Gyerekkor egy testvér árnyékában – 6 jel, ami elárulja, ha valaki nem a szülők kedvence volt

Akinek van testvére, ideális esetben egy véd és dacszövetséget alkot vele, együtt vágnak neki a felnőtté válás rögös útjának. Sok esetben azonban a szülői kivételezés, az egyik testvér piedesztálra emelése megmérgezheti a testvéri viszonyt, a háttérbe szorítottság gyerekkorban pedig egy felnőtt ember pszichéjében is nyomot hagyhat. Vajon honnan ismerhető fel, ha valaki nem volt szülei kedvence?

Kivételezés gyerekkorban: a „kedvenc gyerek” pszichológiája

Nem szeretik bevallani, sokszor teljesen önkéntelen a dolog, de szakértők szerint szinte minden szülő  egy kicsit jobban favorizálja valamelyik gyerekét a többiekkel szemben. Ennek oka lehet a hasonló habitus, külső hasonlóság, tehetség, születési sorrend, nem, és a lista még hosszan sorolható.

Amikor egy gyerek azt érzi, hogy testvéreivel szemben a szülei háttérbe szorítják, megnő benne a teljesítménykényszer, minden igyekezetével azon van, hogy kicsikarja szülei elismerését. Ez az elhanyagoltság felnőttként is tetten érhető.

6 jel, hogy egy felnőtt gyerekkorában háttérbe szorult

1. Önbizalomhiány

Ha valaki gyerekként nem a szülők kedvence volt és testvére mellett rendszeresen háttérbe szorult, állandóan azt érezte, hogy bármit csinál, az sohasem lehet elég. Emiatt állandóan megkérdőjelezi A képességeit, úgy érzi, mindenki jobb nála, valamennyi döntése előtt másoktól várja a megerősítést.

2. Konfliktuskerülés

Mivel egy háttérbe szorított gyerek úgy nőtt föl, hogy az ő szavának és véleményének nincsen súlya, felnőttként előszeretettel kerüli a konfliktusokat, hogy elkerülje az elutasítást. Sokszor még akkor sem áll ki magáért, ha minden jel szerint neki van igaza.

3. Megfelelési kényszer

Aki úgy nő föl, hogy soha nem kapta meg a megfelelő elismerést és figyelmet, felnőttkorban is állandóan mások kívánalmait, igényeit helyezi előtérbe. Ezt olyan extrém formában űzheti, hogy nem egyszer kifejezetten kárt is okoz vele magának. A benne élő gyerek akarja megkapni a figyelmet, amit mindig is megérdemelt.

4. Maximalizmus

Intő jel, ha valakit háttérbe szorítottak kiskorában, hogy később eluralkodik rajta a szélsőséges maximalizmus. A figyelemhiány és az alkalmatlanság érzése miatt erején felül teljesít, még a tökéletes sem elég jó neki, saját munkájával szemben különösen kritikus. Ilyenkor a kritikát és elutasítást akarja elkerülni, miközben mások elismerésére és jóváhagyására vágyik.

5. Kritikára való extrém érzékenység

Abban az esetben, ha valaki a legfiatalabb éveit úgy élte le, hogy akármit csinált, kevés volt, és folyamatosan meg kellett küzdenie a szülők figyelméért, felnőttként hiperérzékeny lehet a kritikára. Ennek oka, hogy minden róla szóló véleményt a személye elleni támadásnak fog fel, hisz gyerekként nem a teljesítménye, hanem a személyisége miatt szorították háttérbe.

6. Hiperfüggetlenség

Ha a gyerek kevés törődést és támogatást kap, akkor megtanulja, hogy az életben csak önmagára számíthat: saját magát nyugtatja, egyedül végez minden feladatot. A szokás élethosszig is eltarthat, és felnőttként ő lesz az, aki senkitől nem fogad el segítséget, még akkor sem, ha megroppan a teendők súlya alatt.