2026.05.01.
Az anyai szeretet egész életünkön át elkísér bennünket. Anyák napja alkalmából megható versekkel idézzük fel a hála legszebb szavait.
Anyák napja jó alkalom arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és kimondjuk azt az egyszerű mondatot, amelyet oly sokszor érzünk, mégis olyan ritkán mondunk ki: Köszönöm, édesanyám.
Forrás: 123rf.com
- Gyökerei az ókori Görögország tavaszi anyaistennő-ünnepeiből erednek.
- A modern anyák napját Anna Jarvis indította el 1908-ban az Egyesült Államokban.
- Amerikában 1914-ben lett hivatalosan elismert nemzeti ünnep.
- Magyarországon 1925-ben rendezték meg az első anyák napi ünnepséget.
- Nálunk május első vasárnapján az édesanyák iránti hálát ünnepeljük.
Költőfejedelmeink versei anyák napja alkalmából
Vannak kapcsolatok az életben, amelyeket lehetetlen pontosan szavakba önteni. Az édesanya és gyermeke közötti kötelék ilyen: egyszerre gyengéd, örök, fájdalmas és megtartó. Anyák napján talán nincs is szebb ajándék annál, mint néhány verssor, amely helyettünk mondja ki mindazt, amit sokszor magunk sem tudunk. Gondoljunk a drága nagymamákra is, őket se feledjük!
A magyar költészet legszebb anyaverseiből válogattunk olyan sorokat, amelyekben ott él a hála, a hiány, a szeretet és az a különleges csend, amely csak az anyai szívből fakadhat.
Forrás: Shutterstock
Juhász Gyula: Édesanyám
A Tisza partján él egy özvegyasszony;
Szeméből könnyet egyet se fakasszon
A nyomorúság, a gond és a bánat:
Ó áldd meg Isten, édes jó anyámat!
A Tisza partján él egy özvegyasszony...
Tudom, hogy bút hoz néki minden alkony,
Mert ő a jóság, szenvedés, a bánat:
Holtig siratja édes jó apámat!
Dsida Jenő: Hálaadás
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!
Ady Endre: Az anyám és én
Sötét haja szikrákat szórt,
Dió-szeme lángban égett,
Csípője ringott, a büszke
Kreol-arca vakított.
Szeme, vágya, eper-ajka,
Szíve, csókja mindig könnyes.
Ilyen volt a legszebb asszony,
Az én fiatal anyám.
Csak azért volt ő olyan szép,
Hogy ő engem megteremjen,
Hogy ő engem megfoganjon
S aztán jöjjön a pokol.
Bizarr kontyán ült az átok.
Ez az asszony csak azért jött,
Hogy szülje a legbizarrabb,
A legszomorúbb fiút.
Ő szülje az átok sarját
Erre a bús, magyar földre,
Az új hangú tehetetlent,
Pacsirta-álcás sirályt.
Fénye sincs ma a szemének,
Feketéje a hajának,
Töpörödött, béna asszony
Az én édes jó anyám.
Én kergettem a vénségbe:
Nem jár tőle olyan távol
Senki, mint torz-életével
Az ő szomorú fia.
Olvass tovább!
