá válik. A gondoskodása már nem önfeláldozás, hanem tudatosan választott, örömteli kapcsolódás. Ez a fajta természetes, görcsmentes kisugárzás pedig sokszor mérföldekkel vonzóbb, mint bármelyik másik, mesterséges kellékekkel megtoldott megjelenési forma.  

Ne a régi önmagadat keresd – inkább fedezd fel az újat!

Természetesen a megértés és az elfogadás nem jelenti azt, hogy minden egyes kellemetlen fizikai tünetet szó nélkül el kell viselnünk. A menopauzás panaszokra ma már számtalan hatékony orvosi és alternatív kezelés létezik, amelyekről érdemes szakemberekkel egyeztetnünk. A testi jóllétünkről való gondoskodás éppúgy az egészséges önszeretet része, mint a lelki egyensúlyunk megteremtése. 

De ami a legfontosabb, hogy testünk gondozása mellett adjunk magunknak engedélyt az örömök megélésére is! Ha egyedülállók vagyunk, itt az idő egy új, minőségi kapcsolódásra és egy tiszta érzelemre, egy régen dédelgetett álom megvalósítására, egy vágyott utazásra, vagy egyszerűen csak arra, hogy végre saját magunkat tegyük az első helyre.

Ha jobban belegondolunk, a menopauza nem veszi el a nőiességünket, hanem inkább lehetőséget ad arra, hogy egy magasabb szinten értelmezzük újra. Mert egy nő valódi szépsége sosem abban rejlett, hogy sikerül-e különböző eszközökkel megállítania az idő kerekét, hanem abban, hogy képes-e minden életszakaszában megtalálni és megmutatni önmaga legszebb arcát. Ugyanis ebben az korszakban megtörténik az, amire titokban egész életünkben vágytunk: már nem akarunk másnak látszani, mint akik valójában vagyunk. És ettől kezdünk el igazán fényesen, a lelkünkből fakadóan ragyogni!!!

Olvasd el az alábbi cikkeinket is: