Kisfiam negyedik gyerekként érkezett a családba – írja a Bezzeganya blogon Borsolyka. A testvéreit 1,5-2,5 éves korukig szoptattam, tehát már vén, tapasztalt rókának számítok a „szakmában”. Születése után mégis valamit bénázhattam a szoptatással, mert sebesre rágta a bimbómat, amit utána két hét alatt hoztam helyre. 

Pont négyhetes volt, amikor egyik nap lett egy kis fájdalmas terület a jobb mellemen. A többi gyerekkel is volt ilyenem, nagy rutinnal rendelkeztem a mellgyulladással kapcsolatban. Sűrű mellre tétel, fejés, masszírozás. Csináltam is mindent lelkesen, mert tudtam, hogy eléggé vacak az, amikor az embert rázza a nagy dunyha alatt a hideg a gyulladás okozta láztól. De nem volt szerencsém, estére már a takaró alatt dideregtem. Eddig csak a jobb mellem belső oldala fájt, és piroslott, reggelre a bal is bordóvá vált. Átszambáztam a körzeti orvoshoz, hogy adjon antibiotikumot, mert erre már azt illik szedni. Este be is dobtam az első bogyót. Reggelre fájdalmas púp nőtt a bal mellemen - inkább már a mellkasomon. A pirosság viszont, a búbot kivéve, mindenhonnan elmúlt. Masszíroztam, fejtem, szoptattam, ettem a gyógyszert, de a pukli maradt. Már nem fájt, csak dudorodott rendületlenül.

Forrás: Thinkstock

Ha kíváncsi vagy a történet végére, olvasd el a Bezzeganya blogon ITT