Egy fényképész anya saját fia születését fotózta

A szülés csodálatos élmény, akkor is, ha hosszú ideig elhúzódik a vajúdás, ha irtózatosan fáj, ha a végén az anya a műtőben köt ki. Hiszen ezeket a gyakran félelemmel, tehetetlenséggel és kétségbeeséssel eltöltött órákat mind elfelejtjük, amikor gyermekünk először sír fel, és mi végre láthatjuk, megérinthetjük, átölelhetjük.

Ma már egyáltalán nem ritka – bár hazánkban még nincs hagyománya –, hogy a szülésnél jelen van egy profi fotós, vagy épp az apa ragad kamerát. Ez az életesemény egyszeri és megismételhetetlen, ha soha egyszer sem nézzük vissza a felvételeket, képeket, akkor is ott a lehetősége, hogy újraéljük gyermekünk világrajövetelét.

Megan 37 hetes terhes volt, amikor előállt az ötlettel, amire az orvosa először furán tekintett, de beleegyezett, mivel a terhesség problémamentes volt, és a szülés is annak ígérkezett. Abban maradtak, hogy abban az esetben kaphat fényképezőgépet a kezébe, ha a szülés végig komplikációmentes.

Amikor az anya érezte, hogy hamarosan itt az idő, megkérte a szülésnél jelenlévő kórházi dolgozókat, hogy kapcsolják le a mennyezeti lámpákat, és csak az elengedhetetlen, célirányos fényforrás világítson – ezzel biztosítva a tökéletes megvilágítást a fotókhoz.

Bár a szülés közben minden rendben zajlott, Megan esetén az epidurális érzéstelenítés nem hatott olyan mértékben, mint kellett volna. A fájdalom a kitolási szakaszra szinte elviselhetetlenné vált számára, de az ominózus pillanatban összeszedve minden erejét életet adott első gyermekének, és elkészítette a legmeghittebb és leganyaközpontúbb képeket, amiket csak szülésről eddig látni lehetett.

A vajúdás alatt Megan férjénél volt a kamera, és csak akkor adta át a feleségnek, amikor kisfiuk, Easton épp megszületett. Az így készült képek különlegességükkel egészen biztosan örök emlékkel ajándékozzák meg a családot.