kockázatkerülés Nik Wallenda kötéltánc kockázat magazin
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Az élet tele van döntésekkel. El kell döntenünk, kivel kössük össze az életünket, milyen autót vegyünk, váltsunk-e munkahelyet, vagy sem. Az ember mindig törekszik arra, hogy a legjobb döntést hozza, lehetőleg a legkisebb kockázattal, de ez nem mindig egyszerű.

A tudósok szerint az emberek aszerint hoznak döntéseket, hogy próbálják maximalizálni a nyereséget és minimalizálni a veszteséget. Vegyünk egy példát: adott egy választási lehetőség, hogy biztosan kapunk 80 ezer forintot vagy 85% esélyünk van 100 ezer forint elnyerésére, viszont 15% esély van arra, hogy nem nyerünk semmit. Az emberek nagy többsége ebben az esetben a biztos nyereményt részesíti előnyben, hiába van ott egy nagyobb összes elnyerésének a lehetősége. Ezt hívják kockázatkerülésnek.

Miért is van ez?

A kísérletek kimutatták, hogy az embereknek nagyobb fájdalmat okoz egy bizonyos összeg elvesztése, mint amekkora örömet szerez nekik ugyanannak az összegnek az elnyerése.

Pókerjátékosokat is megfigyeltek játék közben és az eredmény önmagáért beszélt: ha a játékos vesztésre állt, sokkal agresszívebben játszott. Ha viszont nyerés közelében voltak, akkor sokkal kevésbé kockáztattak.

Az embereknek nagyobb fájdalmat okoz egy bizonyos összeg elvesztése, mint amekkora örömet szerez nekik ugyanannak az összegnek az elnyerése Forrás: Shutterstock

Egy másik kutatás más szempontból vizsgálta azt, mennyire vállalnak az emberek kockázatot. Az egyik kísérletben azt az információt adták a résztvevőknek, hogy képzeljék el, hogy Amerikában kitör egy ázsiai járvány, amely várhatóan 600 embert fog megölni. Két lehetőséget ajánlottak fel, mellyel meg lehet menteni az emberek egy részét. Az A program szerint 200 embert tudunk megmenteni, ha pedig valaki a B programot választja, 33,33 % eséllyel mind a 600 embert megmenti, 66% eséllyel pedig senkit. A résztvevők 72%-a az A lehetőséget választotta, holott ha kiszámoljuk, mint a két programban ugyanúgy 200 ember menekül meg. A kísérletet aztán két további lehetőséggel egészítették ki. A C program szerint 400 ember biztosan meg fog halni. A D program szerint 33,33% esély van arra, hogy senki nem halt meg és 66% esélye van, hogy a mind a 600 ember meghal. Ebben az esetben az emberek 78%-a a D lehetőséget választotta, holott itt is ugyanaz a végeredmény.

Az emberek nagyon különböznek abban, hogy mennyire hajlandóak kockázatos döntéseket hozni. Ennek egyik szélsőséges példája, Nik Wallenda, amerikai kötéltáncos, akit „a kötél királyaként" is neveznek. Ezt a címet azzal érdemelte ki, hogy 2013. június 23-án átsétált a Grand Canyon felett biztonsági heveder és védőháló nélkül. Az időjárási körülmények sem voltak ideálisak, rettenetesen fújt a szél, egy ponton Wallenda azt mondta: „Sokkal rosszabb a helyzet, mint azt gondoltam." Végül átért a túlpartra, ahol felesége és három gyermeke várta.

Wallenda ezzel nem állt meg, legközelebb két Guinness-rekordot is megdöntött Chicago-ban, amikor egy vasárnap éjjel egy 15 fokban emelkedő kábelen a Marina City ikertornyainak egyikéről felgyalogolt egy felhőkarcolóra, majd bekötött szemmel átkelt a két ikertorony között is. Szintén védőfelszerelés nélkül.

A legtöbb ember soha nem kockáztatna ekkorát, mint Wallenda. Mégis hogy magyarázható, hogy annak ellenére, hogy családos ember, ilyen rizikós döntéseket hozott? Az egyik magyarázat, hogy ő mindig a nyereségre koncentrált: „Azért csinálom, mert imádom csinálni...Kötélen sétálni jelenti számomra az életet.". Keresztény hite pedig megengedte neki, hogy minimalizálja a potenciális veszteségeket: „Tudom, hová kerülök, ha meghalok...nem félek a haláltól."

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.