Az emberi szervezet mindig tartogat csodákat, ez a cikk három főszereplőjével kapcsolatban pedig hatványozottan igaznak bizonyult.

Albert Stevens, a világ legradioaktívabb embere

Ez az ohiói szobafestő-mázoló hasi panaszokkal kereste fel San Francisco egyik legnevesebb kórházát, ahol gyógyíthatatlan gyomorrákkal diagnosztizálták. Mivel 1945-öt írtunk, a tudomány még nem volt annyira fejlett, hogy az orvosok minden esetben meg tudtak különböztetni egy egyszerű fekélyes elváltozást a rákosodástól, ezért Stevenst elméletben már előre temették.

Ám feltételezett halála előtt különleges terveik voltak vele: tudta nélkül regisztrálták őt a Manhattan-terv nevű, atomfegyverek kifejlesztése céljából létrehozott projektbe, ahol többek között azt is vizsgálták, hogy a különféle radioaktív anyagok miként hatnak az emberi szervezetre, illetve a rákos megbetegedésekre.

Albert Stevens, a világ legradioaktívabb embereForrás: Wikipedia

A férfit gyógykezelés címén egy több plutóniumizotópból álló koktél halálos adagjának sokszorosával injekciózták be – a felgyülemlett sugárzásadag révén ő évente hatvanszor akkora dózisnak volt így kitéve, mint amennyit ma egy átlagos amerikai atomipari dolgozó számára engedélyeznek.

18, Stevenssel egy cipőben járó tesztalanyból – akik között négyéves gyermek is szerepelt – nyolcan két éven belül elhunytak a kegyetlen kísérlet folytán, ám a viszonylag szerencsés festő egészen 75 esztendős koráig, azaz a kezelés kezdetétől számítva még több mint húsz évig élt. Halálát végül szívelégtelenség okozta, melyet követően posztumusz kitüntetést kapott a tudományért hozott akaratlan áldozatáért.

Vesna Vulović, a csodastewardess

A leghíresebb, egyben talán a legszerencsésebb szerb légiutas-kísérő több mint tízezer méteres magasságból zuhant a mélybe egy aktatáskába rejtett bomba miatt felrobbant repülőgépről, és csodával határos módon túlélte a katasztrófát.

Már az is sorsszerűnek tűnt, ahogy az akkor 22 éves lány felkerült a JAT légitársaság 367-es járatára: összekeverték őt egy másik Vesnával, de nem bánta a bakit, mert így Dániába utazhatott, ő pedig még sosem járt ott, és kíváncsi volt az országra.

Vesna Vulović légiutas-kísérőként a Jugoszláv Légitársaság egyik DC-9-es típusú utasszállítója előttForrás: Sarajevo Times

A halálra ítélt repülő 1972. január 26-án futott ki a koppenhágai reptérről, és amikor elérte a 10,160 méteres magasságot, a csomagterébe rejtett bomba felrobbant, darabokra törve a légijárművet. Vulovićon kívül mindenki kirepült a géptörzsből, őt is csak az mentette meg, hogy elakadt egy tálalókocsiban, illetve, mivel alacsony vérnyomásából kifolyólag szinte azonnal elájult, a szíve sem durrant szét az életveszélyes körülmények között. (A vérnyomása miatt egyébként az egészségügyi vizsgán sem mehetett volna át, ám a vizsgálat előtt ipari mennyiségű kávét fogyasztott, így értékei megfelelőnek bizonyultak.)

Mivel a roncs egy havas-erdős hegyoldalra siklott a magasból, a nőnek volt esélye a túlélésre, ráadásul a helyi férfi, aki később megtalálta őt Srbská Kamenicében, egy veterán II. világháborús medikus volt, így életben tudta tartani Vulovićot, amíg a mentőegységek a helyszínre értek.

A stewardess koponya-, háromszoros csigolya-, borda-, medence- és dupla lábtörést szenvedett, napokig kómában volt, illetve emlékezetkieséssel és részleges bénulással küzdött a balesetet követően. Mindezek ellenére 16 hónap alatt szinte teljesen felépült, csak egy kis sántaság emlékeztette őt a tragédiára.

Mivel Vulović balesettel kapcsolatos emlékei teljesen törlődtek, nem félt a repüléstől, sőt, vissza akart menni dolgozni, de a légitársaság tartott attól, hogy jelenléte a gépeken zavaró médiafigyelmet kap majd. Ezért inkább adminisztratív munkakörben vették vissza, ám demokratapárti aktivizmusa miatt a '90-es években elbocsátották. 66 évesen hunyt el számos kitüntetés birtokában, nemzeti hősként.

Anatolij Bugorszkij, a legragyogóbb elme mind közül

Az 1942-ben született orosz részecskefizikusnak alighanem az egyik legelképzelhetetlenebb munkahelyi baleset jutott osztályrészül. Bugorszkij Protvino város magfizikai intézetében dolgozott kutatóként, ahol a szerencsétlenséget megelőző másodpercekben épp egy meghibásodott részecskegyorsító fölé hajolt, hogy kiderítse, miért romlott el.

Mint kiderült, ez nem volt a legjobb ötlet, ugyanis a következő pillanatban egy 76 gigaelektronvoltos protonsugár lőtte őt fejbe, nagyjából 2-300 ezer röntgennyi sugárterhelést róva az érintett területekre. Csak viszonyításképp: a halálos adag 100 ezerben van megállapítva, ez elvileg azonnali tudatvesztést és egy órán belül bekövetkező halált okoz.

Bugorszkij ennek ellenére fájdalmat nem érzett, csak egy akkora villanást látott, mely „ezernyi Nap ragyogására emlékeztette" őt. Bár szakember lévén tökéletesen tisztában volt azzal, hogy rendkívül komoly dolog történt, folytatta a munkát és nem szólt senkinek.

A sugárnyaláb mentén azonban az elkövetkező napok során a felismerhetetlenségig dagadt a fizikus arca, és a bőrsérülésnek köszönhetően láthatóvá vált a sugárnyaláb pontos útja, mely a koponyacsontját és agyának egy részét is átlőtte.

Az Anatolij Bugorszkij fején áthaladó protonnyaláb útjaForrás: techinsider.ru

Bár az orvosok biztosak voltak abban, hogy nem éli túl a károsodást, Bugorszkij sikerrel lediplomázott és még sok-sok évig dolgozott a pályán, mielőtt nyugdíjba vonult. A baleset következtében ugyan lebénult a fél arca, egyik fülére megsüketült és olykor-olykor epilepsziás rohamok gyötrik, kognitív képességeit nem befolyásolta a malőr, csak saját bevallása szerint hamarabb fáradt el munka közben, mint azelőtt.

1996-ban rokkantsági státuszért folyamodott, hogy térítésmentesen kaphasson epilepsziagyógyszert, de kérelmét elutasították. Jelenleg nyugdíjasként tölti napjait a körülményekhez képest jó egészségben.

Nyitókép: Shutterstock