A szülőkön múlik, hogy jó testvérek lesznek-e a gyerekek

A többgyerekes szülőknél időnként felmerülhet a kérdés, hogyan segíthetik gyerekeiket, hogy boldog, kiegyensúlyozott, sikeres felnőttekké válhassanak, és mivel tehetnek a legtöbbet a testvérek közötti harmonikus és konstruktív kapcsolat kialakulásáért.

Szövetség

A kötődéselmélet kutatói szerint a testvérkapcsolat fontos érzelmi kötelék. Bár a testvérek közötti rivalizálás, hangos civódás és csetepaté kisebb vagy nagyobb mértékben a legtöbb családban megfigyelhető jelenség, a testvéri viszonyok óriási szerepet játszanak a személyiségfejlődésben, és kihatnak a felnőttkori kapcsolatokra, különösen a párkapcsolatokra. De vajon hogyan segíthetjük szülőként a gyermekeinket abban, hogy felnőve egymásnak lelki társai és ne ellenfelei legyenek?

Soha ne hasonlítsuk őket egymáshoz!

A gyermekeknek szüksége van a szülők figyelmére és elismerésére, ezért ügyeljünk arra, hogy mindig egyenlően adjunk a szeretetünkből, a figyelmünkből, és a legkisebb dologért is dicsérjük meg őket. Mellőzük az olyan kijelentéseket mint például: “Bezzeg a húgod egyetemre ment.” vagy “A nővéred nem beszél vissza nekem”. Ha folyton összehasonlítjuk a gyerekeket egymással, azzal csak a rivalizálásuknak adunk táptalajt, és az egymás iránti féltékenykedést érjük el, ami felnőtt korban akár gyűlöletté is fajulhat.

Tanítsuk a csemetéket a kedvességre!

Próbáljuk ki náluk a „két kedvesség” szabályt”: kérjük meg őket, hogy legalább két kedves dolgot mondjanak vagy csináljanak minden nap – ez lehet egy ölelés vagy a játék megosztása. Vacsora közben, autókázáskor, iskolába menet vagy játék közben kérdezzük meg a gyerkőceinket, hogy milyen kedvességet tettek aznap a testvérükkel. Tudassuk velük, hogy az egymás iránti kedvesség ugyanolyan nagy érték, mint egy jó osztályzat, vagy a kiemelkedő sporteredmény. Minél többet gyakorolják a gyerekek a kedvességet, annál erősebb empátiát fejlesztünk bennük.

Teremtsünk lehetőséget a csapatmunkára

A családon belüli csapatmunka nagyon hasznos: megtanítja a résztvevőket az együttműködés képességére, ez pedig ösztönzi a további közös munkát. A csapatmunka azt jelentheti, hogy a családtagok együtt látják el a teendőket. Nem kell nagy dolgokra gondolni: a testvérek takarítsanak ki együtt, pucolják meg közösen a zöldséget vagy vásároljanak be együtt. Mindig az életkoruknak és a képességeiknek megfelelő feladatot osszunk ki a számukra.. Amennyiben mindenki tisztában van azzal, hogy a csapatért dolgozik, nem fontos, hogy ki mivel járul hozzá a végeredményhez.

Járjunk jó példával előttük

A gyermekek agya hat éves korig olyan, mint a szivacs. Ez képessé teszi őket arra, hogy önkéntelenül is lemásolják a környezeti mintákat, a szülő viselkedésmódját, problémamegoldó készségét. De hiába beszélünk nekik arról, hogy legyenek kedvesek másokkal és viselkedjenek türelmesen, ha ennek ellenkezőjét tapasztalják. Ha viszont azt látják, hogy igyekszünk szépen diplomatikusan megoldani egy-egy vitát, akkor ők is hasonlóan járnak majd el. Mindig jusson eszünkbe: amit a gyerekek látnak, azt magukkal viszik az életük során - írja a Bors.