4 tipp, hogy egyedül is élvezzük az életet

2015.04.09. 18:21

Egyedül kicsit minden nehezebb. Főleg akkor, ha nincs rutinunk a helyzet kezelésében. Amikor még a magányos sétát is kínosnak érezzük, nem is szólva azokról a társas összejövetelekről, ahol partner nélkül jelenünk meg, miközben mindenki oldalán ott feszít az aktuális (vagy régi) társ. Az egyedülléttel kapcsolatos szorongás azonban leküzdhető. De hogyan?

A Life.hu a Care2.com tippjei alapján négy hasznos tanácsot szedett össze, hogy az egyedüllét ne váljon azonossá a magánnyal. Nem árt azonban előre tudatosítani magunkban, hogy így is (a tanácsok mellett vagy azok ellenére) lesznek pocsék, szinte elviselhetetlenül nehéz időszakok, amikor óhatatlanul a padló alá gyűri önbecsülésünket a magány keserű érzése.

Forrás: Thinkstock

Ilyenkor válik nagyon fontossá annak tudata, hogy a magány legyőzése olyan feladat, amelyre képesek vagyunk. Máskor az segít, ha belátjuk, az idő, amit "egyedüllétre kényszerítve" élünk meg, a hasznunkra is válhat. Sokan ilyenkor fedezik fel először valódi értékeiket, mert addig, meglehet, folyamatosan mások céljai, érdekei mentén éltek. Folyamatosan háttérbe szorították valódi vágyaikat és elképzeléseiket. Mások ilyenkor "lazulnak" ki végre, és mernek rendetlenek, szeszélyesek és impulzívak lenni - mert nem kell senkinek beszámolni tetteikről és azok ilyen-olyan következményeiről. Akik felfedezik az "egyedüllét" értékeit, azok társ ide vagy oda, egyedül is pompásan érezhetik magukat. (Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magány jó, de azt mindenképp, hogy egy hajszállal sem értéktelenebb vagy unalmasabb mindazok élete, akik egyedül néznek szembe az élet kihívásaival.)

De nézzük a tippeket - amiből csak annyit és olyan módon vegyünk át, ami egyeztethető a személyiségünkkel. Átléphetünk ugyan a korlátainkon, de "megerőszakolni" magunkat nem érdemes. Fontos a fokozatosság is, mindig csak kicsit lépjünk - és óvatosan tágítsuk magányos cselekvéseink idő- és térbeli határait.

A meditálás rengeteget segít
Ha még nem állunk készen arra, hogy egyedül fedezzük fel a világot, a meditációt feltétlenül illesszük be a napi rutinba. A felmérések szerint már napi néhány perc meditáció is segít abban, hogy csökkenjen a stressz-szintünk, jobb lesz tőle a hangulatunk, valamint olyan belső utazásra indulhatunk, ahonnan megerősödve térünk majd vissza. Lelki pajzsunkat önmagunk ismerete erősítheti, a meditáció pedig ebben (is) óriási segítség.

Lépjünk egyedül
Ha senki sincs, akivel épp moziba, színházba vagy kirándulni mehetnénk, induljunk el egyedül. Miért kellene mindig otthon ülni? Természetes, hogy eleinte ez furcsa lesz, sőt, kimondottan pocsékul érezhetjük magunkat, de idővel ezek az érzések elmúlnak, és képesek leszünk kizárólag magára az élményre koncentrálni.

Forrás: Thinkstock

Sokan az első néhány magányos program során a mobiltelefonba "kapaszkodnak", még a színházi előadás szünetében is üzeneteket küldenek. A feladat azonban az, hogy virtuális páncél nélkül is merjük élvezni azt, hogy emberek között vagyunk. Egyébként gyorsabban észleljük így az elismerő pillantásokat is, mintha szemünket a telefon képernyőjére szegeznénk. 

Érdemes kerülni a közösségi médiát
A zene, a könyv, a jegyzetfüzet és a fényképezőgép segít abban, hogy el tudjunk lazulni, és képesek legyünk kikapcsolódni, míg a közösségi média szorongást kelt, hiszen ösztönösen másokhoz – sőt, mások legjobb pillanataihoz – hasonlítjuk magunkat. Ez valóban megszívlelendő tanács szerintünk is, de lehet olyan közösségi felületen fellelhető csoporthoz csatlakozni, amely pontosan a hasonló helyzetben lévő emberek számára jött létre. Nem kifejezetten társkeresőre gondolunk, de akár rég szeretett hobbinkat felelevenítve újra felfedezhetjük, hogy azt bizony mások is szeretik - ideje véleményt, tapasztalatot cserélni. 

Üljünk be egy bárba
Ahogy feljebb említettük már, a "magányos" programok során érdemes fokozatosan lépdelni, vagyis annyit és olyan programokat vállaljunk be, amit azért még komfortosnak érzünk - séta, futás, konditerem, majd mozi, színház, és aztán jöhet egy-egy magányosan elfogyasztott vacsora. Később próbálkozhatunk akár a bárok világával is, ha valaki erre vágyik, miért ne? Vegyük azonban számításba, hogy magányos nőként az ott tartózkodó férfiak kihívásnak értékelhetik jelenlétünket. Felhívás lehet keringőre a "magányos" koktélozás. De miért is ne, ha nem tartozunk elszámolással senkinek?

 

egészségbetegségmagány