Pelenkás szökevények - te bezárod, ők kimásznak - hogy lehet megakadályozni a bajt?

Forrás: Thinkstock -
balesetmegelőzés csecsemő család pszichológia nevelés
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Egy kisbaba családba érkezése - a hihetetlen öröm mellett - szinte életre szóló nyugtalanság forrása is lehet. A szülő biztonságban szeretné tudni a csemetét, de tökéletes biztonságot lehetetlen garantálni. 

Ráadásul már egészen kicsi korban próbára teszik a csemeték a szülők türelmét, felülírják a biztonságuk érdekében hozott "szabályokat", és szó szerint átlépik a korlátokat.

Forrás: Thinkstock

Annak ellenére, hogy újra meg újra megpróbálják kijátszani a szülők éberségét, és a gyermeki leleményességben nincs határ, ha szűkösnek érzik a teret, amiben létezniük kell, kellenek a korlátok. Túl sok a veszély, és nem lehet minden pillanatban ott a szülő szeme, hogy kiemelje a veszélyzónából a kicsinyét.

De nézzük, mire képesek a kicsik, ha szökni akarnak:

Megoszlanak a vélemények arról, hogy a gyerek fizikai biztonságát (egy ideig) a járóka biztosítja-e jobban, vagy a megfelelő helyen elhelyezett védőrácsok, tény, hogy minél nagyobb a tér, amelyben "szabadon" mozoghat, annál több inger éri, és talán kevésbé érzi magát elszigetelve vagy kirekesztve a felnőttek, a nagyok világából a gyerkőc.

A legveszélyesebb terület (zuhanás szempontjából) a lépcsőház, a lépcső, de minden olyan bútordarab is, amelyre fel tud mászni a gyerek. Ilyenkor néha nem csak a zuhanás okozhat súlyos sérüléseket, de olykor a nem rögzített bútordarab rá is dőlhet a gyerekre, fokozva a bajt. Ahogy fejlődik, erősödik a baba, érdemes időről időre újragondolni azoknak a tereknek a berendezési tárgyait, amiben ő is mozog (főleg, ha felügyelet nélkül - mert ott úgyse éri baj alapon). Előfordulhat például, hogy ártatlannak tűnő papírdoboz lesz a veszélyforrás, nemcsak azért, mert megrághatja, lenyelheti, de azért is, mert a könnyű papírdobozt olyan helyzetbe mozgathatja, amiről már magasra mászhat, elérheti egy bútordarab párkányát vagy a dohányzóasztal teteje kerül elérhető magasságba, onnan meg egy lépés esetleg egy még magasabb felület.

Ártatlan hancúrozásból is nagy baj lehet

Egy régebbi cikkünkben már körbejártuk a gyerekbalesetek okait, de talán éppen ez az a terület, amiről nem lehet eleget beszélni. Leginkább azért, mert a gyerekek baleseti okainak feltérképezése nyomán kiderült, hogy az esetek nagy részében a baleset megelőzhető lett volna, és jellemzően szülői mulasztás okozta a bajt. Vagyis ami megelőzhető, azt meg kell előzni, vagy legalább a szülő kövessen el mindent, hogy a gyerek biztonságban legyen. Akkor is, ha a gyerek mindent elkövet, hogy kijátssza a biztonsági játékszabályokat.

A gyerekbalesetek nagy része a szülők odafigyelésével megelőzhető lenne. Az arány ugyan eltérő lehet Európa különböző országaiban, ám jellemzően 50 százalék fölött van azon baleseteknek az aránya, amelyek megelőzhetőek lennének, ám egy amerikai felmérés szerint a gyerekbalesetek 70 százalékát lehetne elkerülni, ha a szülők gondosabbak lennének.

Nem csak otthonunkban történhet azonban baleset. A súlyos, gyerekeket érintő sérülések egy része autóbalesetek során következik be. Ebben az esetben pedig már szóba sem kerülhet a kicsi ellenállása. A szülő kötelessége, hogy a gyerek életkorának, testsúlyának (és ügyességének ellenálló) gyerekülést szereljen be az autóba. Olyat, amit a kicsi gyerekkéz még véletlenül se tud kikapcsolni.

Forrás: Thinkstock

Az autóbalesetek okozta veszélyekre a Life.hu, a Köss be, kérlek! - Az életmentő perc című cikkében foglalkozott részletesen.

Ebből idézzük most fel az egyik esetet:

Letört fog és vér - nem rözítettem a gyerekülést

Tünde, 30 éves tanítónő, két kislány édesanyja, azóta ügyel a nagyon precíz rögzítésre, amióta egy baleset ráijesztett: "Egy vidéki városban élünk, viszonylag enyhe a forgalom, és alig 1 kilométeres utat terveztem. Az akkor 9 hónapos kislányomat beraktam a gyerekülésébe, pedig tudtam, a párom azt nem rögzítette - rendszerint a nagyobb autót használjuk a gyerekek utaztatására, de azzal aznap a párom közlekedett. Szóval a kicsit beraktam az ülésbe, be is kötöttem, mintha az védene bármit rajta, a hároméves nagyobb meg csak beült hátra. Őt nem kötöttem be. Tényleg nagyon rövid távban gondolkodtam. Aztán egy sárgából pirosba váltó lámpánál tétováztam, menjek vagy csússzak át a lámpa alatt, amikor a hátulról jövő autó azt hitte, nem állok meg, sőt, hogy nemcsak én, de még ő is átér a piroson. Nem mentünk gyorsan, és ő olyan 25-30 km-es sebességgel szaladt belénk. Az egyetlen, amit érzékeltem azonnal, az a gyerekülés tompa zuhanása volt, ahogy a kicsi az üléssel együtt a fejtámlámnak, majd az ülések közé zuhant, a másik, a nagyobbik gyerek repülése. Az ajtómerevítő tartóoszlopnak csapódott az arca. Nem történt nagy baj ugyan, a kicsinek lehorzsolódott a homloka, és megdagadt a bal kezecskéje, a nagyobbik lányomnak letörött egy foga és nagyon vérzett a szája, de hogy ennyivel megúsztuk, azt tudom, csak a szerencsének köszönhetem.

Őrködő szülői szem és fül

A fenti videóból ugyan kiderül, hogy akár meghökkentő akrobatamutatványokra is képesek a kicsik, vagy olyan magasságokat, akadályokat is legyőznek, amire álmunkban se gondoltunk volna - sőt akár a szökés nyomát is eltüntethetik- a biztonságuk megteremtését nem bízhatjuk a véletlenre. Ahogy nő a baba, úgy kell tágítani mozgásterüket, de olyan ütemben kell fokozni is a felügyeletet is mozgásuk felett. Vagyis valóban lesz olyan korszak a kicsi életében, amikor a szülőnek szinte még álmában is felügyelnie kell csemetéje neszeit. Vagy a fülnek, vagy a szemnek kell őriznie a pici helyzetét, mozgását.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.