önbizalomhiány depresszió öngyilkosság bűntudat abortusz
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Bűntudattal, halálfélelemmel és mélységes depresszióval kell megküzdjenek azok a nők, akik úgy döntenek, megszakíttatják terhességüket. Ráadásul a társadalom elítélő, álságos hozzáállása sem könnyíti meg a trauma feldolgozását.

Regina, 33 éves, két gyönyörű kislány édesanyja:

"Három éve döntöttem úgy, hogy a harmadik babának nem adok esélyt. Éppen válófélben voltunk a férjemmel, és mai napig nem értem, egy békülős-egybeborulós este után hogy eshet ez meg velünk? Miért? Az utolsó pillanatig vártam, hátha mellém áll a volt férjem, hátha lesz lehetőség vállalni a picit. De nem. Amikor megtudta, jönne a baba, ordítva kérdezte: 'Nem képzeled, hogy egy új kölyökkel majd magad mellett tarthatsz?' Nem képzeltem. Nem képzeltem én semmit. És fogalmam sem volt arról, hogy a döntésemnek ilyen fájdalmas ára lesz.

Három éve egyetlen, komolyan mondom, egyetlen éjszakát sem aludtam végig, ha mégis elszunnyadok, akkor garantáltan rémálmaim vannak. Állandóan szorongok, indokolatlanul, szinte mindentől. Bár addig soha, az abortusz után elkezdtem rettegni a szűk terektől, a nagy tömegtől és a vértől. Még ma is elsírom magam, ha pici babát látok.

Ráadásul mindez a lányaimmal való kapcsolatomra is hatással volt és van. Néha olyan igazságtalan dühöt érzek feléjük, mintha azzal, hogy ők élnek, ők vették volna el a lehetőségét a pici életének. Arra, hogy magamat hogyan látom azóta, nos, arra nincs szó. Nem is gyűlölet az már, hanem valami mélységes undor, olyan szintű önutálat, aminek létezéséről addig fogalmam sem volt.

Minden hitem, reményem a jóról, az igazságról összetört. És feldolgozhatatlan, hogy én gyilkoltam meg a reményt a saját életemben. Szóval milliószor gondolja meg bárki, aki abortuszt fontolgat. Jó, ha tudja, hogy az addigi életének ott vége lesz. Végső soron nemcsak a babánkat és az önbecsülésünket veszítjük el, hanem minden szépséges emberi értéket."

Thinkstock
Thinkstock

A környezet a legtöbb esetben az abortusz előtt nem segít, de utána azt érzékelteti, tulajdonképpen elkerülhető lett volna a halálos beavatkozás, vagyis "csak" az anyán múlt a dolog, viselje a teljes felelősséget, annak minden fizikai-lelki következményével együtt.

Azonban a szűk vagy tágabb környezet ítéletétől függetlenül is éppen elég problémával kell szembenéznie az abortuszon átesett nőknek, még akkor is, ha látszólag a döntést a kényelem diktálta. Mert már nem kellett a családba a harmadik, sokadik baba, mert már idősnek érezte magát a nő az új anyaságra, mert a családfenntartó nem akart még egy éhes szájjal többet.

Valójában minden esetben súlyos dráma zajlik a felszín alatt, és a magzatát elveszítő nő önbecsülése is a babával együtt veszik el, ahogy az addig dédelgetett világképe is, amely az abortuszig kiegyensúlyozott és stabil volt, örökre eltűnik. Abortusz után a legtöbb nő számára a világ félelemmel és sötét árnyakkal telik meg, a jövő kiszámíthatatlanná válik és soha, de soha többé nem fogja biztonságban érezni se magát, se szeretteit, hiszen ha ő maga képes volt erre a döntésre, akkor a világon bármi megtörténhet.

Mindebből a család, a közvetlen környezet néha semmit sem érzékel, néha a fájdalom és bűntudat világosan olvasható, akkor is, ha az abortuszon átesett nő egy szóval sem jelzi a benne dúló gyilkos vihart.

Nem áll rendelkezésünkre pontos, értékelhető statisztika arról, hogy abortusz után hány nő kísérel meg öngyilkosságot, ahogy arról sem, hogy azoknál a nőknél, akiknél súlyos depressziót diagnosztizálnak, más esetben alkoholizmust vagy drogfüggőséget állapítanak meg, hány esetben lelhető fel személyes történetükben az abortusz. Feltételezhetően jóval többször, mint ahányszor a szoros összefüggést az egészségügy vagy a nő környezete megállapítaná, pedig a gyors vagy a lassúbb, de célratörő önpusztító magatartás egyik legfájdalmasabb oka a nők körében az abortusz, és az azt követő fel nem dolgozott érzelmi-morális válság.

Thinkstock
Thinkstock

Az abortusz az egész család életét feldúlja, addig "jól működő", vagy annak tűnő kapcsolatokat zúzhat szét, de előtte számos területen mutatja meg pusztító hatalmát:

- Az abortuszon átesett nő fájdalma enyhítésére különféle tompítókat alkalmazhat: alkohol, nyugtatók, drogok.
- Szexuális élete alapvetően megváltozhat, ha stabil párkapcsolatban élt, elillanhatnak a vágyak, nem kívánja többé a gyönyört, úgy érzi, meg sem érdemli. Máskor önpusztító, eszelős szexuális ámokfutásba menekülhet. Így, ezzel bünteti magát.
- Addigi magatartása megváltozik: bizonytalanná válik, nem érzi többé kompetensnek magát olyan területeken sem, ahol addig ragyogóan teljesített, illetve ennek kompenzálására, máskor a feszültség levezetése miatt agresszív kitöréseket produkálhat. Mindkét esetben veszélybe kerülhet a munkája, megélhetése.
- Emberi kapcsolatai is átalakulnak, veszélybe kerülnek. Mélységes szégyennel küzd, úgy érzi, mindenki róla és a meg nem született babáról beszél. Nem találja a helyét a barátok, kollégák, rokonok között, hiszen azt hiszi, elveszítette megbecsülésüket és szeretetüket, és hogy az egész világ elítéli őt.
- Álma a személyes jövőről megváltozik, nem tartja többé alkalmasnak magát egy szép, jól működő család létrehozására, nem törekszik a továbbiakban tartalmas, előre mutató kapcsolatra. Felszínes, üres viszonyokkal bünteti magát.
- A legfélelmetesebb azonban, hogy az esetleges életben lévő gyermekeihez fűződő kapcsolata is konfliktusokkal, feszültségekkel terheltté válhat, hiszen nem érzi többé magát jó anyának. Úgy érzi, megbukott édesanyaként és emberként is, ezért nincs, nem is lehet jó hatással gyermekeire.


Gazdag Enikő pszichológus véleménye:

"Az abortusz utáni időszak akkor is nehéz a nők számára, ha elsősorban ők döntöttek a beavatkozás mellett. Az abortusz mindenképpen veszteség, amit el kell gyászolni. Gyász olyan értelemben is, hogy egy potenciális jövőkép (gyerekvállalás) nem teljesül be, ezt kell elengedni.

Ha ez kimarad, a lezáratlanság vagy trauma tüneteket okozhat. A gyász fejeződjön ki szimbolikus formában, ahogyan az illető nőnek megkönnyebbülést vagy vigaszt nyújt, pl. ültet egy fát vagy gyújt egy gyertyát. Ez a folyamat hozzásegítheti az abortuszon átesett hölgyet az elengedéshez."



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.