"Egy gangos házban egy elszenesedett krokodilfej üldözött" – rémálmok felnőttkorban

Forrás: Thinkstock -
lélek pszichológia emlékezés rémálom álom
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Rémület a matekórán, szülés, gyilkosság, zuhanás és szörnyek – a rémálmokkal szemben mindenki védtelen.  Persze akad, aki szerencsés, mert viszonylag ritkán él át álmában démoni történeteket, másnak viszont visszatérő vendég az éjjeli rettegés.

Az álmok születése, háttere és valódi funkciója máig titok. Igazából csak találgatunk, honnan jönnek az álomképek, miért pont azt és akkor álmodjuk, amikor és ahogy, valamint az is kérdés, hogy miért tér vissza makacsul egy-egy szituáció az álmainkban- például egy iszonyú matekfelelés, ahol a tábla előtt, krétát szorongatva, izzadó homlokkal, beszédre képtelenül várjuk a végzetes csapást, a megszégyenülést vagy a bukás keserves érzését. Mindezt persze az akkori valósághoz képest is irreálisan felfokozva. Vagyis, ha meg is éltünk hasonlóan zavarba ejtő és fájdalmas perceket, az a helyzet lehet, hogy korántsem volt ennyire kínos, rövidebb ideig tartott és volt valamilyen elfogadható lezárása. Valamilyen feloldás, amely után tovább lehetett lépni. A rémálom a legtöbb esetben „lezáratlan” marad, vagy az ébredés vet véget a szenvedésnek, vagy maga az álom vesz furfangos kanyart, ami esetleg még beljebb visz a rémolmok ingoványába.

Forrás: Thinkstock

Aki meghalt újraéled – új forgatókönyvet ír az álom

Máskor azonban valóban újraéljük a szinte feldolgozhatatlant: egy balesetet vagy erőszakos (akár szexuális) támadást, egy durva szakítást esetleg szerettünk halálát. Olykor éppen úgy, ahogy megtörtént, máskor csak-egy részletet, máskor meg átírja az agyunk a megtörtént eseményeket: álmunkban meg tudjuk védeni magunkat, aki meghalt újraéled, és visszatér a hűtlen szerelem.

Az álomlátásos alvás során a jelenleg elfogadott nézet szerint a velünk történt múltbéli (akár évtizedekkel ezelőtt) érzelmekkel átszőtt és értelemmel bíró eseményeket dolgozzuk fel. Más értelemben az álom a kognitív tisztítás folyamata. Elengedhetetlen a további érzelmek, információk befogadásához. Ha az álom nem végezné el „rendező”, takarító munkáját, akkor egy idő után a rengeteg információ és átélt érzelem miatt túl nagy lenne a káosz. Olyan, mintha egy lakásban soha nem pakolnánk rendet, és óriási halomba gyűlnének az új tárgyak. Vagyis az álom az eszköz, ami segíti az agyat, amikor az szelektál, szemétre dob, vagy a megfelelő fiókba pakolja az információkat.

Erre születtél?

Az álomhoz nagyon sok spirituális gondolat is kapcsolódik, sokan vélik úgy, hogy az álmok üzenetek, amelyek segítségével eligazodhatunk a világban, rávilágíthat sorsunk nagy kérdéseire, valamint segít abban is, hogy felimerjük, milyen feladatunk van más személyekkel. A halottal álmodás e gondolatkör mentén például arról árulkodhat, hogy lezáratlan, megoldatlan maradt a vele való feladat, és azért „jelentkezik”, hogy az elengedés munkáját segítse.

Néhányan a matekfelelés álomképeinek jeges rémületét is hasonlóképp magyarázzák, a fel nem fogható információ mentén túl nagy volt a kudarc – megoldhatatlan maradt a feladat és a lélek keresi a tehertől való megszabadulás lehetőségét.

A Life.hu munkatársai sem mentesek a rémálmoktól. Íme, néhány igazi gyöngyszem rémálomországból:

Egy hatalmas bogár nagyon lassan araszolt

Én mindig élénken álmodom, de ezek általában boldog álmok, vagy a boldogság helyreállítására törekvő álmok. Egyszer eléggé kiakadtam az egyetemen, ezért pszichológushoz mentem, és ekkor a terápia kedvéért írni kellett az álmaimat - amik gyorsan elrejtőztek előlem, egy kivételével: egy hatalmas bogár nagyon lassan araszolt a falon, majd ki az ablakon, majd eltűnt. Ahogy valószínűleg a probléma is, ami akkoriban nyomasztott...Amúgy jó matekos voltam... :)

„Egy gangos házban egy elszenesedett krokodilfej üldözött”

Az aktuális életemben felbukkanó problémák manifesztálódnak az álmaimban. Az egyik extrém álmom, amire emlékszem, amikor egy gangos házban egy elszenesedett krokodilfej üldözött. Ez most viccesnek tűnhet, de akkor nem volt vidám. Ugyanezen az éjszakán volt az is, amikor egy kiskutyánk színű (barna) szőrös óriáspók (nagyobb mint én) vett üldözőbe és el is kapott, iszonyatosan meg voltam rémülve, üvöltöztem, segítségért kiabáltam, de a pók csak szőtte-szőtte körém a hálóját, becsomagolt, és amikor elkezdte rám öklendezni az emésztő nedvét, akkor tudtam, hogy nincs értelme harcolni, ez itt ennyi, és elhallgattam és megnyugodtam...
Forrás: Thinkstock

Hülyék vagytok, mint a Föld

Nekem a középiskolából vannak rémálmaim, az ottani osztálytársaktól kiközösítős élmények, a tanárok lenézése, kioktatása, hogy sosem magyaráztak el semmit, csak elvárták, hogy az ő fejükkel gondolkodjunk 12-14 évesen. Matekból a tanár hozzáállása a következő volt: közölte a fél osztállyal, hogy sosem megyünk át az érettségin, mert hülyék vagyunk, mint a föld. Elment mindenki szépen érettségi előtt két hónappal magántanárhoz, és mind legalább hármas-négyesre letettük a matek érettségit, mert végre értettük azt amit magoltattak addig. :)

Izzadás, a gyomorgörcs, a megszégyenítés

Tisztán emlékszem arra a feladatra, amikor elsőben kanalakat kellett egymás mellé rajzolni - nagyokat, kicsiket. Annyi művészi szabadságot engedtem meg magamnak, hogy nem egymás mellé rajzoltam a három nagyot, majd a három kicsit, hanem összevissza - kicsi, nagy, nagy, kicsi, kicsi, stb. Amikor EZÉRT nem lett jó a feladatmegoldásom, akkor tudtam: a matematika nem az én tárgyam lesz. Mindig küzdöttem a hármasért, az érettségin nem tudom, hogyan hoztam össze, de sikerült. Még tíz évvel az érettségi után is álmodom matekórával. Többször is előfordult, hogy álmomban győzködtem volna a matektanárt, hogy márpedig nekem papírom van arról, hogy nem kell többet ide járnom, most miért kell egyenletekről és hatványozásról beszélgetnünk, amikor az újságírásról sokkal jobb lenne. Persze álmomban ilyenkor nem tudok normálisan artikulálni, nem értetem meg magam, szóval hiába győzködném, úgyis megbuktat, vagy szégyenszemre kiküld a táblához, ahol jön az izzadás, a gyomorgörcs, a megszégyenítés. Általában nem győzöm meg... inkább felébredek. (Ezúton is üdvözlöm Kovács Tibor tanár urat, akinek biztosan szörnyű végignéznie azt, ha egy diákja teljesen analfabéta matekból.)

Égből zuhan a rémület

Hát nekem csak egy van, de ez nem sulis:(
Mindig azt álmodom, hogy rám zuhan a levegőből egy repülőgép. Menekülök aztán vagy megúszom vagy nem, és felébredek.

Hullák vannak körülöttem

Nekem júniusban volt egy rövid, de annál félelmetesebb kapcsolatom egy külföldi sráccal. Miután megfenyegetett, megszakítottunk minden kapcsolatot, és eltűnt az életemből. Nekem azonban utána legalább egy hónapig rémálmaim voltak. Ezekben vagy meghaltam, például elégtem, vagy megfulladtam, de olyan is volt, hogy hullákat találtam magam körül. Szerencsére azóta sok idő telt el, és mára a rémálmok is elmúltak.

Az ébredés meg nem vált a szenvedéstől

Két visszatérő álmom van, ami mindig iszonyatos szorongással tölt el álom közben is, de néha úgy is ébredek- összetörve, vagy megalázva. Az egyik álomban matekórán ülök- persze a leghátsó padban, ahol szinte beleolvadok a padba. Észre ne vegyen a tanár, csak nehogy engem szólítson. Álmomban soha nem szólít fel, csak az érzés tart a fogva, a félelem, hogy mégis. És a félelem, hogy nem tudok majd válaszolni, fogalmam sincs miről beszélnek, nem értem az egészet.
A másik már felnőtt élmény – vonathoz rohanok, nézem az órát, szállok egyik villamosról a másikra, de sose érem el a vonatot. Valahol tudom, hogy a gyerekeim már felnőttek, nem kell rohannom, nem dráma, ha nem érek haza, de az álomban az összes gyerekem egyszerre csecsemő, egyedül vannak, veszélyben vannak és éhesek. Az érzés, hogy kések, hogy egyedül hagytam őket szinte elviselhetetlen. És csak rohanok, lesem az időt, de minek, mert az idő is egyhelyben áll. Máskor rohanás helyett azt álmodom, hogy elérem a vonatot, fellépek a vonatlépcsőn, de visszazuhanok, és újra a kiindulási helyen találom magam, újra nekilódulok, elérem, visszazuhanok és újra és újra és újra, amíg az ébredés meg nem vált a szenvedéstől.

Meglesett álmok videón - nem utópia többé

Az álomkutatás azonban egyre nagyobb területet térképez fel az álomképekből. Japán kutatók tavaly először szolgáltattak közvetlen bizonyítékot arra, hogy álomképeink megélését hasonló agytevékenység kíséri, mint amikor ébren érnek minket ugyanazok a vizuális benyomások. A látásélmények nyomán, az agyi aktivitások leképezésével létrehoztak egy vizuális képtárat, amelyet az álomképek nyomán létrejött agyi aktivitások képeivel hasonlítottak össze. Így az agyhullámok összehasonlításával nyomon tudták követni az álomképeket, majd számítgép segítségével megjeleníteni azokat. A számítógépes program segítségével nagy eséllyel tudták előre megjósolni, hogy a kísérleti alanyok ébredés után milye álomélményekről számolnak majd be.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.