Az ábrándozás, álmodozás és a fantázia - így hatnak az életre

Egy 2009-es tanulmány szerint a gondolataink fele ábrándkép: hiába értekezünk az idegtudományok csodáiról, miközben azon jár az eszünk, hogy mi legyen majd vacsorára. Nincs mit tenni, néhány percnél tovább senki sem képes egyetlen dologra koncentrálni: a kérdés csupán az, hogy mennyire tudja lehalkítani az elme zaját.

Daniel Goleman, aki az emberi agy titkait fürkészi, tanulmányában leírta: sokszor annyira leköt bennünket egy-egy személyes problémánk megoldásának vágya, hogy nem tudjuk a háttérbe szorítani azt. Ha azonban mégis megtesszük, a tudatalattiból a felszínre tör egy megoldás, méghozzá akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá. Ez az agy természetes működési mechanizmusa.
Ha a gondolatainkat hagyjuk szabadon kalandozni, a megoldási lehetőségek egy-egy problémára hamarabb jelentkeznek, mintha szüntelenül a helyzet lehetséges forgatókönyvén agyalnánk. A tudósok többsége betegesen szórakozott volt, egyszerre ezernyi, semmiféle összefüggést nem mutató gondolatuk támadt. Sokan közülük figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral küzdenek.
Nem véletlen, hogy a legtöbb zseni szórakozott és szétszórt – ebben az állapotban képes az agy igazán eredeti megoldásokat találni különféle problémákra. Daniel Goleman szerint a baj az, hogy a gyerekkorban természetes gyakori ábrándképeket nem visszük tovább a felnőttkorba, mivel így kreatívabbak és hatékonyabbak lehetnénk.

Ábrándozás? Álmodozás?

A Bar-Ilan Egyetem kutatói szerint is kifejzetten hasznos, ha hagyjuk agyunkat csak úgy kalandozni. Úgy vélik, az álmodozás jót tesz az agynak - lendületbe hozza annak működését. Ráadásul nagyobb kapacitás szabadul fel közben és így hatékonyabb feldolgozásra képes.

A Proceedings of the National Academy of Sciences szaklapban közzétett tanulmány szerint az az elme, amit nem zárnak korlátok közé gondolkodásbéli előnyökhöz jut.

„Az utóbbi 15-20 évben a kutatók kimutatták, hogy a specifikus feladatokhoz kapcsolódó lokalizált idegi aktivitástól eltérően az elme elkalandozása egy hatalmas kiterjedésű alaphálózat aktiválódását váltja ki, amely számos agyi területet érint” – mondta el Moshe Bar professzor, az egyetem Gonda (Goldschmied) Multidiszciplináris Agykutatási Központjának munkatársa. „Ez az agyi kereszthatás játszhat szerepet az olyan viselkedési kimenetelekben, mint a kreativitás és a hangulat, és ez járulhat hozzá ahhoz a képességhez, hogy sikeresen fenntartsuk az összpontosítást a feladatra, miközben az elménk szabadon elkalandozik.”

Bár általában azt feltételezik, hogy az emberek kognitív kapacitása véges, határai vannak az "odafigyelésnek", a kutatók szerint ez a valóságban sokkal árnyaltabb és bonyolultabb.

De mi a helyzet a fantáziálással?

A fantáziálás jótékonyan befolyásolhatja az emberek döntéshozási folyamatát, mert a pozitív irányba kacsingató fantáziálás mellett képesek figyelmen kívül hagyni a negatív következményeket, vagyis bátrabban, felszabadultabban hoznak meg döntéseket. A fantáziálás véső soron visszaszorítja a szorongást - ám ez nem jelenti azt, hogy felelőtlen döntésekre készteti az embereket, csak éppen a fantáziálásra hajlamos emberek merészebben futnak neki egy-eg feladat megvalósításának, nagyobb erővel képesek tenni az "álmaikért".
A kutás során arra kérték a kísérleti alanyokat, hogy álmodozzanak három igazán luxus dologról: álomnyaralásról, egy pár magas sarkú cipőről és egy adag pénz birtoklásáról. Kiderült, hogy akik szabadon engedték a fantáziájukat, azokra pozitívan hatott az álmodozás: szépnek látták magukat a magas sarkúban - és nem a bütykökre gondoltak, vagy hogy fájdalmas hosszú ideig magas sarkú cipőt viselni. Az álomnyaralásról való fantáziálás után pedig nem a nyaralás utáni "valóság" foglalkoztatta őket, hanem a megélhető élmények pozitív hatása - egészséges, lebarnult bőr és a kisimult, pihent állapot.

Akik mertek álmodozni, akkor is a magas sarkú viselése mellett döntöttek, ha egyébként a kísérlet során további információkat szereztek a cipő viselésének káros egészségügyi hatásairól. A kutatók szerint ez egyféle pozitív elfogultság, de arra is rámutattak, hogy ez az elfogultság végeredményben kihat a későbbi döntéseikre. Ez azonban nem mindig vezet jóra.

"Munkánk azt sejteti, hogy mielőtt eljutunk erre a pontra, a pozitív fantáziák elterelhetik a figyelmet a fontos információkról, és inkább csak az előnyöket nézzük, a hátrányokat pedig nem” – mondta el Heather Barry Kappes a New York Egyetemről. „Ezért a leggondosabb információfeldolgozás ellenére is hozhatunk rossz döntéseket.”

A kutatók rámutattak arra is, hogy a pozitív elfogultság leginkább azoknál jelentkezett, akik nem vették komolyan a lehetőségek kiaknázását. „Az ellentmondásoktól való elfordulás lehetővé teszi, hogy az idealizált álomképet teljes pompájában élvezhessük, de emiatt előfordulhat, hogy figyelmen kívül hagyunk esetlegesen segítséget nyújtó forrásokat. Az álmok önmaguktól nem válnak valóra”. Vagyis érdemes a fantáziálást komolyan venni, és fantáziálni a megvalósítás lehetséges módjairól is.