Perfekcionizmus: a tökéletességre törekvés csapdája

Forrás: Shutterstock -
perfekcionizmus tökéletesség csapda magazin csapdahelyzet maximalizmus Félig üres elégedetlenség
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Kevés olyan ember van a Földön, aki a rábízott, vagy neki kiosztott feladatát ne akarná hiba nélkül megoldani, főként ebben a teljesítményorientált világban, amiben élünk. Senki nem áll úgy oda például az egyetemi vizsgák elé, hogy a lehető legrosszabb jegyre hajt, inkább szeretne a tőle telhető legjobban teljesíteni, summa cum laude végezni, aztán ez vagy sikerül, vagy nem. Akárhogy is, ha minden tőle telhetőt megtett érte, akkor elfogadja az eredményt, és megy tovább a maga útján. 

Ha a tökéletességre való törekvésünk adaptív, akkor a perfekcionizmus segít minket a szükséges önfegyelem megtartásában - például fogyókúra esetén -, motiváló hatással van ránk a feladatvégzésben, ugyanakkor megengedő is, vagyis meghagyjuk magunknak a hiba lehetőségét is, nem várjuk el, hogy törekvéseink mindig makulátlan eredményt hozzanak.

Úgy is mondhatjuk, hogy a poharunk legalább félig mindig tele van.

A perfekcionista ember jellemzői

Nem úgy a perfekcionista embernek, akinek célja a tökéletes, a hibátlan, a valaha volt legjobb, legszebb, legértékesebb, leglegleg munka elvégzése, teljesítmény, eredmény elérése. Ám a kitűzött célt sosem éri el, mert mindig talál hibát magában, a munkájában, a környezetében, valamit, ami rajta bukott el, mert ő nem volt elég tökéletes. És ez a maximalizmus nemcsak az aktuális feladataira, hanem az élete minden területére is érvényes, a magánéletétől a munkáján át önmagáig valóban nincs semmi, amiben adna magának lehetőséget a „csak jóra".

A perfekcionista ember célja leglegleg munka elvégzése, Forrás: Shutterstock

Így aztán a perfekcionista pohara félig üres. Mindig.

Ez a hozzáállás a perfekcionista teljes életére rányomja a bélyegét, mivel folyton az jár a fejében, hogy sem ő, sem amit csinál, nem elég jó, és mások hibái is épp úgy zavarják, mint a sajátjai. A hibákon való rágódás helyett akár élvezhetné is az életet, de ő erre képtelen, így előbb-utóbb mentális problémák jelenhetnek meg nála, az élete pedig boldogtalanná válhat.

A másik probláma a perfekcionista embernél, hogy merev, rugalmatlan gondolkodása, hozzáállása az alkalmazkodóképességére is rányomja a bélyegét, ami nélkül kritikus helyzetben nem, vagy csak nagyon nehezen képes döntéseket hozni, megküzdeni a válsághelyzetekkel. A rossz mentális állapot rossz egészségi állapotot is generálhat, tehát összességében elmondható, hogy a maximalizmus, perfekcionizmus, még ha sokszor úgy is gondolunk rá, mint egy személyiségjegyre, ami a fejlődést segíti, valójában inkább hátráltatja az embert, mint segíti.

Mit tehet, aki az egészségtelen tökéletességre törekvés csapdájába esett?

Aki észreveszi magán a fenti gondolkodást, hozzáállást, viselkedést, álljon meg egy percre, és gondolja át, mit is hajszol annyira, mit jelent neki és mit jelent objektíven nézve a tökéletesség. Létezik egyáltalán? Elérhető? A maga felé támasztott elvárások, kitűzött célok valóban reálisak?

Mi van igazából a tökéletességre törekvése mögött? Kinek akar megfelelni? A teljesítménykényszere kinek szól? Egyáltalán, léteznek azok a külső elvárások, melyek folyton a tökéletes eredmény elérése felé hajszolják?

Biztos, hogy mindenki csupán annyi, amennyit és ahogy teljesít?

Ahhoz, hogy a maximalista kimásszon a saját maga állította csapdából, muszáj őszintének lennie magához, és ha tudatosult benne, hogy kelepcében van, akkor nézőpontváltással, a teljesítménnyel szembeni valódi értékek felismerésével, Münchhausen báróként, a saját hajánál fogva kihúznia magát a gödörből. Ha pedig egyedül nem megy, ér segítséget kérni!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.