Otthonra vágyva - Egy mélyszegénységben élő család története

2016.06.02. 18:37

Egy édesanya hét gyerekkel, 29 négyzetméteren. Egészen pontosan egy 29 négyzetméteres, használaton kívüli, szuterén üzlethelyiségben. Lassan egy éve élik ilyen körülmények között mindennapjaikat, reménykedve, hogy lakhatási problémáikra rövid időn belül megoldást találnak.

Belépve az aprócska, ablak nélküli helyiségbe, elszorult a szívünk. Ágyak mindenhol, rajtuk paplanok és párnák sorakoznak. Mindegyiknek megvan a gazdája, de most, interjúnk alatt csak egy gyerkőc volt odahaza. Lillus játszott, mosolygott, élvezte, hogy kicsit a figyelem középpontjában lehet. Beszélgetésünk során egy percre sem mozdult el édesanyja mellől. Zsuzsanna pedig egyáltalán nem tűnt megtörtnek - igaz ami igaz, talán jobb is, ha a gyerekek nem látják édesanyjukon a szomorúságot.

Fotó: Marton Szilvia/Origo

Zsuzsanna kálváriája már jó néhány éve tart, albérletről albérletre vándorol hat gyermekével és egy unokájával. A gyerekek kettő, négy, nyolc, tizenkettő, tizenhat, tizenhét és tizennyolc évesek. A kicsik közül ketten lisztérzékenyek, nekik speciális étrendet kell biztosítani, a nyolcéves Roli pedig autista.

Fotó: Marton Szilvia/Origo

Mikor Roli édesapja elhunyt, a családnak el kellett hagynia addigi XI. kerületi, 40 négyzetméteres otthonát, mivel a férfi volt felesége örökölte meg a lakást. Így hát 2011-ben vidékre költöztek. Nagyjából másfél évig éltek Pándon, ahonnan Zsuzsanna nap mint nap bejárt Budapestre dolgozni. Miután visszajöttek a fővárosba ismét egyik lakásból a másikba költöztek. Pándról visszatérve egy VIII. kerületi, 60 négyzetméteres lakásban telepedtek le, onnan azonban két év múlva el kellett jönniük, mert a tulajdonos eladta a fejük fölül az ingatlant. Hogy ne kelljen az utcán maradniuk, kiköltöztek Gyálra, ám ez sem volt egy hosszú távú megoldás, mivel olyan messziről nagyon nehezen tudták megoldani a gyerekek óvodába, iskolába járását.

Fotó: Marton Szilvia/Origo

Lassan egy éve már, hogy egy XIV. kerületi, használaton kívüli üzlethelyiségben húzzák meg magukat. A lakásban - már ha nevezhetjük annak - konyha nincs kialakítva, főzési lehetőség nincs, Zsuzsanna csak villanyrezsóval tudja a gyermekei számára az ételt megmelegíteni, melyet egyébként egy szociális konyháról, vagy karitatív ellátásokból kapnak. 

Fotó: Marton Szilvia/Origo
Ha segíteni szeretnél

Ha valamilyen módon segítséget szeretnél nyújtani a családnak, írj e-mailt az info@life.hu címre.

A 29 négyzetméteres helyiségért Zsuzsanna havonta 70 ezer forintot fizet, és két állást is vállal a család fenntartása érdekében. Négy órában dolgozik egy idősek otthonában, mellette pedig éjszakai műszakban a postán, szintén négy órában. Mindennap éjfél és éjjel 1 körül indul a postára dolgozni, ahonnan nagyjából reggel hétre ér haza. Ekkor viszi is két kisfiát, Rolit meg Pistit az iskolába, bölcsödébe, majd hazamegy Lillusért, hogy őt is elvigye a bölcsibe. Délelőtt 10 órára már az idősek otthonában van, ahol nagyjából fél 3-ig dolgozik. Délután megy a szociális konyhára az ebédért, összegyűjti a gyerekeket és éjféltől kezdődik minden elölről. Zsuzsanna mindennapi rohanását az sem segíti, hogy a gyerekeket különböző kerületi óvodákba és iskolákba kell elvinnie, ugyanis mindannyian más-más intézménybe nyertek felvételt. 

Fotó: Marton Szilvia/Origo

Az összezártság a legösszetartóbb családot is kikezdi. A gyerekek a folyamatos költözködést is nehezen viselték, a szűk élettér pedig a testvérek között is gyakran konfliktusokat szül. Érthető módon, a nagylányok nehezen viselik a kistestvéreik okozta káoszt és a sajátos nevelést igénylő Rolinak is szüksége lenne egy saját térre, ahova, ha magányra vágyik, elvonulhat.  

Fotó: Marton Szilvia/Origo

A körülményüket csak tovább súlyosbítja, hogy a családnak 2016. június végéig el kell hagynia jelenlegi otthonát. Zsuzsanna számtalanszor próbált már több kerületben is szociális bérlakást igényelni, azonban mindenhol elutasították, a helyzetük pedig lassan reménytelenné válik.

Fotó: Marton Szilvia/Origo

Hogy mit szeretnének? Nem sokat. Zsuzsannának nincsenek nagy álmai, egy 50-60 négyzetméteres albérletre, esetleg saját otthonra vágynának, ahol minden gyerkőcnek meglehetne a saját kis tere, ahol normális, emberhez méltó körülmények között élhetnének. 

szegénységlakáscsaládotthonnyomoregyedülálló anyagyerekekmélyszegénységlifesegít