Ma már dögös kiegészítőnek számít a nőknél a harisnya, és évről évre változik a trendje is. Ám amikor először megjelent a középkorban, a férfiak körében volt kedvelt ruhadarab. Idővel viszont olyan népszerű lett a hölgyeknél, hogy amikor hiánycikk volt, ceruzával festettek mintát a lábukra, mert nem tudtak meglenni nélküle.

A harisnyanadrág először a középkorban bukkant fel, és a férfiak körében volt elterjedt ruhadarab. A XIV. században a gazdagságot jelképezte a selyemből készült harisnya, de gyakori volt a gyapjúból vagy angórából varrt változata is.
VIII. Henrik angol király is igencsak kedvelte ezt a ruhadarabot, amikor Velencében és Milánóban megjelent benne, nagy feltűnést keltett. Az első harisnyakötő mester Londonban kezdett dolgozni 1564-ben, akkoriban krétával dörzsölték be az anyagot, hogy szép fényt kapjon.

Amikor William Lee feltalálta a kötőgépet 1589-ben, sokkal gyorsabban elkészült egy harisnya, így beindult a tömeges gyártása, és elterjedt lett a pamut verziója. Bár a nemesség körében továbbra is a selyem volt a trendi, hiszen a státuszt jelképezte még mindig.

VIII. Henrik angol király is igencsak kedvelte ezt a ruhadarabotForrás: Photononstop via AFP/Photononstop/Eurasia Press

Igazán a XIX. században lett népszerű és mindennapi viselet a nők körében, mivel a szoknyák is egyre rövidültek, de ekkor még harisnyakötővel rögzítették a fehérneműhöz. A '20-as években a minták még nem igazán jelentek meg, inkább csak a gazdagabb körökben, a szegények télen fekete gyapjú harisnyát viseltek, nyáron pedig fehér pamutot.

Népszerűsége évről évre egyre csak nőtt, a hölgyek már szinte nem is léptek ki enélkül az utcára. A harisnya tulajdonképpen akkor vált szexi ruhadarabbá, amikor Marlene Dietrich megvillantotta a Kék angyal című német filmben, ahol egy táncosnőt alakított. Elképesztően mutatott benne a hosszú, karcsú lába. Innentől minden nő viselni akarta. Elkezdtek elterjedni a minták, és borzasztó trendinek számított a ruhadarab.

A harisnya tulajdonképpen akkor vált szexi ruhadarabbá, amikor Marlene Dietrich megvillantotta a Kék angyal című német filmbenForrás: AFP

Az első nejlon harisnya 1939-ben jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban, így újabb őrület indult el. Csakhogy a világháború közbeszólt, és egy időre leállt a gyártás. A nők valósággal pánikba estek, és igyekeztek kétségbeesetten felvásárolni a megmaradt termékeket, előfordult, hogy zuhogó esőben álltak sorba érte kitartóan.

Akinek pedig nem jutott, az krémekkel vagy szemceruzával festett mintát a lábára, például az ikonikus hátul futó vékony varrást, imitálva a harisnyaviselést.
Szerencsére a háború után ismét beindult a gyártás, és a népszerűsége sem csökkent ennek a kiegészítőnek.

Ám a szoknyák tovább rövidültek, így valahogy meg kellett oldani azt a problémát, hogy a harisnyakötő kilátszik. Ekkor az amerikai Allen Grant feltalálta a harisnya mai formáját, amit már nem kell külön rögzíteni. Később már a vastagságával is játszottak, megjelentek a 15, 30, 50 denes változatok.

A rengeteg variációnak köszönhetően könnyedén feldobhatjuk az öltözetünket veleForrás: Shutterstock

A '60-as évekre tehát a harisnya elérte a mai formáját, és egy sokkal kényelmesebb ruhadarab lett. A combkötő tulajdonképpen ma már inkább szexi kiegészítőként szolgál. A harisnya viszont egyrészt nagyon praktikus darab, ha a hideg ellen kell védekezni, de szeretnénk elegánsan megjelenni. Segítségünkre van, ha magassarkút akarunk felhúzni, és nem szeretnénk, hogy a cipő feltörje a lábunkat. Vagy csak a rengeteg variációnak köszönhetően könnyedén feldobhatjuk az öltözetünket vele.