Nem mindegy, hogyan tisztítod a fabútorokat: speciális tisztítást igényelnek

Ha olyan bútort választunk, amely keményfából készült, mint az akác vagy a teak, sok vesződséget megspórolunk. Némelyiknek magas a természetes olajtartalma, sűrű szövetűek, sőt egyes fajták gumit vagy kátrányt is tartalmaznak; a speciális anyagok ellenállóvá teszik őket a környezeti hatásokkal szemben, vagyis nem korhadnak, nem gombásodnak, nem vetemednek, ráadásul a rovarok sem tesznek kárt bennük. A legtöbb bútort gyártáskor UV-védős olajjal kezelik, de ha tovább szeretnénk megőrizni az eredeti színét, akkor felvihetünk rá egy pluszréteget. Minden fafajtára jellemző, hogy idővel érik a színe, ízlés kérdése, hogy késleltetjük-e ezt a folyamatot. Időközönként érdemes enyhén tisztítószeres, nedves ronggyal áttörölni, ez segít megelőzni, hogy a szennyeződés megrongálja a fa szerkezetét. A szezon végén kültéri fabútorokhoz kapható olajjal kell lekezelni. A téli hónapokban ajánlott száraz, fedett helyen tárolni őket, ha nincs rá lehetőség, takarjuk le egy ponyvával. Fedett helyen is érdemes letakarni, hogy könnyebb legyen a tavaszi tisztítás. Ne zárjuk le hermetikusan, fontos, hogy tudjon szellőzni

A viaszolt felületekkel óvatosan kell bánni, mert minden folyadék és nedvesség maradandó nyomot hagy rajtuk. Tisztításkor száraz ruhával töröljük le a port, méhviasztartalmú bútorápolón kívül semmilyen más tisztítószert ne használjunk. A viaszolt felület természetes velejárója, hogy idővel megkopik. Ilyen esetben felújítóviasszal újra selyemfényűvé varázsolható.

A fürdőszobába, konyhába kerülő bútort mindig speciálisan fafelületre alkalmazható, kültérre is megfelelő felületkezeléssel lássuk el, így nem foltosodik, ha víz vagy szennyeződés éri. Természetesen az erős fizikai hatásoktól – karcolás, extrém hőmérséklet, tartós nedvesség – az így kezelt felületeket is védeni kell - írja a Lakáskultúra.