A sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztését, integrációját és mindenekelőtt a kirekesztésük feloldását manapság egyre több szervezet támogatja. Fontos, hogy az ép társaik ne tartsanak a sajátos nevelési igényű, valamilyen fogyatékossággal élő gyerekkel való találkozástól, sőt: értékeljék ezt örömként és egy lehetőségként arra, hogy egy különleges embert ismerhetnek meg.

Az erőfeszítések ellenére azonban még mindig tetten érhető a társadalomban a félelem, az előítélet és az elutasítás is. Éppen ezért nagy az öröm, ha olyan alapítványt mutathatunk be, amely felvállalja a sérült vagy sajátos nevelési igényű gyerekek befogadását, integrációját, gondozását, fejlesztését.

Forrás: Facebook/Beszélj Velem Óvoda

A Beszélj Velem Óvoda és Fejlesztőközpont befogadó intézményként működik. Keretei között tipikus fejlődésű és sérült gyerekek közös oktatása, fejlesztése zajlik. Integrációt valósít meg úgy, hogy közben a szükséges kiscsoportos vagy egyéni fejlesztéseket is elvégzi azoknál a gyerekeknél, akiknek arra szükségük van. Néha egészen enyhe lemaradásban segíti a felzárkózást, például a beszédfejlődés vagy szociális készségek területén, de nagyon sok esetben súlyos rendellenességekkel küzdő gyerekek fejlesztése a feladat. Például autizmus spektrumzavarral vagy Down-szindrómás kicsiknél. Feladataik közé tartozik azonban a tehetséggondozás is, hiszen ez az „eltérés” éppúgy lehet speciális feladat a gyermek életében, mintha lemaradásokat kellene pótolnia.

Életre szóló barátságok ép és sérült gyerekek között – ők így nőnek fel

Az óvoda küldetése a diszkriminációmentes együttélés megvalósítása. Hiszik, hogy előítéletmentes társadalmat úgy lehet építeni, ha már egészen kicsi korban ugyanazon a felületen, tereken, együtt nevelkednek az eltérő képességű gyerekek. Így időben – még az előítéletek kialakulása előtt – megtanulják elfogadni a másságot és képessé válnak rugalmasan alkalmazkodni társaik speciális igényeihez. A Beszélj Velem óvodában nevelkedő gyerekek nem néznek csodabogárként a sérült társakra, tudomásul veszik azok esetleges „furcsaságait”, sőt megláthatják a szépet, a kiválót is azokban a gyerekekben, akiket az utcán látva elkerülnének. Itt, ha ezt a sérült gyermek állapota - az aktuális állapot is fontos szempont - lehetővé teszi, együtt esznek, játszanak, alszanak, és legfeljebb a személyre szabott fejlesztések zajlanak másként. Ünnepeik, kirándulásaik, örömeik azonban közösek. Sérült és tipikus fejlődésű gyerek együtt szüretel, mássza meg a közeli dombokat, együtt zenél, csodálja a karácsony fényeit és épít hóembert. Mindenki annyit és úgy tesz hozzá a közös tevékenységekhez, amennyit és ahogy tud.

Fotó: Boer Máté

Szívmelengető látni az ép gyerekek türelmét, ahogy bevárják, segítik a lassabban haladókat, a „kalandozókat”. És szívmelengető érezni a kölcsönös elfogadást gyerek és gyerek között. Látni a „vegyes” barátságokat, mert születnek azok is, sőt talán életre szóló barátságok születnek itt ép és sérült társak között. Ítélkezés, elutasítás, számonkérés, furcsa, sértő pillantások és kirekesztés helyett.
A rengeteg fejlesztés, a szeretettel teli gondoskodás mellett, amit kapnak a gyerekek, talán ez a legfontosabb értéke az intézménynek: az elfogadás és a felelősséggel teli egymásra figyelés képessége, amelyek egy életre bevésődnek a gyerekek lelkébe.

Ő ide nem való! - a megaláztatásokon túl

Az itt helyet kapó, sajátos nevelési igényű gyerekek jellemzően már túl vannak néhány elutasításon. És ha ők nem is élték még meg kudarcként, ha nem is érett fájdalommá bennük a kirekesztés, a szülők keserves pillanatokon vannak túl. A „Nem”, „A neki itt nincs helye”, „Ő ide nem való”, "Mi ezt nem tudjuk vállalni” kijelentések kegyetlensége ugyanis egy életre szóló sebet üt rajtuk, ha nem számítottak a társadalom éretlenségére. A mindennapokban megtapasztalt megalázó elutasítást nehéz elviselni, még nehezebb türelmesen, szótlanul, visszavágás nélkül kezelni, emelt fejjel továbbsétálni, új utakat, kapukat keresni. És szinte biztos, hogy nincs a lakóhely mellett olyan intézmény, ami nemcsak szemléletében elfogadó, de a fejlesztés szempontjából is ideális a kicsinek. Sokszor órákat kell utazni az egyik, megint egy órát a másik fejlesztésért. Figyelmen kívül hagyva a gyerek bioritmusát, és legyűrni az álmos, nyűgös, éhes gyerek ellenállását az aktuális fejlesztő program során. A Beszélj velem óvoda e szempontból is egyedülálló: nemcsak a falain belül kínál széleskörű fejlesztő programot, de annak logisztikáját is vállalja, hogy a gyerekek a gondozási időn belül, ésszerű módon jussanak el azokra a külső terápiákra (gyógyúszás BHRG, gyógylovaglás) is, amelyek még inkább segítenek legyőzni az akadályokat.

Forrás: Facebook/Beszélj Velem Óvoda

Mentőöv a párkapcsolatoknak

Ez azonban nemcsak a gyerekeknek jó, de jelentős „szabadidőt” ajándékoz a szülőknek is, akik a gyerek születése utáni néhány évben – teljesen természetes módon – kimerültek fizikailag, lelkileg és sokszor szellemileg is. Erről ugyan keveset beszélnek, hiszen nem igazán elfogadott a panasz, tény, hogy a sérült gyereket nevelő, magukra maradt szülők ereje megcsappan, mire megtalálják a megfelelő, befogadó óvodát a gyerek számára. Még kevesebbet beszélnek arról, hogy bár imádják a kicsit, a vele való folytonos, időnként 24 órás foglalkozás nemcsak az erejüket emészti fel, de nagyon sokszor a párkapcsolat is rámegy a „szolgálatra”. Hiába szeretik egymást a szülők, ha sosincs idejük a másikra, ha soha nincs egy kettesben megejtett vacsora, egy spontán mozi, tea a barátokkal. Szociális mozgásterük is beszűkül: a barátságok megmérettetnek a sérült gyerek születése után, és kevesen maradnak a család mellett. Mert olyan kényes a helyzet, esetleg feldúlja a lakást, vagy nem merik ép gyerekeik közelébe engedni „azt a másikat”. Nincs kit vendégül látni, és nincs hova mennie a szülőknek. Ha nincs a közelben megfelelő intézmény, akkor akár tetszik, akár nem a gondolat, arra rámehet - és óriási arányszámban rá is megy - a család egysége.

Forrás: Facebook/Beszélj Velem Óvoda

"Énidő" a gyerek javára 

Nem kell hangsúlyozni, mennyire nehéz a gyerekkel maradó szülő további helyzete, a mindennapok keserves küzdelme. A másik szülő meg egy életen át hurcolja magával a bűntudatát és a kudarcot, hogy nem tudta megvédeni, egybetartani a családját.
Pénzben tehát egyszerűen nem mérhető, ha egy befogadó óvoda keretein belül olyan családok kerülnek egymás mellé, ahol azonos gondokkal küzdenek. Ahol szövetségek, barátságok alakulnak ki, ahol kölcsönösségi alapon merik „vállalni”, ha csak néhány órára is a másik terheit, hogy szabadidőt, „énidőt” csenjenek maguknak. Töltekezzenek, újra egymásra találjanak a szülők. A gyerek javára.

Forrás: Facebook/Beszélj Velem Óvoda
A Beszélj Velem Alapítványt 1996-ban hozta létre egy olyan édesanya, akinek a gyermeke súlyos beilleszkedési zavarokkal és magatartásbeli gondokkal küzdött. Az alapítvány célja, hogy lehetővé tegye a „Beszélj Velem Óvoda és Fejlesztési Központ” (Beszélj Velem Alapítványi EGYMI) működését. A központ nagy figyelmet fordít arra, hogy a kiemelkedő képességű, tipikus fejlődésű gyerekek, szakemberek felügyelete mellett sajátos nevelési igényű gyerekekkel együtt hatékonyan fejlődhessenek, illetve segítsék egymást ebben.
A központ székhelye Budapesten található, itt a Nagytétényi Oviként működik, azonban a közelmúltban az Érdi Brumi Ovi is csatlakozott hozzá. Az óvoda számos speciális foglalkozással igyekszik a gyerekeket fejleszteni. Van lehetőség hidroterápiás rehabilitációs gimnasztikára, szenzomotoros integrációs mozgásfejlesztésre, terápiás lovaglásra, a vizuális észlelés fejlesztésére, grafomotoros fejlesztésre, autizmussal élők speciális fejlesztésére, tehetséggondozásra, korai fejlesztésre, egyéni komplex gyógypedagógiára, konduktív tornára, sindelár fejlesztésre és megkésett beszédfejlesztésre. Külön foglalkozásokat tartanak, ahol azokra a gyerekekre fókuszálnak, akik dadogással, pöszeséggel, diszfáziával vagy diszfóniával küzdenek. 
A foglalkozásokon kívül többféle szolgáltatást is nyújt a központ. Működik itt gyermeknevelési tanácsadás, németnyelv-oktatás, baba-mama klub, ambulancia, illetve arra is lehetőség van, hogy a gyerkőc a sóhomokozót használja, vagy akár az óvodában tarthassa meg a születésnapját.
A közoktatási törvény 121. paragrafusa szerint sajátos nevelési igényű gyereknek számít az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján: testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, illetve pszichés fejlődési zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott. 
Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet helyzetelemzése szerint a fogyatékosok szegregációja a közoktatás tömegessé válásával kezdődött. Az ő oktatásuk érdekében jöttek létre gyógypedagógiai intézmények. A fejlett országokban a XX. század második felében indult meg a fogyatékos emberek integrációja. Ez a hullám hazánkat sajnos csak később érte el.
Napjainkban már a társadalom egyik fő célja az esélyegyenlőség, a befogadás és a kirekesztés elkerülésének elérése. A Down-egyesület „Mindenkinek becsengettek!” programjának is ez a célja. A program egyik fő célja, hogy a többségi iskolákban tanuló gyerekek elfogadóképességét növeljék azáltal, hogy fogyatékos gyerekeket visznek be az iskola közösségekbe heti 1-2 alkalommal, 8-10 héten át. Az együtt eltöltött idő alatt a gyerekek együtt alkothatnak és megismerhetik egymást. Megtapasztalhatják, hogy attól, hogy valaki másképp néz ki, nem tud járni, vagy beszélni, ugyanolyan igaz baráttá válhat, mint egy „normális” gyerek.
„Down-szindrómától nem szenvedünk, de a kirekesztéstől igen!”
A Down-szindróma gyakorisága Magyarországon 1 eset/1000 terhesség. Ezt a gyakoriságot a környezeti ártalmak bizonyítottan nem befolyásolják. Ám nem ez a helyzet az anyai életkorral. 45 év felett már 6% a rendellenesség fennállásának kockázata. 
A Down-kór génmutációval alakul ki a terhesség alatt. Ennek két formája ismert: a triszómiás és a transzlokációs forma. Előbbi azt jelenti, hogy a 21-es kromoszómapár nem válik ketté (mint ideális esetben), így a sejtosztódás után a magzat sejtjei 3 darab 21-est tartalmaznak majd. A transzlokációs forma előfordulása ritkább, ugyanis az esetek 3-4%-a tartozik ehhez. Ez azt jelenti, hogy a 21-es kromoszómapárból egy darab leválik és egy másik kromoszómára tapad rá. 
A Down-szindrómás gyerekek jellegzetes arccal jönnek a világra. Különleges mandulaformájú szem, a szemzugokban kis redővel. A végtagok és az ujjak gyakran rövidebbek az átlagnál. Általában kicsi az orruk, fülük és szájuk, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé lesznek aranyosak és szeretnivalók, mint az ép társaik. A gyerekeknek gyengébb az immunrendszere, hajlamosabbak a betegségekre. Sajnos sok esetben szív-érrendszeri problémák is fellépnek. Látásuk gyengébb az átlagnál és sok esetben lehetnek nagyothallók. A Down-szindrómás emberek különösen barátságosak, szeretni akarók és tanulni vágyók. Ha fejlesztésüket korán elkezdik, akkor ők is aktív tagjai lehetnek társadalmunknak. Van köztük olyan, aki polgármester lett, sikeres úszó, vagy éppen szépséges modell. Az életükben megjelenő inkluzív nevelés során készségeik eredményesen fejleszthetők.

 

Az óvoda életébe Dr. Kopp Miklósné, a Beszélj Velem Óvoda és Fejlesztő-központ szakmai vezetője, a Beszélj Velem Alapítvány elnöke, Balogh Zita, a Beszélj Velem Alapítvány főtitkára, valamint Lippényi-Kasu Xénia, a Beszélj Velem Alapítványi Óvoda (Nagytétény) vezetője segítségével pillanthattunk be.
A cikk elkészülését Nagy Adrienn, a Life.hu gyakornoka segítette elő.