„A Közel-Kelet egy teljesen más arcát láthattuk” – interjú a lánnyal, aki bejárta Szaúd-Arábiát

Várallyay Nóra mindössze 21 éves  volt, amikor valóra váltotta álmát. A magyar lányt és utazótársát hajtotta a vágy, hogy eljussanak egyszer az Arab Emírségek területére. Úgy döntöttek, hogy 7000 km-t stoppolva és vadkempingezve a fundamentalista iszlám országokban, a Közel-Keletre látogatnak, miután a Szaúdi Királyság megnyitotta határait a külföldi turisták számára 2019 őszén. Elsőként utazták át autóstoppal az addig elzárt Szaúd-Arábiát. Szerettek volna azonosulni a vallással és a szokásokkal, ahol is a legtöbb nő férjezett, így utazótársát, Marcellt férjeként mutatta be mindenhol a fiatal, kalandvágyó lány. 

Stoppos útjuk az Emirátusokon, Ománon, Szaúd-Arábián, Jordánián és Izrael-Palesztinán át vezetett. Egy hónap alatt 6 országot jártak be, ezen idő alatt több száz fundamentalista iszlám vallású emberrel kerültek kapcsolatba. 

Itt tényleg nem mindenki látott még európai embert 

Nóra és útitársa, Marci minden este máshol aludtak a sátrukban.  

 – mesélte Nóra. 

„Az erőszak és terrorizmus nem az iszlám, hanem az emberek egy szűk rétegének sajátja” 

Egy kultúrát, vallást, régiót csak a mindennapi emberen keresztül lehet megismerni.

– Én úgy gondolom, hogy az erőszak és terrorizmus nem az iszlám, hanem az emberek egy szűk rétegének sajátja – fejti ki Nóra. 

A félelem egyszerűen nem kifizetődő

Nóra beszámolója szerint sosem érzett bizonytalanságot. Mindvégig elképesztő, megtörhetetlen elhatározás volt benne, hogy ezt megcsinálják. Hajtotta őt a kalandvágy, az ismeretlenbe való belépés vágya.  

 – magyarázta a lány.

Amikor az ember egy ilyen helyen van magára utalva, akkor félelem helyett inkább a megoldásokat keresi. Amikor kialakul egy ijesztő helyzet, akkor az ember minden erejével a túlélésre összpontosít. 

A fekete abaya az, amiben valóban kizárható a patriarchális nyomás? 

Ebben a ruhadarabban teljesen kizárható volt a külvilág. Az ember visszavonulhat egy érintetlen állapotba, nem ad felületet magából a kinti világba. Láthatatlannak érzi magát benne az ember. A fiatal lány a helyi öltözetet, a fekete abayát viselte, így nem tűnt kívülállónak. Nem csak elutazni szeretett volna ezekbe az országokba, de teljesen bele akart olvadni a környezetébe, szeretett volna az ottani szokásoknak, vallásnak, kultúrának eleget tenni, ezért döntött úgy, hogy ebbe a ruhadarabba bújik.  

Teljesen nem zárható ki nyilván, hiszen - európai szemmel – ez is egyfajta elnyomás, hogy egy “zsákba” kell bújnia a nőknek, ám számukra nem feltétlenül. Már nem kötelező hordani nekik sem, mégis, továbbra is felveszik, mielőtt kilépnek az utcára. A nyugati világban is lehet teljesen rövid nadrágokban és topokban járni, mégsem tesz így mindenki, csak azért, mert lehet.

 – fejtette ki Nóra. 

A méltóságteljes szaúdi férfi 

–Úgy tűnt, hogy jól érzik magukat a bőrükben, de nem lehet tudni, hogy mi van a felszín alatt. Lehet, hogy ők maguk sem tudják. Nagyon fontos számukra a család és a közösségek, sokszor együtt is élnek. Megrendíthetetlen a hitük, születésüktől kezdve ebbe nőnek bele. A vallásuk alapja, hogy jó emberek legyenek, így ez nagyon jó irányba viszi őket. Mindezek mellett, ugyanolyanok, mint mi. A lehető legjobb tudásuk szerint élik az életüket. Boldogságot és békét szeretnének– magyarázta a lány.

A nő mindenhol nő 

Ahhoz, hogy több felesége lehessen egy férfinak, ugyanazt az anyagi jólétet és ugyanazt a szeretetet kell megadnia mindegyik feleségnek. Az utóbbi nyilvánvalóan nehezebben kivitelezhető, ha hosszú évek házassága után a férfi beleszeret egy fiatal nőbe, akkor nyilvánvalóan őt preferálja. A korábbi feleséget, gyereket és háztartást viszont fent kell tartania a férfinak, ez a felelőssége.  

 – emlékezett vissza Nóra. 

A lány elmondása szerint nem igazán hallották meg, amikor megszólalt. Náluk nem fér bele az, hogy egy férfi a másik férfi feleségével beszélgessen. Náluk ez már átlép egy határt, egyszerűen nincs ok arra, hogy egy férjezett nő egy másik férfival szóba elegyedjen. Sokan azért nem vették semmibe se Nórát, mert nő, és nem egyenrangú velük. Viszont arról, hogy legyen elég étele-itala, és kényelmesen üljön, arról mindig gondoskodtak.

Az egyre kevésbé kiszolgáltatott nők társadalma kezd kialakulni 

Az ország erőteljesen változik. Szeretnének változtatni a berögzült szokásaikon és egyre több liberálisabb, nyugatiasodást elősegítő intézkedés zajlik a közösségükben. Mind a vezetés felől, mind pedig az egyén felől megvan a vágy a változásra, így nagyon hatékonyak ezek az újítások.

 – mesélte Nóra. 

Manapság azonban, már egyre kevésbé kiszolgáltatottak. Lehet jogosítványuk, dolgozhatnak, lehet útlevelük, utazhatnak egyedül, választójoguk van a helyközi választásokon - sőt, jelölhetik is magukat. Viszont a család az nagyon meghatározó. Ha szabadabb felfogású családja van a nőnek, akkor mindez lehetséges, de ha konzervatívabb, akkor először a nő gyámja dönt arról, hogy mit tehet. A gyám először az apuka, majd a férj, bizonyos esetekben pedig a báty. 

„Segíteni? Nem probléma! - Nem segíteni? Probléma!” 

A szaúdiak a legvendégszeretőbb és legkedvesebb nép, akikkel Nóra valaha találkozott. Ha a kommunikációra elég angol nyelvtudás nem volt, akkor is segíteni szerettek volna, amiben tudtak. A vallásukban alapból benne van a szegények megsegítése, az alamizsnaosztás. Ez az iszlám öt alappillérének egyike. A szaúdi nép az egyik legkonzervatívabb muszlim nép, erősen betartják a szabályokat, így egyrészről innen eredhet, hogy az európaiakat is azonnal segíteni akarják. 

Nem egyszer hangzott el az alábbi kijelentés tőlük: 

– Sokszor mutogattak is az ég felé, hogy Allah látja a jó cselekedeteiket, ám mégis önazonos módon teszik ezeket a tetteket, nem kényszernek élik meg. Olyan esetet is láttunk, hogy valaki elakadt a kocsijával és minden helyi rohant, hogy segíthessen. Az európai különösen különlegesnek számít ott, de a vérükben van ez a fajta mentalitás – zárta mondandóját Nóra. 

A fiatal lány tehát nem kis kihívásokkal teli kalandon van túl, életre szóló tapasztalatokat, élményeket szerzett a furcsa atmoszférát keltő iszlám kisvárosokat átszelő utazás során. Egy olyan arcát láthatta a Közel-Keletnek, amelyet nem mutat meg más.