A pár éves gyermek édesen játszik, majd amikor elesik, anya odasiet gyógypuszival kezelve az apró horzsolást, és öleléssel nyújtva biztonságot. Az odafigyelés, óvás és fejlesztés, a szülői tudatosság és fejlődés ma természetes, de volt idő, amikor a gyermeknevelés inkább emlékeztetett egy a kertben láncra vert kutya idomítására.

Manapság egyre inkább eltolódik a gyermeknevelés a túlóvás irányába, nélkülözve a tanítást, szocializációt és összességében a nevelést. Már ma is van a tinédzserek körében egy erős hópehelynemzedék bázis, ám ez várhatóan pár éven belül erőteljes duzzadásnak indulhat. Ám, ha kiemelünk egy apró kanálnyit a múlt gyermeknevelési módszereiből, csupán elrettentő példákat kapunk és bizonyosságot arra, hogy a túlféltés következményeit figyelembe véve is mennyivel jobb a mai helyzetünk.

A gyermek nem más, mint kis felnőtt. Ez a felfogás sokáig tartotta magát, ami mind a feléjük támasztott elvárt viselkedésben, mint pedig a dolgoztatásukban megnyilvánult: még 200 évvel ezelőtt is természetesnek számított, hogy egy 4-5 éves már libákat terelget, vagy épp a bányában dolgozik.

A gyermekeikhez nem igazán kötődtek, ami tudatos volt, és saját magukat védték vele.

Voltak családok, akiknél két hasonló korú gyermek is az azonos nemű szülő keresztnevét kapta, hiszen számítottak rá, hogy egyikük szinte biztosan nem fogja megérni a felnőttkortForrás: Shutterstock

Magyarországon, még az 1800-as évek elején is a gyermekek 60 százaléka meghalt, mielőtt elérte a 10 éves kort. Nem csoda, hogy voltak családok, akiknél két hasonló korú gyermek is az azonos nemű szülő keresztnevét kapta, hiszen számítottak rá, hogy egyikük szinte biztosan nem fogja megérni a felnőttkort.

A verés volt az egyetlen eszköz, amivel a szülők nevelték csemetéiket, rendkívül súlyos károkat okozva ezzel, elsősorban a gyermek lelkében. Ám nem ez volt az egyetlen furcsa és a mai modern felfogással érthetetlen szülői viselkedés, szokás.

Kosár a kisdedre

Azokban az időkben, amikor a nők nem mehettek szülési szabadságra, és az első bölcsődék megnyitására is még hosszú évtizedeket kellett várni, teljesen természetes volt, hogy az asszonyok a gyermekeikkel mentek a földekre dolgozni. A még kúszni-mászni nem tudó kicsikre egyszerűen ráborítottak egy kosarat, a nagyobbak számára pedig ástak egy gödröt, és abban helyezték el őket. Mindezt csak is egy célért, hogy megóvják őket a természetben rájuk leselkedő veszélyektől, és attól, hogy elkószálva elvesszenek.

Bódultan nyugodtabb a baba

Itthon teljesen természetes volt még az 1800-as évek közepén is, hogy a nyugtalan, fogzó csecsemőknek mákteát adtak az anyák. Hosszú ideig volt forgalomban olyan fogzáskönnyítő készítmény is, aminek alapját a kokain adta. Ezt később a rumba áztatott kenyérhéj váltotta fel. Nos, belegondolni is rossz, hogy ezek a módszerek milyen fejlődési károkat okoztak a gyermekek esetén.

Itthon teljesen természetes volt még az 1800-as évek közepén is, hogy a nyugtalan, fogzó csecsemőknek mákteát adtak az anyákForrás: Shutterstock

Kötelet a bokára

Most a gyerekekkel anya vagy otthon marad, vagy bölcsődébe, óvodába, iskolába viszik őket a szülők, hogy ők dolgozni mehessenek. Jelenleg 12 éves kor alatt tilos egyedül hagyni lakásban gyermeket felnőtt felügyelete nélkül, a szülők ezért komoly felelősségre vonásra számíthatnak, ami a legenyhébb esetben is családgondozó bevonását jelenti.

A századforduló idején azonban a városok szegényebb rétegei esetén mindkét szülő gyakorlatilag hajnaltól estig dolgozott, hogy a család megélhetését biztosítani tudják. Gyermekeik pedig addig az utcákat járták, lófráltak, de még ez volt a jobbik eset. Abban az esetben, ha kisgyermekeiket nem tudták se rokonra, se egy szomszédra bízni, bezárták őket a lakásba: a totyogók bokáját puha rongydarabbal az asztalhoz kötötték, a csecsemőket pedig egyszerűen a kiságyban hagyták. Enni, inni nem kaptak ez idő alatt, csupán az egyedüllét és a sírás maradt számukra.