Magány és tehetetlenség - így érzi magát a gyermek, ha a szülei veszekednek

Ahol két ember él együtt, ott rendre felüti fejét a nézeteltérés, ez természetes. Mindig mindenben nem tudunk és nem is akarunk egyetérteni a másikkal, azonban veszekedésinket igyekeznünk kell kordában tartani, különösen, ha gyermekeink vannak. Ugyanis a gyerek sokszor sokkal drámaibbnak élheti meg az adott szituációt, mint amilyen az valóban volt, és szoronghat szülei vitái miatt.

Mit érez a gyerek, ha veszekednek a szülei?

„Éjszaka álomba sírom magam. A könnyeim az egyetlen társaságom. Magányos vagyok. A szüleim éjszakánként veszekednek" - írta le terapeutájának egy hétéves kisfiú a szülei veszekedése kapcsán benne felmerülő érzésekről.

Szüleik érzelmektől túlfűtött vitái közepette a gyerekek magányosnak érezhetik magukat, átmenetileg elveszíthetik biztonságérzetüket is, függetlenül attól, milyen korú gyerekekről van szó.

A gyerek biztonságát a szülő adja, így, ha konfliktus alakul ki apa és anya között, a szülőknek akkor is igyekezniük kell megőrizni higgadtságukat. A kiabáló, őrjöngő szülő láttán a gyerek belső világa összeomlik, biztonságérzetét elveszítheti.

Ne helyezd a gyerek vállára a saját terheidet

A gyerek nem tudja kezelni a felnőtt problémákat, a házastársi konfliktusokba bevonni őket nem szabad. Arról panaszkodni nekik, azt taglalni, hogy a másik fél miért hibás, mit tesz vagy nem tesz meg, ki a jobb szülő, a jobb férj/feleség, ki tesz többet a családért, nagyon megterhelő számukra. Ezek olyan témák, melyeket még nem ért meg, ráadásul sokszor a szülő maga sem gondolja komolyan, csupán pillanatnyi érzés, mely feltör belőle, ám a gyereknek ez hosszú távon szorongást és félelmet okoz.

Ne akard, hogy választania kelljen a szülei között!

A gyereked nem tudja megmondani, melyikőtöknek van igaza - nagy eséllyel amúgy sem tisztán fekete és fehér a probléma -, és nem is az ő dolga ítéletet mondani. Ne terheld a gyereked lelkét azzal, hogy rábízod a döntést: apa a jó vagy anya, melyikőtöknek van igaza, ki a jobb szülő. A gyereknek mindkét szülőjére ugyanannyira van szüksége, ugyanúgy akarja szeretni az anyukáját és az apukáját is.

Annál pedig nem követhetsz el nagyobb merényletet a kicsi vagy nagyobb gyermek ellen, hogy megpróbálsz vele a másik szülő ellen szövetkezni.

Tartsd szem előtt a gyermeki szükségleteket

Amikor te és a házastársad veszekedtek, a gyerek úgy érzi, ő teljesen jelentéktelen, nem törődik vele senki, nem kell senkinek. Ahol rendszeresek a konfliktusok, ott a gyerek igyekszik a észrevétlen maradni, a saját szükségleteit háttérbe szorítani; magukat okolhatják a szüleik konflitusai miatt és bűntudatuk is lehet.

Pszichoszomatikus tüneteket is produkálhatnak a veszekedéssel teli otthonban élő gyerekek, de érezhetik azt is, hogy nekik kell megnyugtatniuk szüleiket, igyekeznek a béke megteremtői lenni, miközben a veszekedéstől való félelem az életük állandó részévé válhat.

Mi a fontosabb, a házastársi kapcsolat vagy a gyermekek jólléte?

A kettőt nehéz összehasonlítani, s bár tény, hogy a jó házasságban élők jobb szülei lehetnek a gyermekeiknek, ahogy az is tény, hogy a gyerek is boldogabb, ha azt látja, hogy a szülei szeretik egymást. Ám, aki gyermeket vállal, annak nagy a felelőssége a kiskorúak iránt: az ő kiegyensúlyozottságuk épp olyan fontos, mint a működő házasság.

Ezárt nagyon fontos, hogy a felnőtt problémákat, mág ha azok nem is konfliktus vagy veszekedés forrásai, soha ne a gyerek jelenlétében beszéljük meg. Nincs annál fontosabb, hogy szülő és gyerek között erős bizalmi kötelék alakuljon ki, és hogy ez meg is maradjon. Ha a gyermekeink érdekeit, érzelmi szükségleteit tartjuk szem előtt, a problémáink megvitatását és megoldását is képesek leszünk olyan mederben tartani, mely nem sérti a kicsik még oly érzékeny lelki világát.

Tudj és merj felelősséget vállalni és bocsánatot kérni

Emberek vagyunk, hibázunk. A legnagyobb igyekezet ellenére sem mindig sikerül türtőztetni magunkat. Ha úgy alakul, hogy a gyermeked véletlenül tanúja volt a szülői vitának, a legfontosabb, hogy bocsánatot kérj tőle, amiért látnia kellett a veszekedést, és elmagyarázd neki, hogy anya és apa vitájához neki semmi köze, nem miatta van, nem oka a nézeteltérésnek, mely két ember között gyakorlatilag természetes, ám az egymás iránti érzelmeiket nem befolyásolja - írja az Aleteia.