Marie Curie nélkül ma kétségtelenül más lenne a világ. Élete és munkája nem csak a tudományos fejlődésre volt óriási hatással, de elősegítette a társadalmi konvenciók átalakulását is. Egy olyan korban élt, amikor a nők és férfiak közti egyenlőség valamiféle utópisztikus vízió volt csupán, amikor a nők hátrányos helyzete a közéletben, a művészetben és a tudományos világban is társadalmilag elfogadott volt. Sokat mondó tény, hogy a 17. században alapított Francia Akadémia a két Nobel-díja ellenére sem vette fel Marie Curie-t a tagjai közé. Csupán 1962-ben került sor először arra, hogy női tagot fogadjanak maguk közé. 

Ma, a nemzetközi nőnap alkalmából annak a nőnek az életútjáról emlékezünk meg, akinek munkája lényegesen hozzájárult a 20. és 21. század világának alakulásához, tudományos és társadalmi vonatkozásban egyaránt. 

A lengyel származású Marie Curie volt a történelem során az első és máig egyetlen nő, aki két alkalommal is megkapta a Nobel-díjat, a fizika, illetve a kémia területén végzett munkájáért, valamint az első nő, aki Franciaországban megkapta a doktori címét. Mai fejjel talán el sem tudjuk képzelni mekkora lépés volt ez akkoriban. Nem csak azért mert Marie Curie mindezt nőként érdemelte ki egy száz százalékig hímsoviniszta világban, hanem azért is mert lengyelként a kirekesztéssel és az idegengyűlölettel is meg kellett küzdenie. 

Marie CurieForrás: AFP

Marie Curie Maria Skłodowska néven született 1867-ben, egy tanár házaspár ötödik gyermekeként Varsóban, ami abban az időben az orosz cár fennhatósága alatt állt. A cár célkitűzése akkoriban nem kevesebb volt, mint hogy kiirtsa a lengyel nyelvet és kultúrát. 

Maria tizenöt éves korában a varsói lánygimnáziumban kitűnő eredménnyel érettségizett le, 

ám mivel lengyel volt, ráadásul pedig még nő is, az egyetemre nem nyert felvételt. 

A középiskola után egy ideig nevelőnői munkákat vállalt, miközben azt tervezgette, hogy egyszer majd ő is eljut a nővére után Párizsba, az egyetemre. 

Mikor végül apja anyagilag olyan helyzetbe került, hogy megengedhette magának, hogy finanszírozza lánya tanulmányait, Maria is Franciaországba utazott, és felvételt nyert a Sorbonne-ra. Az egyetemen matematikát, fizikát és kémiát tanult. 1893 júliusában fizikából, majd 1894 júliusában matematikából szerzett diplomát. Nem sokkal ezután találkozott egy társasági összejövetelen Pierre Curie-vel, aki akkoriban a Párizs Városi Alkalmazott Fizikai és Kémiai Főiskola oktatója volt. 

A híres fizikusnő 1894-ben találkozott Pierre Curie-velForrás: AFP

Még 1894 nyarán Maria hazalátogatott Varsóba azzal a céllal, hogy karrierjét hazájában folytassa. 

A krakkói egyetem azonban női mivolta miatt nem volt hajlandó alkalmazni. 

Az elutasítás után Maria visszatért Franciaországba, majd 1895-ben hozzáment Pierre Curie-hez.

A házasság a két fizikust nemcsak a magánéletben, de a munkában is összekötötte. Szinte alig hagyták el közösen használt laboratóriumukat, minden szempontból egymás támaszai lettek. 

1897-ben született meg első lányuk, Irène, 1904-ben pedig Ève. 1898-ban Pierre és Marie egy közös tanulmányt adott ki az általuk újonnan felfedezett kémiai elemről, amit az asszony hazája tiszteletére polóniumnak neveztek el. Fél évre rá publikálták a rádium felfedezését, amely pedig erős radioaktivitásáról kapta a nevét. 

Marie Curie gyermekeivel, Eve-vel (balra) és Irène-nel (jobbra)Forrás: AFP

Madame Curie 1903-ban első nőként kapta meg doktori címét Franciaországban, majd még ebben az évben Pierre Curie-vel és Henri Becquerellel együttesen megkapták a fizikai Nobel-díjat. 

Érdekesség, hogy eleinte csak Becquerel és Pierre Curie volt a jelöltek listáján, Madame Curie majdnem lemaradt a díjról, természetesen ismét azért, mert nő volt. Egy befolyásos svéd tudós érte el végül, hogy az asszony is a jelöltek listájára kerüljön munkatársaival együtt. Ezzel az elismeréssel pedig Marie Curie lett az első nő, aki Nobel-díjat kapott. 

A Curie házaspár egy csapásra a figyelem középpontjába került, a nyilvánosság minden lépésükre kíváncsi volt. Ez a túlzott figyelem mindkettőjüket megviselte, ám amíg Pierre tudományos tevékenységét meglehetősen negatívan befolyásolta, addig Madame Curie figyelemelterelés gyanánt megpróbált még inkább a tudományra koncentrálni. 

A Curie házaspár munka közbenForrás: AFP

1906-ban aztán Pierre egyre jobb állapotba került, kezdett magára találni a letargiából, és a munkája iránti lelkesedése is visszatért. Hiába volt azonban a pozitív változás, egy tragikus lovaskocsi-baleset következtében 1906. április 19-én a férfi életét vesztette. Férje halála után a Sorbonne fizika tanszéke Marie Curie-re ruházta Pierre helyét, valamint átadta neki a laboratórium teljhatalmú vezetését is. A tragédia lesújtotta az asszonyt, aminek hatására még elszántabban vetette magát a munkába, így próbált meg új értelmet keresni életének. 

1911-ben Madame Curie munkáját újabb kitüntetéssel ismerték el, a svéd Királyi Tudományos Akadémia neki ítélte a kémiai Nobel-díjat. 

1910 és 1911 között az asszonynak viszonya volt Paul Langevin fizikussal, aki Marie Curie miatt még a feleségét is elhagyta. Az ügy kitudódása után hatalmas botrány robbant ki:  annak ellenére, hogy Marie híres és elismert tudós volt, aki Franciaországban dolgozott, a lakosság idegengyűlölő rétege ellene fordult, házasságrombolónak kiáltották ki, és azt pletykálták róla, hogy zsidó, így nem is lehet igazi francia. 

Az első világháború alatt az asszony nagyobbik lányát Irène-t maga mellé véve a frontra is kiment, és kérvényezte a mobil röntgengépek használatát a katonák sebesüléseinek jobb kivizsgálására. A csöveket ő maga állította elő tisztított rádiumból, a későbbiekben pedig röntgenasszisztenseket képezett ki a munkára. 

Marie Curie-nek fogalma sem volt a radioaktív sugárzás veszélyes hatásairólForrás: AFP

Marie és Pierre Curie-nek munkájuk során fogalmuk sem volt róla, hogy tudományos felfedezésükért mekkora árat kell majd fizetniük. Akkoriban még nem tudtak a radioaktív sugárzás veszélyes hatásairól, így Marie a legkisebb elővigyázatosság nélkül dolgozott a radioaktív anyagokkal, a tesztelésre szánt, radioaktív izotópot tartalmazó csöveket például a zsebében hordozta, és az íróasztala fiókjában tárolta. 

Az asszony 1934 tavaszán Lengyelországba utazott, ez volt azonban az utolsó hazalátogatása. Még az év július 4-én a kelet-franciaországi Passyban, a Sancellemoz nevű szanatóriumban csontvelő-elégtelenségben elhunyt. Ma már szinte biztosan tudjuk, hogy halálát a káros hatású, ionizáló sugárzás okozta. 

Az asszonyt a sceaux-i temetőben temették el férje mellé, majd hatvan évvel később,1995-ben maradványaikat a párizsi Panthéonban helyezték el, munkájuk iránti tiszteletből. 

Marie ebben a megtiszteltetésben ismét csak első volt. Ő volt ugyanis az első nő, akit saját érdemei miatt helyeztek a Panthéonba. 

Érdekesség, hogy Marie és Pierre Curie idősebbik lánya, Irène is kiemelkedő sikereket ért el tudományos területen. 1935-ben kémiai Nobel-díjat kapott azért a felfedezéséért, hogy ha az alumíniumot alfa-sugarakkal bombázzák, az neutronokat bocsát ki magából, és radioaktívvá válik.