Már hetedik hete, hogy a kialakult járványhelyzet miatt a pedagógusok otthonról oktatnak. Kíváncsi voltam, hogy élik meg a mindennapokat a tanárok, akiknek egyik napról a másikra kellett alkalmazkodniuk a megváltozott körülményekhez. Három alsós tanár, három történet, egy valamiben azonban mindannyian egyetértenek: a gyerekek nélkül semmi sem a régi.

„Egy kisváros kéttannyelvű iskolájában dolgozom fejlesztő pedagógusként. Kezdetben óriási fejtörést okozott az új helyzet, hiszen egyetlen általános iskola sem volt eddig felkészülve a teljes digitális átállásra. Szerencsések vagyunk, mert nálunk kevés olyan tanuló van, aki nem tud ebben a formában részt venni az oktatásban – nekik papír alapon juttatjuk el az anyagokat – és az intézményünk hamar megtalálta azokat a felületeket, ahol zökkenőmentesen folyhat a digitális oktatás...."

 „Egy eddig átlagosnak mondható hétköznap rutinja, teendői az utóbbi pár hétben teljesen megváltoztak. 

Reggelente nem látjuk az álmos, de csillogó szemeket az aulában várakozni, nem halljuk a csengőszót az órák végeztével, és nem kapjuk meg a napi mosoly és ölelés adagunkat sem... lassan bármit megtennék, hogy visszaálljon a rend..."„Eleinte azt hittem, nem is lesz ez olyan rossz, és egy kicsit kevesebb munkám lesz, de rövid idő alatt rá kellett döbbennem, hogy a digitális oktatás sokkal több melóval jár. A napi rutinom e-mail olvasással indul, amiket általában az iskola vezetőségétől, kollégáktól, szülőktől, esetleg gyerekektől kapok. Ezeknek a megválaszolása után ellenőrzöm azt az online felületet, ahol kiadom a gyerekek feladatait...

A digitális oktatás sokkal több munkával járForrás: Shutterstock

Minden esetben személyre szóló értékelést készítek a diákoknak, mert most kiemelten fontos számukra megfelelő visszajelzés a munkájukkal kapcsolatban. Hetente egy alkalommal van egy 1,5 órás „Ha segítségre van szükséged" elnevezésű online órám is, ahol a gyereknek lehetőségük van feltenni a tananyagokkal kapcsolatos kérdéseiket, gyakorolni vagy éppen csak beszélgetni kicsit. Úgy gondolom ez nagyon sokat segít nekik is és nekem is elviselni ezt az időszakot. Ritkán szoktam ilyet mondani, de ez most már túl sok, hiányzik az iskola!"

Brigi néni, 32 éves

„Jelenleg egy másodikos osztályfőnök és egy felső tagozatos informatika tanár feladatait látom el otthonról. Az elmúlt hetekben számtalan netes felületet kipróbáltam, mégis úgy érzem, a leghatékonyabb a Facebookon létrehozott osztálycsoport. Ide töltök fel minden délelőtt videókat és Power Point bemutatókat hanggal, amiket YouTube linkként osztok meg. Ezen kívül igyekszem minél több játékos feladatlapot gyártani: kvízeket, szójátékokat, és használom az okosdobozt, hátha ezekkel jobban motiválom a gyerekeket...

Azt tapasztalom, hogy ha a gyerekek látnak vagy hallanak minket, akkor szorgalmasabbak,és bár igyekszem változatosan oktatni, ennyi hét után már látom, mennyi hátránya van a digitális oktatásnak..."

Az a tapasztalat, hogy ha a gyerekek látják vagy hallják tanárukat, akkor szorgalmasabbakForrás: Shutterstock

"Az online oktatás legnagyobb hátránya egyértelműen a számonkérés és osztályozás, a szülők ugyanis sokszor annyira együttműködőek, hogy megoldják a gyerekek helyett a feladatokat. Ebből kifolyólag sajnos ennyi hét után sem sikerült egységes osztályzási rendszert kialakítani az alsó tagozatokban. A felsősöknél annyival jobb a helyzet, hogy akár online is tudjuk őket feleltetni, vagy dolgozatot íratni, de a rendszer az ő esetükben sem tökéletes..."

„Pedagógusként igyekszem minél hatékonyabbá tenni a tanulást, és segíteni a szülőket abban, hogy a napi 8-10 óra munka és otthon teendők mellett ne kelljen nekik még tanárként is helytállni. Március 16-a óta megsokszorozódott a munkám, napi 8 órát ülök a számítógép előtt, és ha belegondolok, hogy az idei tanévben már nem láthatom a gyerekeket, megszakad a szívem...Nagyon hiányoznak!"

Timi néni, 29 éves

„38 éve dolgozom pedadógusként. Jelenleg egy Fejér megyei kis faluban tanítok olyan halmozottan hátrányos helyzetű diákokat, akik beilleszkedési, tanulási nehézségekkel küzdenek vagy sajátos nevelési igényűek. Ez önmagában, még digitális oktatás nélkül is sokszor embertpróbáló feladat, de most, okos eszközök hiányában szinte lehetetlen..."

„Ahogy mindenkit, úgy minket is villámcsapásként ért a március 16-án kihirdetett iskolabezárás. Az első hét elteltével – rengeteg email, telefonálás és az igazgatóval való egyeztetés után – úgy döntöttünk, hogy az általam összeállított feladatlapokat kipostázzuk a diákoknak. Ez 2 hétig működött, aztán rá kellett jönnünk, hogy ez a módszer nagy kiadással jár, és visszacsatolás nélkül nem életképes ez a rendszer..."

„Április 6-a óta - a fent említett okok miatt - csak az E-krétába töltöm fel a tananyagokat, és a házi feladatot is ezen a felületen adom ki, így napi 4-5 óra alatt elvégzem a teendőimet.

Okos eszközök hiányában a feladatlapokat postával küldik ki a diákoknakForrás: Shutterstock

Mivel tudom, hogy sok gyereknek nemhogy internete, de ceruzája sincs otthon, ez a hetedik hete tartó állapot csak arra jó, hogy megtanítandó tananyagot rögzítsem, ami mélységesen elszomorít...

Sajnos semmilyen információm nincs a gyerekekről, az iskola bezárása óta fogalmam sincs, hogy telnek a napjaik, mi történik velük. Annyit kértem a szülőktől, hogy az M5-ön minden nap nézzék meg a gyerekekkel az alsósoknak sugárzott műsort, hiszen az ismétlés senkinek sem árt. Sajnos ebben a helyzetben –pláne az én gyerekeimnél – óriási felelősség hárul a szülőre is.

Ez a kényszerhelyzet nagyon rossz, hiszen tudom, hogy a diákjaim nem tudnak önállóan és egyedül tanulni, a szülőktől pedig nem várhatom el, hogy naponta több órát foglalkozzanak a tanulási nehézséggel küzdő gyermekeikkel.A napköziben megszokták, hogy ott vagyok mellettük állandó segítségként, és rögtön megkapták a visszacsatolást... Egyelőre kétséges, hogy zárjuk le majd a gyerekeket év végén, március 16-a óta nálam senki nem kapott érdemjegyet...Nagyon hiányzik az iskola, a kollégák, a gyerekek, és szeretném végre érdemben is folytatni azt a munkát, amit eddig végeztem. Bízom benne, hogy hamar túl leszünk ezen..."

Marika néni, 58 éves