Sajátos nevelési igényű gyerek az iskolában

Vadas Judit

2014.05.13.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A szülők várakozással teli izgalommal készülnek gyermekük születésére: elképzelik, milyen lesz, gondolatban talán pályát is választanak magzatuknak. Amikor azonban a születés után nem sokkal kiderül, hogy a gyermek sérülten jött a világra, embert próbáló napok, hetek, évek következnek. Túljutva az első sokkon rájönnek, hogy valami mást, valami pluszt kell nyújtaniuk neki.

Minden gyerek a saját egyéni módján növekszik és fejlődik. Néhányuk később éri el a fejlődés mérföldköveit, mint társai. Előfordul, hogy a késés a normál fejlődés változata, de ahhoz, hogy a gyermek képességeit a legjobban kibontakoztathassa, segítségre szorul.

Itthon, elsősorban Budapesten, már léteznek olyan intézmények, amelyek megfelelő ellátásban részesítik az eltérően fejlődő gyermekeket. Az ellátást megelőzően egy - a gyermekek számára játékhelyzetként megélhető vizsgálatra hívják be a jelentkező családokat (ehhez nincs szükség orvosi beutalóra), ahol gyermek-neurológusok, gyermekpszichiáterek, gyógypedagógusok, gyógytornászok és pszichológusok együttműködve, komplex diagnosztikai vizsgálat után javasolnak a diagnózishoz és a családok egyéb szükségleteihez alkalmazkodó egyéni vagy csoportos fejlesztéseket, tanácsadást, különböző terápiás jellegű szolgáltatásokat.

De kik azok az SNI-s gyerekek?

Sajátos nevelési igényű (SNI) az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos; pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott - például dyslexiás, dysgraphiás, dyscalculiás, mutizmusos, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavarral küzd.

SNI-s gyerekek az oktatásban

Az oktatáspolitika hosszú ideig a speciális nevelési igényű gyermekek elkülönített nevelését szorgalmazta, ám az elmúlt évtizedekben megjelent az együtt nevelés irányzata. A pedagógiai tapasztalatok erősítették az új tendenciát, mely szerint a nem elkülönítetten fejlesztett gyermekek nem fejlődtek kevésbé, sőt olykor jobban haladtak. Ilyen gyerekeket azok az intézmények tudnak fogadni, amelyek rendelkeznek iskolán belüli szakértelemmel, feltételekkel: a sajátos nevelési igény típusának és súlyosságának megfelelő gyógypedagógussal, konduktorral, speciális tantervvel, tankönyvekkel és más segédletekkel.

A fejlesztő és rehabilitációs foglalkozások feladata, hogy azoknak a gyermekeknek, akik tankötelezettségüket sajátos nevelési igényük miatt nehezebben tudják teljesíteni, biztosítsa a fejlődésükhöz szükséges felkészítést a szülő bevonásával, a szülő részére tanácsadás nyújtásával.

Az integrált oktatás előnyei

A többségi iskolák pedagógusainak fel kell készülni a sajátos nevelési igényű fogadására, az együttnevelésre. Gyógypedagógiai ismereteket kell szerezni, tanfolyam, tréning során új kompetenciákat elsajátítani, s ezeket érvényesíteni a napi munkában. A jó gyakorlatok nemcsak a sajátos nevelési igényű tanulók oktatása, nevelése okán kerülhetnek bevezetésre, hanem minden összetételű tanulócsoportban. A módszerek felszabadult, örömteli kedvvel tanuló egymás sikerének örülni tudó diákokat nevelnek.
Azok a pedagógusok, akik megpróbálják átlagos összetételű osztályukban ezeket a régi-új gyakorlatokat követni, tapasztalják, hogy az amúgy nem fogyatékos, de gyengébben teljesítő gyerekek is felbátorodnak, szívesen tanulnak, megerősödnek tudásukban, kevesebb lesz a fegyelmezési probléma. Eltérő szintű tananyagkínálat és követelménytámasztás mellett az enyhe fokban értelmi sérült gyermekek is boldogulhatnak.