A mentális betegség nem válogat: január 23-a a depresszió világnapja

Forrás: Shutterstock -
rosszkedv depresszió Mentális betegség öngyilkosság segítség
Az Egészségügyi Világszervezet depresszió-definíciója szerint a világon több mint 300 millió embert érintő, társas, lelki és biológiai tényezők összetett kölcsönhatása révén kialakuló betegségről van szó. Kortól, nemtől, hivatástól és anyagi helyzettől függetlenül, gyakorlatilag bárkit érinthet. Nem csupán egy  lelkiállapotot tükröz, hanem egy valós, az egész szervezetet érintő mentális betegség, amelynek január 23-án van a világnapja. Ilyenkor érdemes megállni egy pillanatra és átgondolni, van-e valaki a környezetünkben, aki depresszióban szenved és segítségre van szüksége. Ha pedig úgy érezzük, mi magunk vagyunk érintettek, érdemes szakember segítségét kérni. 

Ha rossz kedvünk van, gyakran mondjuk, hogy depresszósak vagyunk, ám a köznyelvben használatos kifejezés és az orvosi értelemben vett depresszió köszönő viszonyban sincs egymással. A rossz kedv egy pillanatnyi vagy néhány napig tartó állapot, a depresszió pedig gyakran orvosi kezelést vagy pszichoterápiát igénylő betegség, amelynek kritériuma például az, hogy hosszú ideje fennáll és nem függ a külső körülményektől.

Könnyen ördögi körbe kerülhetnek az érintettek

A depressziós emberek lehangoltak, kedvetlenek, gyakran tör rájuk a sírás. Úgy érzik, nincs értelme semminek, nem látják, hogyan fordulhatna jobbra az életük, nincs jövőképük, ha pedig van, az negatív. Azok a dolgok sem dobják fel őket, amelyekben korábban örömüket lelték, nem lelkesednek a társasági életért, nem mozdulnak ki, elszigetelődnek a barátaiktól, a családjuktól, ami még tovább ront az állapotukon. Tudják, hogy valami baj van velük, de ha nem kapnak támogatást, illetve, ha környezetüktől azt hallják: szedd már össze magad!, egyre negatívabb spirálba kerülhetnek. Éppen ezért fontos az edukáció: pláne akkor, ha egy szerettünk küzd a betegséggel vagy mi magunk.

Azonban, mivel sokszor, indokolatlanul használjuk a depressziót a hangulatunk megfogalmazására, kevésbé vesszük észre, ha valaki tényleg megbetegedett a környezetünkben.

Egyre több fiatalt érint - Figyeljünk oda!

A fiatalkori depresszió - amiről bővebben itt írtunk - az utóbbi években kapott nagyobb figyelmet, ugyanis egyre többek küzdenek olyan problémákkal, amelyeket nem lehet a serdülőkor hormonváltozásainak számlájára írni. A szakemberek szerint a digitális média terjedésével a személyes kapcsolatok helyét átvették az eletronikus kapcsolattartási formák, ami elmagányosodáshoz vezethet, és ez nagyon gyakran kiváltója lehet a mentális betegségnek. De oka lehet még a fiatalokra nehezedő túlzott elváráskényszer, az iskolai zaklatás és a cyberbulling is.

Ilyenkor különösen fontos, hogy a barátok, a család és az iskola is foglalkozzon a problémával. Közös erővel, odafigyeléssel meg lehet előzni, hogy a fiatalkori depresszió súlyosabbá váljon és a fiatal felnőttkorba (és akár élethosszig) is elkísérje az érintettet.


Kínzó testi tünetekkel is jelentkezhet a depresszió

A depresszió felismerését nehezíti az is, hogy sokaknál nem a hangulatváltozás a jellemző, náluk testi tünetekben jelentkezik a probléma. Ezt a szaknyelv larvált, azaz maszkírozó depressziónak nevezi.

Ami szinte minden depresszósnál megjelenik, a semmivel nem indokolható fáradtság és energiaszint-csökkenés, amelyekhez gyakran alvászavar társul. Van, aki képtelen elaludni vagy rengetegszer felébred, mások aluszékonyak lesznek. Jellemző a testsúlyváltozás is: néhány ember étvágya jelentősen csökken, ami miatt veszíthet a súlyából, míg mások állandóan éhesnek érzik magukat, ami jelentős súlygyarapodáshoz vezethet. Megjelenhetnek kardiológiai problémák is, mint a szapora pulzus, de nagyon gyakoriak az emésztési gondok, a hasmenés, székrekedés, gyomor- és hasfájás.

Január 23. a depresszió világnapja: vegyük észre, ha valaki bajban van a környezetünkben. Forrás: Shutterstock

De mégis, hogyan segíthetünk?

A két bűvös szó a megértés és elfogadás. A depressziós betegnek ezekre, és nem kéretlen "jó tanácsokra" van szüksége. Sokan csak azt szeretnék, hogy valakivel megoszthassák gondolataikat, félelmeiket, gyötrődésüket, hogy valaki ott legyen mellettük. Ha érzik, valakiben megbízhatnak és nincsenek egyedül, könnyebb a gyógyulás útjára terelni az illetőt, és elfogadtatni vele, hogy mielőbb forduljon orvoshoz. Ilyen esetben a család és a barátok is segíthetnek egy pszichiáter felkutatásában, időpont kérésében, sőt el is kísérhetik az érintettet.

A testmozgás is javíthat az állapoton

Számos kutatás igazolja, hogy a testmozgás nagyon sokat javít a depressziós betegek állapotán, egy friss tanulmány szerint körülbelül másfélszer hatékonyabb, mint a beszélgetésen alapuló terápia vagy a leggyakrabban felírt gyógyszerek. Utóbbiakra azonban mégis hatalmas szükség lehet, ugyanis egy súlyos depresszióban szenvedő beteget nem biztos, hogy rá tudunk venni a mozgásra. Bár tudja, jót tenne neki, képtelen belekezdeni. Ha azonban szakember segítségével kicsit jobban van, támogathatjuk abban, hogy sportoljon: szervezzünk vele közös mozgásos programokat.

Van, akinek bejön, van, akinek nem az önsegítő könyvek olvasása

Szintén kutatások igazolják, hogy az önsegítő könyvek nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az érintettek megértsék a betegségüket, illetve hogy elfogadják: egyedül nem megy. Vannak azonban olyanok is, akik inkább szeretnék elterelni a figyelmet a problémájukról, ők nem biztos, hogy szívesen olvasnak a depresszióról. Vagy nem ebben a formában.

Számos művész érintett volt a depresszióban

Vannak, akik ugyan az önsegítő könyveket elutasítják, ám szívesen olvasnak szépirodalmi alkotásokat a témában. Összegyűjtöttünk néhány olyan szerzőt, aki depressziós volt és papírra is vetette a démonaival való küzdelmeit.

A világhírű orosz író, Lev Tolsztoj Háború és béke, és az Anna Karenina című regényeit szinte mindenki ismeri. Vallomásaim című könyvében őszintén vallott depressziójáról és öngyilkossági gondolatairól. "Én magam sem tudtam, mit akarok: féltem az élettől, szerettem volna elmenekülni előle, de mégis reméltem valamit" - írta. F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby szerzője feleségével, Zeldával luxussal teli, pörgős életet élt, csakúgy, mint Jay Gatsby. Ám Fitzgerald depresszióval küzdött, ami rányomta bélyegét a mindennapjaira. A Látható sötétség William Styron személyes vallomása. Az amerikai szerző regényében depressziójának történetét meséli el, amely hatvanéves korában tört rá, minden előzetes jel vagy tünet nélkül. Az amerikai költőnő, Sylvia Plath mindössze harmincegy éves volt, amikor öngyilkos lett. Egyetlen regénye, az Üvegbúra a huszadik századi lélektani próza kimagasló teljesítménye, amely ugyancsak félig önéletrajzi, de mégsem lehet úgy olvasni, hogy ne keresnénk óhatatlanul is kapcsolódási pontokat a szerző és a regény főszereplője Esther Greenwood között.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.