Az óragyárak rejtett titkai: halállal fizettek a sötétben világító órákért a rádium-lányok (18+)

Forrás: Wikipedia -
halál rádium magazin per rádium-lányok óragyár
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Az első világháború idején fiatal nők százai mentek dolgozni az óragyárakba, és fényes rádiumfestékkel festették az óralapokat. De miután a lányok, akik műszakjuk után szó szerint világítottak a sötétben, szörnyű mellékhatásokat kezdtek tapasztalni, versenyfutásba kezdtek az idővel az igazságért, amely örökre megváltoztatta az amerikai munkaügyi törvényeket.

Az első világháború kihirdetése után több száz munkásosztálybeli nő özönlött az óragyárakba, ahol órákat és katonai számlapokat festettek az új rádium elemmel, amelyet Marie Curie fedezett fel alig 20 évvel korábban. A számlapfestés a szegény dolgozó lányok elitmunkája volt, mivel háromszor annyit kerestek, mint az átlagos gyári munkás. A lányok azt az utasítást kapták, hogy ajkukkal néha nedvesítsék meg a rádiumos ecsetet, hogy még precízebb legyen a festés. A lányok minden alkalommal, amikor a szájukhoz emelték az ecseteket, lenyeltek egy kicsit az izzó zöld festékből.

A radiumot Marie Curie fedezte fel Forrás: AFP

Bár a vezetőség tisztában volt vele, hogy a rádium kárt okoz, a lányoknak mégis azt mondták, hogy nem veszélyes. Sőt, azt állították, hogy a kis mennyiségű rádium jótékony hatással van az egészségre, használata meghosszabbítja az életet. Pedig maga Marie Curie is szenvedett sugárzási sérüléseket, és többen meghaltak már a festőlányok előtt rádiummérgezésben, sőt, a rádiumtársaságok emberei ólomkötényeket viseltek a laboratóriumokban.

Halállal fizettek a sötétben világító órákért a rádium-lányok Forrás: Wikipedia
Mollie Maggia Forrás: YouTube/Mysterious World

A fiatal nők munkáltatója, az USRC csaknem két évig tagadta a felelősséget a halálesetekért. 1924-ben végül megbíztak egy szakértőt, hogy vizsgálja meg az összefüggést a számlapfestő szakma és a nők halála között. Amikor egy független tanulmány bebizonyította, hogy van összefüggés a lányok halála és a rádium között, a cég vezetője fizetett, hogy újabb tanulmányok készüljenek, melyek ennek az ellenkezőjét állították. A cég először akkor ismerte el a felelősségét, amikor az első férfi alkalmazott halt meg.

A rádiumlányok nem akarták annyiban hagyni a dolgot: bár az éveik meg voltak számlálva, összefogtak, hogy harcoljanak az igazságtalanság ellen. Nem önmagukért tették, hanem, hogy megvédjék az utánuk következő lányokat. Grace Fryer vezette a harcukat, aki elhatározta, hogy keres egy ügyvédet, még akkor is, ha számtalan ügyvéd elutasította őket. Végül 1927 -ben egy okos, fiatal ügyvéd, Raymond Berry elfogadta az ügyüket, az ügy pedig a címlapokra került. Az illinoisi cég, a Radium Dial azonban továbbra is tagadta a felelősséget, sőt, a kutatások eredményeiről is hazudtak. Odáig mentek, hogy ellopták az elhunyt dolgozók rádiumtól hemzsegő csontjait. A harcot Catherine Wolfe folytatta, aki halálos ágyáról szolgáltatott bizonyítékot. Végül nem csak magának, hanem minden dolgozónak igazságot nyert.

A rádiumos lányok ügye az elsők között volt, amikor a munkáltatót felelőssé tették a vállalat alkalmazottainak egészségéért. Ez életmentő rendeletekhez vezetett, és végül a Munkahelyi Biztonsági és Egészségügyi Hivatal létrehozásához, amely jelenleg országosan működik az Egyesült Államokban a munkavállalók védelme érdekében.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.