Pygmalión története a görög mitológia egyik leginspirálóbb históriája, amely számos későbbi alkotás alapjául szolgált. De hogyan szól az eredeti mese és miképp élt tovább a mítoszok hanyatlását követően is?

A tökéletes nő

Pygmalión, kréta királya sokáig nőtlenül élt. Úgy gondolta, hogy a földi asszonyok tökéletlenek, gyarlók és egyik sem érdemel figyelmet, szerelembe pedig végképp nem akart esni velük. Mivel igen tehetséges szobrásznak bizonyult, úgy döntött megalkotja a tökéletes leány szobrát. A hófehér elefántcsontot nagy gonddal és figyelemmel faragta meg, amelynek eredményeként egy olyan tökéletes női alak bontakozott ki, amilyen nem született még a földön. A szobor annyira élethűre sikeredett, akárcsak egy valódi lány, s Pygmalión, aki megvetette a női nemet és semmilyen kapcsolatba nem akart lépni velük, beleszeretett saját remekművébe. A szobor iránti vonzalma szinte elvette az eszét: felöltöztette az alkotását, ékszerekkel halmozta el és ajándékokkal kedveskedett neki. De ha ez nem lenne elég, becézve duruzsolt a fülébe, csókokkal halmozta el, ám a szobor nem felelt, nem viszonozta a kedves szavakat és gyengéd érintéseket.

Pygmalión mivel igen tehetséges szobrásznak bizonyult, úgy döntött, megalkotja a tökéletes leány szobrátForrás: AFP

Élettelen szoborból hús-vér nő

Pygmalión saját vesztébe rohant, hiszen ő, aki teljesen elzárkózott az ellenkező nemtől, aki hitványnak és alávalónak tartotta a nőket, végül egy olyan lányba szeretett bele, akit bár ő alkotott, a maga szájíze szerint, nem viszonozta – nem viszonozhatta – az érzelmeit.

Aphrodité látta, hogy mennyire szenved Pygmalión egyoldalú érzelmeitől és megsajnálta, így amikor az istennő ünnepén, az áldozatok bemutatását követően a király azért fohászkodott, hogy „a hitvese legyen az elefántcsonthoz hasonló" életre keltette a szobrot.
Pygmalión szerelme és Aphrodité kegye tehát hús-vér nővé változtatta a rideg alkotást, a férfi pedig, aki addig megvetéssel gondolt a női nemre feleségül vehette tökéletes kedvesét.

Aphrodité megsajnálta Pygmaliónt, így hús-vér nővé változtatta a rideg alkotástForrás: AFP

A mítosz tovább él

Pygmalión mítosza évezredek óta meghatja és megihleti az emberiséget, hiszen ez a történet számos alkotás alapja. Az egyik legismertebb George Bernard Shaw 1912-ben írt drámája, valamint az ez alapján készül 1964-es My Fair Lady című zenés film. De a pszichológiai is ismeri a Pygmalión-effektust illetve párkapcsolatokra vetítve a Pygmalión-mítoszt. Előbbi egy önbeteljesítő jóslatot takar, amikor a valóság úgy alakul, ahogyan azt az előzetes elvárásainkban megfogalmaztuk. Míg az utóbbi, azokat a szerelmi viszonyokat jellemzi, ahol az egyik fél úgy próbálja megváltoztatni a másikat, hogy az jobban hasonlítson az általa ideálisnak tartott párra.

Pygmalión mítosza tehát nem csak egy egyszerű, ókori mese, hanem egy olyan történet, amelyre évezredek távlatából is emlékszünk, és amelyet még a mai kor embere is szívesen felhasznál.