A hízelgésnek ereje van - vigyázzunk, hogy ne essünk bele a manipulátorok csapdájába

Létfontosságú számunkra a dicséret, mert szükségünk van útmutatásra, hogy tovább fejlődhessünk abban, amit éppen csinálunk. Ez lehetőséget ad arra, hogy tényleg azzá a személlyé váljunk, akivé szeretnénk. Más szóval, kell az, hogy mások higgyenek bennünk, megerősítsenek minket abban, hogy amire törekszünk, az jó – legyen szó akár a külsőnkről, a munkánkról vagy akár a párkapcsolatunkról.

Miért hat ránk?

Mi is ezt tesszük?
– Az igazság az, hogy a legtöbben nem zárkózunk el attól, hogy hízelegjünk másoknak, főleg, ha akarunk tőlük valamit. Nem kell feltétlen anyagi vagy erkölcsi haszonszerzésre gondolnunk, lehet, hogy csupán a másik szeretetére vágyunk, ezért hízelgünk neki. Ám a legtöbb esetben a kedvesség burka mögött sokszor valamilyen kérés, elvárás húzódik meg.

Kell válaszolni?
– A vesztegetés abbamarad, ha valaki megtagadja a felajánlott pénzt. De a hízelgést nehéz megtagadni, mivel az szubjektív természetű. Ha nem válaszolunk rá semmit, az nem jelent elutasítást. Tehát fontos reagálni, méghozzá egyértelműen. Előtte azonban figyelembe kell vennünk a körülményeket, a hízelgő személyét és mások jelenlétét.

A főnöknek mindig igaza van...
– Minden vezetőnek vannak vakfoltjai, és azok potenciális sebezhetőségi területeket jelentenek. Azonban nem minden vakfolt egyenlő. Kevés dolog jelent olyan kockázati területeket számukra, mint a saját büszkeségük és egójuk. Ha egy főnöknek ez a gyenge pontja, akkor hihetetlenül könnyű őt manipulálni. Csak néhány bók minden nap, és szabad az út előttünk. Persze most rávághatnánk, hogy de hát ez csodálatos! Akkor nem kell mást tennünk, mint hízelegni a felettesünknek, és akkor biztos hamar felpattanunk a ranglétra legtetejére. A baj csak az, hogy nem megy mindannyiunknak olyan könnyen a hízelgés. Ez egy adottság. És hogy áldás vagy átok, az döntse el mindenki saját maga - írja a Fanny.