Személyiségtípusok nyomában: az introvertált melankolikus és flegmatikus

Szeitl Mónika

2021.08.25.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Hippokratész szerint két fő csoportba, azon belül pedig négy típusba sorolhatóak az emberek, már ami a személyiségüket illeti. A legfontosabb kérdés, hogy valaki extrovertált vagy introvertált, ám az sem mindegy, hogy inkább kapcsolat- vagy célorientált-e?

Az extrovertált személyiségek Hippokratész szerint lehetnek szangvinikusak vagy kolerikusak, míg az introvertáltak melankolikusak vagy flegmatikusak. A kifelé forduló jellemekről előző cikkünkben írtunk részletesen, most pedig a befelé forduló típust nézzük meg kicsit közelebbről.

Introvertált személyiségek

Melankolikus személyiségtípus

A melankolikus típus amellett, hogy befelé forduló, még teljesítményorientált is, így rá nemcsak az igaz, hogy csendes, érzékeny és empatikus, de az is, hogy precíz, komoly és lelkiismeretes.

Rá lehet leginkább azt mondani, hogy igazi gondolkodó, aki tudni és nem mellesleg érteni akar mindent.

Napjait tervszerűen éli, s bár nem szeret sok dologgal foglalkozni, ami felkelti az érdeklődését, azt tökéletesen akarja csinálni, ügyelve a részletekre is.
Bár a melankolikus típus kifejezettem komoly és rendszerető, mégsem sótlan, sőt kifejezetten gazdag a képzelőereje. Mi több, a kreativitás is igencsak jellemző rá - így nem meglepő, hogy számos költő, író, zenész, színész ebbe a személyiségtípusba tartozik, ahogyan a filozófusok, feltalálók és kutatók között is nem egy melankolikus jellemmel rendelkezik.

A melankolikus személyiségtípus csendes, érzékeny és empatikus, de az is igaz rá, hogy precíz, komoly és lelkiismeretes Forrás: Shutterstock

A melankolikus ember tehát valódi tehetséggel van megáldva, mégis valahogy körüllengi az állandó gyötrődés.

Nem véletlen tehát, hogy a melankolikus szó maga is szomorúságot, búskomorságot jelent. Befelé fordulása és állandó elemzési kényszere, amely önmagára is kiterjed, könnyen depresszióba fordulhat át, de nem ritka az sem, hogy képzelt betegségek ütik fel a fejüket ennél a típusnál.
Érzelmei, bár igen lassan alakulnak ki, ha egyszer gyökeret vernek, nagyon tartósak, így megéri küzdeni azért, hogy megnyerjünk magunknak egy melankolikus embert.

Flegmatikus személyiségtípus

A flegmatikus ember nem egyértelműen flegma, már ami a szó mai, mindennapi jelentését illeti. Sokkal inkább nyugodt, kiegyensúlyozott és megfontolt. Ha a szangvinikus a nagydumás, a kolerikus a főnök, a melankolikus a művészlélek, akkor a flegmatikus a szürke kisegér.

Ő az, akit szinte nem is lehet észrevenni, mert sem a kinézetében, sem a viselkedésében nincs semmi kirívó.

A flegmatikus ember nyugodt, kiegyensúlyozott és megfontolt Forrás: Shutterstock

Akkor mégis milyen a flegmatikus ember? Leginkább higgadt és kiegyensúlyozott, akinek nincsenek kilengései sem pozitív, sem negatív irányba.
Mivel a flegmatikus személyiség nem szereti a konfliktusokat, így nem is keveredik senkivel vitába, sőt mások nézeteltéréseit is tehetségesen rendezi el. Ugyanakkor pontosan a konfliktuskerülése miatt gyakorta hallani tőle, hogy „nem tudom", nekem mindegy", „ahogy te akarod", ez pedig, valljuk be, néha idegesítő tud lenni. Holott az ilyen típus nem azért nem foglal álláspontot határozottan, mert nem érdekli a dolog, hanem azért, mert neki tényleg nem számít. Általában ő az, aki tökéletesen elégedett bármivel, ráadásul az sem jelent neki nehézséget, ha másokhoz kell alkalmazkodnia. Remekül tűri a feszültséget és

nehezen telik be nála a pohár, ám ha ez megtörténik, akkor sem rendez jelenetet, inkább csendben odébbáll

- ezért sokszor meg is kapja az önző jelzőt. Pozitívumai közé tartozik, hogy összeszedett, kedves, jó hallgatóság, lelkiismeretes és problémamentes munkaerő, ugyanakkor sokszor a szemére vetik, hogy érzelemmentes, nem elég lelkes, nem lehet motiválni, vagy épp lusta.