Ijesztő műhibák az orvos szemszögéből

Nemcsak nálunk hibáznak az orvosok

Ha egy orvos hibázik, és a beteg emiatt életét veszti, vagy maradandó károsodást szenved, az nagy port kavar, hiszen pont azért tesszük egészségünket az orvos kezébe, mert bízunk szakértelmében. Egy magyar háziorvos viszont nemrég nem tudta helyesen leolvasni betege vércukormérésének eredményét, rossz kezelést alkalmazott, és az illető meghalt. Az eset nagy nyilvánosságot kapott, de azok az orvosok, akik reggeltől estig megfelelően végzik a munkájukat - és ők vannak többségben -, szinte sosem kerülnek szalagcímekre. Emiatt téves kép alakulhat ki bennünk a nemtörődöm, pénzéhes orvosokról és a fásult nővérekről, pedig a műhibák aránya az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökken. Ennek ellenére ma is előfordulnak szarvashibák hazánkban és külföldön egyaránt. A férfi, akinek a nem a beteg lábát vágták le, és a nő, akinek mesterséges megtermékenyítésénél véletlenül nem férje, hanem egy afroamerikai férfi spermáját használták, a tévedésből rossz magzatnak beadott halálos injekció, a pécsi háziorvos, aki a tizennégy késszúrással megölt asszonynál agyvérzést nevezett meg a halál okaként, vagy az a békéscsabai beteg, aki annak ellenére kapott penicillint, hogy jelezte, érzékeny rá - ezek az esetek nem csupán legendák.

Deák Bill Gyula lába is az orvosok miatt hiányzik?

Az elismert bluesénekes, Deák Bill Gyula nemcsak hangjáról és energikusságáról, de hiányzó bal lábáról is ismert. Az amputálás történetéről sok legenda kering, de nagy valószínűséggel az orvosok nemtörődömsége miatt vágták le a 11 éves Gyula lábát, mivel egy sérülést követő műtét után kialakult tályogot nem kezelték megfelelően, az elzárta a főütőeret, s emiatt trombózis alakult ki. Az énekes visszaemlékezése szerint ezután kezdett el zöldülni-lilulni a lába, s egy hét múlva le is kellett vágni.

Egy másik, igaz, jóval kevésbé ismert pécsi kisfiú viszont nemcsak a lábát, hanem az életét veszítette el egy mandulaműtét után. Hat évvel ezelőtt műtötték meg, de pár napra rá vérezni kezdett a seb, s a szigetvári kórház ügyeletes orvosa mentővel a műtétekre szakosodott pécsi gyermekkórházba szállíttatta a fiút, miközben egy orvost a pécsi kórházból is elindíttatott, hogy félúton összetalálkozva elláthatja a gyermeket. Csakhogy még mielőtt a pécsi orvossal találkozott volna, útközben a kisfiú életét vesztette. A perben az ügyeletes orvos, tekintve, hogy egy infúziót sem kötött be a gyereknek, felfüggesztett börtönbüntetést kapott, a szigetvári kórházat pedig többmilliós kártérítés megfizetésére kötelezték.

450.000 forint egy édesanya és gyermeke életéért

Magyarországon a becslések szerint több mint ezer ember hal meg orvosi hibák következtében, de az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint az egész világon minden tizedik kórházban fekvő beteg károsodik súlyosan az orvosok tévedései miatt.

Legtöbbször a vétkes doktor egyszerűen tovább praktizál. Így történt ez az öthónapos terhes, Siófokon kezelt Bea tragédiájánál is, aki gyermekével együtt vérzett el amiatt, mert az ultrahangon nem vették észre, hogy méhen kívüli terhes. A terhesgondozáson azt felismerték, hogy várandós, de azt gondolván, hogy a magzat méhen belül helyezkedik el, a hasfalon megtapadt és növekvő, kívülről kitapintható babát ártalmatlan cisztaként diagnosztizálták, és nem vizsgálták ki. A 26 éves, boldog kismama abban a hitben, hogy minden rendben van, élte szokásos életét, majd egy este rosszul lett, és hiába hívott a kiérkező háziorvos mentőt, Bea elvérzett, s vele együtt az egyébként egészséges baba is életét vesztette. Első fokon a siófoki nőgyógyászt egymillió forint pénzbüntetésre ítélték, és egy évre eltiltották a szakorvosi tevékenységtől, de másodfokon már csak 450.000 forintos pénzbüntetést szabtak ki, és az orvos is tovább praktizálhat - az indoklásban megemlítették, hogy az eset majdnem öt éve történt, és azóta nem volt panasz a szülész-nőgyógyász munkájára. Bea családja felháborodva fogadta az ítéletet, hiszen ha elvégezik a megfelelő vizsgálatokat, legalább az esélye meglett volna annak, hogy felfedezik a rendellenességet.

Műhibák az orvos szemével

A történtekről és az orvosok felelősségéről egy neve elhallgatását kérő fővárosi szülész-nőgyógyász így nyilatkozott: "Az említett esetet én is csak a médiából ismerem, így a papírok hiányában csupán általánosságban beszélhetek. Szerencsére eddig sem nálam, sem az ismerős kollégáknál nem történt hasonló hiba. A szabályok szerint járunk el, de a szülészetben számos olyan tényező van, amit bármennyire próbálunk, nem tudunk befolyásolni. Persze például egy szülési sérüléstől meg lehetne mindenkit menteni császármetszéssel, de akkor meg azért vonnának felelősségre, hogy miért műtöttünk. A szülészetben két egészséges ember jön be a kórházba, mindkettejüknek egészségesen kell hazamenniük, s ezért mindent megteszünk. De olykor hiába járunk el a szakma szabályainak megfelelően, van egy sor probléma és lehetséges szövődmény, amit jelenleg nem tudunk megoldani. Például egy műtét utáni szövődményes vérzés nem számít műhibának, de a felismerése és az azonnali kezelés nagyon fontos. Ha ennek a példában említett vérzésnek nem találjuk az okát, akkor vissza kell mennünk a hasba, és megoldani a problémát, de ez lehet csupán a kismama véralvadási rendellenessége is, amit nem tudunk kivédeni. Ennek ellenére természetesen van olyan, amikor mulasztás történik, ekkor nincs helye a szabadkozásnak, a hibát el kell ismerni, és ki kell deríteni az okát."

A műhibapereknél gyakran hallani, hogy az áldozatok hozzátartozói tehetetlenek, mert a szakvélemények általában nem az orvost teszik felelőssé. Az orvosok szemszögéből viszont egészen másként néz ki a dolog.

"Az az alapvető hiba, hogy mi orvosok nem vagyunk jogászok. A legtöbb per, amit orvosok ellen megnyernek, mindig valahol a nem helyes dokumentáció hibája, mi pedig sokszor nem tudjuk, mi az a jogilag fontos információ, amit vizsgálat közben le kell írnunk. A bíróságon aztán azzal tudják megfogni az orvost, hogy nem helyesen dokumentált, és sok olyan esetet láttam, ahol az üggyel össze nem függő dokumentációs hiba miatt veszett el a per. Ráadásul az orvosszakértők közül sok egyáltalán nem is praktizál, és így állapítja meg a szakvéleményét.

Amennyiben viszont az orvos valóban elkövetett egy hibát - nemcsak jogilag, hanem szakmailag -, azt el kell ismernie. Olyan orvost, aki a mulasztása után büszkén állt volna, nagyon ritkán látni. Azt pedig, hogy odamegy-e a hozzátartozókhoz bocsánatot kérni, sokszor nem is ő dönti el, hiszen a perben a jogász mondja meg pontosan, mit csináljon az orvos. Nagyon sok múlik a kommunikáción is, és a hibák nagy része ezen csúszik el. Ha minden orvos megpróbálna a beteggel kommunikálni, és jó előre tájékoztatná a várható szövődményekről, illetve azok jelentkezésekor is megtenné ezt, akkor némelyik ilyen eset elkerülhető lenne. Vannak azonban az osztályokon 'besúgók', akik egy szövődmény vagy esetleges hiba hírére telefonálnak az erre szakosodott ügyvédeknek, akik sokszor a kórház előtt már névjegykártyával várják a beteget.

Nálunk most, három évvel a gyermeke halála után jelentkezett egy asszony, hogy ötmillió forint kártérítést követel azért, mert 23-24 hétre született csecsemője a leggondosabb orvosi és koraszülött intenzív osztályi kezelés ellenére sajnos meghalt. Tényleg szó szerint mindent megtettünk a kicsiért, küzdöttünk, de nem sikerült életben tartanunk, s az anya három évig egyáltalán nem jelentkezett, csak most, hogy fizessünk - gondolom, megtalálta egy ügyvéd."

Az orvosok mulasztásainak okai között azonban nemcsak a túlterheltség áll: "Persze a túlhajszoltságra is lehet fogni a hibákat, hiszen hazánkban egy orvos csak akkor él meg, ha két vagy három munkahelye van egyszerre. De akkor külföldön, ahol rendesen meg vannak fizetve, és maximum 8-10 órát dolgoznak naponta, miért történnek műhibák? Azt is figyelembe kell venni, hogy a hiba sosem egyéni dolog: nemcsak az adott orvos, hanem egy csapat dolgozik, és ritkán dönt csak egyvalaki. De tudomásul kell venni, hogy rajtunk kívüli okokból is lehetnek szövődmények. Minden szakember hibázik, egyesek nem is keveset, de míg egy építőmester helyrehozhatja, amit elrontott, erre nekünk sokszor már nincs lehetőségünk. Nincs biztos védelem, csak nálunk, mivel életekről van szó, a minimálisra kell csökkenteni a hibákat."