Így beszéljünk nehéz témáról a gyerekkel

2015.09.23. 21:33

A szülők egyik mumusa a "hogy mondjam el a gyereknek, hogy hogyan születik a gyerek; miért válnak el néha az apukák és anyukák; miért halnak meg az emberek". Vannak olyan nehéz témák, amikről sok szülő nem szívesen beszél meg a gyerekével. De vajon miért is?

Az az ember, aki velünk szemben ül, és felteszi a kérdéseket, a mi gyermekünk, a mi felelősségünk. A mi felelősségünk, hogy fontos dolgokat megtudjon, a mi felelősségünk, hogy az igazat tudja adott dolgokról, ne csak féligazságokat, ne elferdített, hiányos okosságokat. Mi vagyunk azok, akikre kicsi gyerekkora óta felnéz, akiket az elsők között tartott a világ legokosabb emberének, hiszen mi tanítottuk meg járni, mi tanítottuk meg bekötni a cipőjét, akkor ez most mitől is más?

Forrás: Thinkstock

Vegyük például a szexuális felvilágosítást, menstruációstul, magömlésestül, nemi betegségestül, egészen az óvszer felhúzásáig, mindennel együtt.

Ezek a tévhitek téríthetnek el:

  • Még túl fiatal hozzá, hogy erről beszéljünk róla. Ha már beszél és jár, akkor már nem az. Szinte minden korosztályt érdekel ez a téma (ahogy minden más dolog is, ami a körülötte lévő világban van, és nem érti). A különbség az, hogy milyen szavakkal, milyen mélységig érdeklődnek felőle. Egy 4 évest nem feltétlenül fog lekötni egy előadás a nemi betegségekről, inkább elmegy homokvárat építeni, viszont ha épp kistestvére fog születni, akkor a "Hogyan lesz a kisbaba?" kérdése még a karácsonyi vacsorán is aktuális lesz számára.
  • Már biztos mindent tud, akár még többet is, mint én. Vagy nem, vagy rosszul, vagy csak azt tudja, hogy kell lefeküdni valakivel, de hogy hogyan nem kap el nemi betegségeket, az sajnos nem volt benne a legutóbbi amerikai mozifilmben. Igen, a gyerekek és főleg a kamaszok, akiket majd szétvetnek a hormonok, minden bizonnyal sokat beszélnek szexről, párkapcsolatról, szerelemről és hasonlókról, de közel sem biztos, hogy minden információt a nőgyógyászati tiniambulancia főnővérétől tudnak (valószínűbb, hogy valami népszerű tinisorozatból), így sajnos az sem biztos, hogy amit gondolnak, az 100 százalékosan igaz. Az a biztos, ha mi elmondunk neki mindent, amit fontosnak tartunk. Maximum azt mondja, hogy "Uncsi vagy, anya, ezt már tudtam!"
Forrás: Thinkstock
  • Majd az iskolában megtanulja, úgyis van biológiaóra, a tanárnak meg különben is ez a munkája. Hatalmas tévedés! Nem, a tanárnak nem ez a feladata, hanem az, hogy megtanítsa a gyereket olvasni, számolni, egyenletet levezetni, verset elemezni és hasonlókat. A biológiaórán esetleg elhangzik, hogy a pénisz a vaginába hatolva, az ejakuláció folyamán hímivarsejteket juttat a női testbe. Képzeljünk el egy 35 fős, koedukált osztályt, ahogy felszabadultan kérdezik a tanárt a részletekről a diákok, hogy akkor az óvszerfelhúzást azt tényleg úgy kell-e, és mi is az az ivarsejt. Nem a legéletszerűbb.

Íme, néhány jó tanács azoknak a szülőknek, akik nem szeretnék halogatni, másra bízni a nehéz beszélgetéseket, sőt, érzik a késztetést, hogy "Igen, már ma leülök, és átbeszélünk valami kínos és arcpirító témát..."
7 alapszabály, hogy hogyan is érdemes nekilátni:

  • Őszintén. Ne ferdítsük a tényeket, mert már a sztori közepén lebukunk, és olybá tűnhet, hogy magunk sem tudjuk. Bár biztos könnyebb azt mondani, hogy anya evett valamit, és a kisbaba ezért van a hasában, de ő azért kérdezett meg minket, hogy az igazat hallja, ne verjük át, nem ezt érdemli.
  • Természetesen. Nem is lehet semmivel sem kínosabbá tenni a gyerek számára egy ilyen beszélgetést, mint azzal, ha egyértelműen látja rajtunk, hogy nekünk is ciki. Minden téma az élet része, ahogy a cipő befűzése vagy az, hogy meg kell törölni a lábujjaink közét is fürdés után. Akkor miért feszengünk, ha a halálról, válásról vagy épp szexről van szó? Mutassunk példát, és vállaljuk, hogy igen, ezek a dolgok is léteznek, tudunk róluk, beszélni kell róla.
  • Egyértelműen. Ne barokkos körmondatokban és ne rébuszokban próbáljuk körülírni a dolgot, mert végül maga sem fogja érteni, hogy akkor most csak a méhek és a virágok szaporodnak, vagy csak a méhek, vagy a méhek a virágokkal, vagy most akkor hogy is van...?
  • Korának megfelelő szavakkal. Nagyon fontos, hogy mindig a gyerek aktuális érettségi és értelmi képességeinek megfelelően, azoknak megfelelő kifejezésekkel beszéljük vele ezekről a dolgokról (is). Ez nem a doktori disszertációnk, hanem optimális esetben egy felszabadult vagy meghitt és őszinte beszélgetés pl. a nagymama haláláról az 5 éves gyerekkel, nem kellenek az olyan szavak, mint az "exitált", a "post-mortem" és hasonlók.
Forrás: Thinkstock
  • "Vele – és nem neki". Leültünk beszélgetni. Engedjük kérdezni, ne csak ledaráljuk a mondandónkat, és szaladjunk vissza utána a konyhába, mert leég a rántás.
  • Interaktívan. Kisebb gyerekekkel való beszélgetésekhez sokszor jobb, hogyha szemléltetésképp könyveket vagy képeket is használunk. Persze túlzásokba sem szabad esni. Mondjuk egy kép a halott nagypapáról eléggé sokkoló, de például ha azt szeretnénk elmagyarázni neki, hogy a kistestvére hogyan fér el anya hasában, ezt több, szépen megrajzolt könyv is segít nekünk bemutatni, mert valljuk be, ez elsőre valóban hihetetlenül hangzik.
  • Lassan, nyugodtan és összeszedetten. Mindenki szeret gyorsan túl lenni rajta, de közel sem biztos, hogy akár a fele megmarad annak, amit mondtunk. Ne hadarjunk, és ne összevissza próbáljunk minél többet elmondani. Gondoljuk át, hogy mi az, ami tényleg fontos, amit tényleg szeretnénk, hogy megértsen, aztán beszélgetés közben úgyis kialakul, hogy mikre kíváncsi.

Hidd el, ő is szeretne ezekről beszélgetni, csak nem tudja, hogyan kérdezzen rá!

szexuális felvilágosításszülőgyerekgyermekegészségbeszélgetés