Tartósabbak és boldogabbak lennének a házasságok, ha külön ágyban aludnának az emberek

Manapság az együttalvás az egyik alapköve annak, hogy a párkapcsolatban minden rendben van, de mind tudjuk, számtalan rosszul működő kapcsolat létezik emellett is.

A hölgy egyik reggel arra ébredt, hogy barátja a kanapén alszik békésen. Reggeli közben rákérdezett ennek az okára, a válasz pedig igen egyszerűen hangzott: „Tudod, nem igazán tudtam elaludni. Mocorogtál, forgolódtál, nagyon hangosan vetted a levegőt.”

A dolog másnap is hasonlóan történt, együtt feküdtek le, de éjjel a férfi átköltözött a kanapéra. Leültek megbeszélni a dolgot, és arra jutottak, hogy igazán egyikőjük sem tud nyugodtan aludni a másik mellett. Felébredtek, ha a másik horkolt, felkelt vizet inni, mocorgott. Ráadásul ebben az időben a munkájuk miatt teljesen más volt a napi ritmusuk is: a hölgy éjfélig nem tudott elaludni, ehhez mérten másnap 9-10-ig aludt volna, míg a férfi korábban szeretett volna lefeküdni és korábban is kelt. Abból, hogy próbálták ezt összehangolni, csak az sült ki, hogy egyikük se tudta magát kipihenni, minek eredményeként mindketten fáradtabbak, ingerlékenyebbek és idegesebbek voltak.

Arra jutottak, a legjobb, ha külön hálószoba költöznek, amihez szerencsére volt elég helyük. Először furcsán érezték magukat ettől, főként a pár hölgytagja. Ám pár éjszaka után a férfi kipihentebben ébredt, reggelit készített és vidáman ment munkába. A hölgy is jobban aludt, ettől pedig mindketten nyugodtabbakká váltak és könnyebben tudtak kapcsolódni egymáshoz napközben.

Az embernek nem kellene osztozniuk az ágyukon?

Paul C. Rosenblatt szociológus professzor könyvében a közös ágyat a közös otthon feszültségközpontjának tartja. Tucatnyi házaspárral beszélt, és arra a következtetésre jutott, hogy az együttalvás gyakran pszichológiai problémák kialakulásához vezet, akár álmatlanságot vagy más rendellenességeket is okozhat. Sok konfliktust szül például a horkolás, a tévénézés, a takaróért folytatott harc, a megfelelő hőmérséklet vagy egy világító mobiltelefon-képernyő. A professzor állítása szerint a legtöbb esetben a problémát egyszerűen különalvással lehet megoldani, de az emberek nem tudják leküzdeni azt a sztereotípiát, hogy az együttalvás a természetes.

Dr. Neil Stanley alvásszakértő a Brit Tudományos Fesztiválon tartott beszédében a következőt mondta:

Érdekes, hogy még ilyen kutatások és állítások mellett is nagyon népszerű az a vélemény, hogy a saját takaró, az összebújásmentes éjszakák vagy a külön ágy, netán hálószoba egyértelmű jelei egy kapcsolat kihűlésének. Az említett pár, mióta külön szobában alszik, sokkal kiegyensúlyozottabb kapcsolatban él. Öt év különalvás után házasodtak össze.