Váratlanul megindult szülés, koraszülött ikerbabák és egy hihetetlenül optimista fiatal anyuka. Szilágyi Virág és ikerfiai történetét a Jön a baba Hadas Krisztával első évadjában ismerhették meg a nézők. Az ikerbabák születése dupla boldogságot, de érthető módon dupla munkát is jelent az édesanyáknak. Virág azonban tudatosan kerekedett felül a káoszon, tapasztalatait, praktikáit pedig más, hasonló cipőben járó anyukákkal is szívesen megosztja. 

A Jön a baba sorozat eddigi két évada jó néhány lelkes kismamát kitermelt már magából: ott van például a szintén az első évadban szereplő Szomolányi Timi és Almádi Zsuzsa, akik Anyák az Anyákért néven egy nonprofit szervezetet hoztak létre azzal a céllal, hogy a rászoruló anyukáknak, családoknak különféle adományokkal segítsenek. Virág, az ikres anyuka sem ült tétlenül a babérjain, a babázás mellett hasznos praktikákkal látta el a sorstársait, könyvet írt, a legújabb projektje pedig, hogy egy baba-mama-papa tábort szervez. 

A fáradhatatlan fiatal anyukával egy finom kávé mellett ültünk le átbeszélni az elmúlt két év történéseit. 

Nem sokára megjelenik az első könyved "sIKERes praktikák" címmel, amellyel kifejezetten ikres anyukáknak szeretnél segíteni. Honnan jött az írás ötlete? 

A műsor után nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, és kapok még most is, tömérdek levelet küldenek, nagyon sokan írják, hogy mennyire segített nekik a lazaságom, a terhességhez, szüléshez való hozzáállásom, és azt írják, hogy a példámból tanulva ők sem görcsölnek már rá annyira a dolgokra. A Facebookon is létrejött egy ikres anyukás csoport, ahol szintén folyamatosan kérdezgetnek, és meséltem a tapasztalataimat. Innen jött a könyv gondolata, hogy 

ha már ilyen sok mindenkinek segített az, hogy láttak rólam egy 45 perces műsort, akkor miért ne oszthatnám meg a továbbiakban is azokat a praktikákat, segítő ötleteket, amelyeket én már kipróbáltam, megtapasztaltam. 

Fotó: SzimaStudio.hu

Amikor egy kismama várandós lesz – kiváltképp, ha ikrekkel – az első dolog, hogy elkezd kutatni az interneten, könyvekben, hogy mit hogyan csináljon. De magyar nyelvű ikres könyv nem nagyon van a piacon, vagyis vannak régebbiek, vagy teljesen más megközelítésből íródottak, de olyan, amelyikben konkrét, kézzelfogható praktikákat írnának le, olyan nincs igazán. 

Neked anno ki segített?

Senki, a józan paraszti eszem. A szülés után eldöntöttem, hogy a gyerekek illeszkednek majd be hozzánk, és nem én fogok hozzájuk 100 százalékosan igazodni. Persze egy csecsemőhöz nyilván igazodni kell, nem azt történt, hogy leraktam őket a sarokba, és amikor ráértem, megetettem őket. (nevet) Hanem nagyon fontosnak tartottam, hogy mivel ők érkeztek egy már meglévő közösségbe, megpróbáltuk úgy alakítani a dolgokat, hogy ők alkalmazkodjanak az otthoni környezethez, és a szabályokhoz. 

Arra nagyon odafigyeltem, hogy a számomra fontos dolgok megmaradjanak az életemben. 

Nem akartam olyan anyuka lenni, aki sír, hogy két hete nem tud elmenni hajat mosni, nemcsak anyuka szerettem volna lenni, hanem nőnek is megmaradni. 

Igen, nagyon gyakori, hogy a szülés után egy anyuka elveszti a saját identitását, és úgy gondolja, hogy akkor lesz igazán jó édesanya, ha szinte egybeolvad a gyermekével, ha megszűnik nőként, feleségként létezni. Te ezt tudatosan szeretted volna elkerülni? 

Igen, és talán könnyebb is volt ezt két gyerek mellett megvalósítani. Azt gondolná az ember, hogy sokkal több időt és energiát emészt fel két gyerek, de ez nincs teljesen így. Hiszen egy ilyen esetben a gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy ha megőszülök, akkor is csak kettő kezem van, és ha ketten sírnak egyszerre, akkor bizony ki kell várniuk a sorukat, meg kell tanulniuk, hogy van még valaki mellettük, hogy nem tudok egyből ugrani, mert legalább kétfelé meg kell osztani az időmet és saját magamat is. 

És ha már kétfelé meg tudom, miért ne tudnám háromfelé is, saját magamra is időt szakítva, vagy akár négyfelé, hiszen ott van a férjem is. 

Erre próbáltam nagyon odafigyelni. Kialakítottunk egy olyan napirendet, hogy a gyerekek is tudják egy idő után, hogy mi miután jön, és egy olyan szabályrendszert, amihez én is tartottam magam, így nekik is sokkal könnyebb volt kikövetkeztetni, hogy éppen mi következik. Hogy most éppen aludni kell, enni, vagy játékidő van. Könnyebb nem elkényeztetni két gyereket, mint egyet, hiszen ha már meglátja azt az ember, hogy nem tud mindig mindkettőnek 100 százalékosan azonnal megadni mindent, akkor ők is könnyebben megszokják, hogy osztozniuk kell az időn, hogy ki kell várni a sorukat. 

Persze, ha valamilyen komoly dolog történik, akkor azonnal ott vagyok, de igenis elmentem vécére, ha éppen sírt is valamelyik. 

Nyílván nem bömbölt három órán keresztül egyik gyerek sem, de 1-2 percet hagytam magamnak, hogy befejezhessem, amit éppen csináltam. 

Miket írtál ki magadból, milyen tippet adsz a könyvedben?

95 százalékban gyakorlati dolgokat írtam le, hogy mit, hogyan csináljanak a kismamák, hogy könnyebb legyen, és hogy jusson saját magukra is idő. Például, ha valakinél a két gyerek teljesen más ritmusban eszik és alszik, akkor annak káosz lesz a vége, és az első jó néhány hónap csak etetésről és altatástól fog szólni. Ha nem hangolják össze őket, hogy a két gyerek szinkronban legyen, akkor nagyon-nagyon nehéz az ikres anyaság. Nálunk elég hamar kialakult, hogy napközben is alszanak a kicsik közel három órát, egytől négyig, és három óra alatt szinte az egész világot meg tudom váltani. (nevet) 

Ez idő alatt főzni lehet, tornázni, magammal foglalkozni, könyvet írni, bármit, és nálunk ez a kezdetektől így volt. 

Olyan, szinte bagatell dolgokat is megosztok, amik nekem is sokat segítettek volna, ha anno ezeket elmondja valaki. Persze minden anyuka más, sok mindent maguknak kell megtapasztaniuk, de ha kapnak egy mintát, egy irányt, az már nagy segítség lehet. 

Forrás: Szilágyi Virág

A könyv mellett egy tábor szervezésébe is belefogtál. 

Alakult a Facebookon egy fórum, ahol nagyon sok kismama gyűlt össze, és ahol mindig megbeszéltük, hogy kinek éppen milyen babaholmira lenne szüksége. Amikor valamilyen babaholmit többen is be szerettünk volna szerezni, akkor elkezdtem megkeresni a cégeket és tárgyalni velük, hogy nagyobb mennyiségben kedvezményes áron hozzájuthassunk, intéztem már így orrszívót, de még plasztikai sebészt is. Az anyukák pedig elkezdtek viccelődni, hogy van egy felsőtárkányi szálloda, amit nagyon szeretnek a gyerekes szülők, és hogy szervezhetnék oda is valamilyen csoportos kedvezményt. Én végiggondoltam, és rájöttem, hogy miért ne? Hiszen igény van rá, az anyukák szeretnének más olyan anyukákkal találkozni, akiknek ugyanaz a problémájuk, mint nekik, akik megértik egymást, gondoltam, akkor összefogom ezeket az édesanyákat, és összeállítottunk egy olyan csomagot, amivel mindenki jól érezheti magát. 

Eleve az is nagy segítség, hogy ez alatt a pár nap alatt nem nekik kell főzni, van mit enni, pihennek, kapnak kényeztető masszázst, lesz sminktanfolyam, mindenkire vár egy baba-mama meglepetésdoboz, és mindezt az anyák napja köré szerveztük. 

Az anyukák mellett apukákat vagy akár gyerekeket is vártok? 

Természetesen. A csomagba két felnőtt és X számú gyerek tartozik, persze van, aki nem hoz gyereket, mert tényleg pihenni szeretne. Van, aki hoz, de jön vele az apuka is, hogy amíg az anyukának programja van, valaki vigyázzon a kicsire. De van, aki bébiszitterrel, nagymamával vagy gyerek nélkül, egy barátnőjével jön el. Kifejezetten olyan szállodát választottunk, ami nagyon gyerekbarát, hogy ha jön a pici is, akkor fel legyenek rá készülve. A tábor három hónap múlva lesz, már most nagyon sokan jelentkeztek. Még van egy pár szabad szoba, de szerencsére közelítünk a telt ház felé.

Szabin a Mami

Ha további információt szeretnél megtudni a baba-mama-papa táborról, ide kattintva elolvashatod a részleteket. Itt pedig jelentkezhetsz is!

A tábort egyszeri alkalomnak szánod, vagy tervezel folytatást is?

Mindenképpen szeretném egy rendezvénysorozattá avanzsálni, évi két alkalommal megrendezni, egyszer tavasszal, és egyszer ősszel. De nyilván attól is függ, hogyan fog elsülni az első alkalom. 

A Jön a baba több lelkes anyukát is kitermelt magából. Ott van például az Anyák az Anyákért kezdeményezés, akik rászoruló családoknak gyűjtenek. Mennyire követed figyelemmel Szomolányi Timiék munkáját? 

Annyira, hogy az én kezdeményezésem össze is fonódik az ő munkájukkal. Minden csomag megvásárlásával a díj bizonyos százalékával az Anyák az Anyákért Alapítványt támogatjuk. Ezt mindenképpen szerettem volna, nyilván mi az anyukák egy másik rétegével foglalkozunk, mint akikkel Timiék. 

Azt gondoltuk, ha már vannak olyan anyukák, akik ezt a tábort megengedhetik maguknak, és el tudnak menni ilyen körülmények között pihenni, akkor gondoljunk azokra is, akik nélkülöznek, és ha tudunk, jótékonykodjunk is kicsit. 

Úgyhogy összefonódik a két kezdeményezés, a Jön a baba nagyon sok helyzetben tényleg összehozza az anyukákat.