Szigetszentmiklósi ügy: rémmesék az életről – létezik olyan, hogy gyerekigazság?

Mi lett az ítélet az elhíresült horrortörténetben?

A szemérem elleni erőszak és erőszakos közösülés bűntette alól a bíróság felmentette a szülőket. Három rendbeli, kiskorú veszélyeztetése bűntettében viszont bűnösnek kimondva egyenként két-két év börtönbüntetésre ítélte a Budapest Környéki Törvényszék kedden a szigetszentmiklósi házaspárt. Erről, valamint a szülők szabadlábra helyezéséről az Origo is beszámolt cikkében:

"Mivel a bíróság az előzetes letartóztatásban töltött időt beszámította - 2013. február 20-tól őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba kerültek -, a büntetést letöltöttnek tekinti. A bíróság az elsőrendű vádlott apa és a másodrendű vádlott anya előzetes letartóztatását megszüntette és elrendelte azonnali szabadlábra helyezésüket. A bíróság a szülők felügyeleti jogát mindhárom gyermek esetében megszüntette. A szexuális bűncselekmény vonatkozásában bizonyítottság hiányában történt felmentés."

A Life.hu Szigetszentmiklóson járt, ahol a falu lakóit, a közvetlen környezetet, a szomszédokat kérdezte, mit szólnak az ítélethez, hogyan fogadják a hazatérő szülőket, illetve mi a véleményük a gyerekek által tálalt – a nyomozás során köddé foszlott – rémmesékről.

Rémmesét szőtt a félelem?

A gyerekek elmondása szerint a szülők szinte napi rendszerességgel bántalmazták őket. Olyan esetet is említettek, ahol az anya fogta le egyiküket, amíg az apa elkövette az erőszakot. Máskor azt állították, hogy törött üveget, üvegmosót nyomtak fel a testükbe. Ütötték, verték őket minden nap, valamint nem kaptak megfelelő táplálékot, éheztették őket, illetve fekáliából gyúrt, cukrozott "kókuszgolyót", patkányvérrel kevert "tejbegrízt", rovarokat, egereket etettek velük a szülők. A gyerekek akkor „nyíltak meg” és tárták fel életük borzalmas eseményeit, amikor nevelőszülőkhöz kerültek. Bár az első pszichológiai vizsgálat során még akkor sem, csak a második pszichológiai vizsgálaton kerültek váratlanul felszínre a gyerekek által megfogalmazott bántalmazások. Fél évvel azután, hogy kiemelték őket a családból és nevelőszülőkhöz kerültek. Hogy az eltelt fél év alatt mi játszódott le a gyerekek agyában és lelkében, hogyan alakult az egyébként sok tekintetben valóban igaz és megtörtént bántalmazás valóságos rémálommá, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.

Ha csak a töredéke igaz

Az viszont tény, hogy a gyerekek gyomorforgató, rémületbe ejtő erőszakról szóló beszámolói nyomán azonnal megindult a nyomozás. És persze a gyermekek környezetében működő, a gyermekek érdekeit védő intézmények munkájának ellenőrzése és a felelősségre vonások is. Mert elképzelhetetlen volt, hogy egyetlen gyermekkel foglalkozó intézményben (védőnő, óvoda, iskola, gyermekjóléti szolgálat) dolgozó szakembernek sem tűnt fel időben, hogy baj van.

Azt ugyanis már az ügy folyamán végig lehetett sejteni, hogy ha a gyerekek meséinek csak a töredéke is igaz, a kicsik súlyosan bántalmazó, mérgező légkörben éltek, ahol a szülők magatartása és bánásmódja súlyos traumákat okozott a gyerekeknek. Nem véletlenül emelték ki őket (a rémtörténetek felszínre bukkanása előtt) a családból. Bár az ítélet fényében – amely kiskorú veszélyeztetése bűntettében bűnösnek találta a szülőket – már akkor is megkésve történt meg a kiemelés. Elvárható lett volna, hogy a család körülményeinek ismeretében, az anya súlyosan elhanyagoló bánásmódjának felismerése nyomán sokkal előbb lépjenek azok a gyermekvédelmi szakemberek, akiknek ez feladatuk lett volna. Annál is inkább, mert a szülőknek nem csak az ügyben szereplő három csemetéje van, több kisgyermekük is született, de azok már előbb gyermekvédelmi intézményekbe kerültek. Vagyis volt már felütött akta a szülőkről, valaki, valahol már találkozott a családdal, valaki tudta, hogy fokozott figyelemmel kellene kísérni a még családjukban élő gyerekek sorsát.

A gyerekek torzított elbeszélése figyelemfelkeltés volt?

A jogorvoslat tehát megtörtént több fronton is, de a gyerekek igazsága talán mégsem kap akkora hangsúlyt, amekkorát kellene, hogy kapjon. Aligha van ugyan olyan ember ebben az országban, aki le merné (akarná) a gyerekeket hazugozni rémületes meséik miatt, mégis keserű és fájdalmas tapasztalataik ettől kezdve kevésbé ütnek, mint eddig. Pedig bántották őket. Pedig elhanyagolták őket. Pedig nem figyeltek rájuk úgy és annyira, amennyire azt megérdemelték volna.

De térjünk rá a gyerekek meséire, amelyek nem attól rettenetesek, hogy az átélteket eltúlozva, horrorisztikus elemekkel fűszerezve, feketébben tálalták, mint a valóság, hanem azért, mert az ügyben szereplő gyerekek nagy valószínűség szerint mire kiemelték őket szüleik mellől, már súlyos, hosszú időre ható lelki sebeket szereztek. Látásmódjukat, valamint az elbeszéléseiket pedig nem feltétlenül a szülők elleni ellenszenv torzította el, hanem az elszenvedett bántalmazó szülői bánásmód.

Koszos gáztűzhely - elhanyagolt gyerekéletek

A család egyik közvetlen szomszédja – aki névvel és arccal nem kívánt nyilatkozni – azt mesélte, hogy kevés lehetősége nyílt rálátni a gyerekek életére ugyan, de amit látott, az elkeserítő volt. Az édesapa (akivel egy ideig egyébként együtt is dolgozott, és elmondása szerint az apukát kedvelték a munkahelyén, megbízható munkaerőként tartották számon) szinte sosem volt otthon. Nemcsak a fő munkáját látta el, de különmunkákat is bevállalt, hogy el tudja tartani a családját. A kicsik az édesanyjukkal voltak naphosszat (bár jártak iskolába – az is kiderült, kevesebb igazolatlan hiányzással, mint arról szóltak a hírek). A szomszéd szerint az édesanya szinte sose engedte ki a gyerekeket a levegőre, nem játszhattak a környéken élő gyerekekkel se. Egész nap a mocskos lakásban kellett maradniuk, amit a szomszéd külön hangsúlyoz. Az anya sose takarított, elhanyagolta a lakást és elhanyagolta, valamint elszigetelte a gyerekeket.

„Körülbelül kétszer vagy háromszor voltam benn náluk összesen, egyszer bútort vittünk át, egy heverőt, máskor meg használt ruhákat. De szinte úgy menekültem ki a lakásból. A gyerekek a földön, rongyok között játszottak. Térdig ért a földre dobált ruhahalom. A gáztűzhely isten tudja mikor lett utoljára megtisztítva, és olyan végtelen bűz áradt mindenhonnan, hogy nem mertem levegőt venni. Szóval volt baj a családdal, de azt egy pillanatig sem hiszem el, hogy patkányt vagy kakit etettek a gyerekekkel. Amíg tartott a pénz, amit Rudi keresett, még ennivalót is vettek. Ezt láttam, sőt többször segítettem is a buszra felszállni az anyjuknak a csomagokkal. Verték őket? Igen, valószínűleg verték. Én is kiosztottam annak idején néhány pofont a sajátjaimnak. De az erőszakot az első pillanattól kezdve nem hittem el. Üvöltözni az anyjuk szokott a gyerekekkel, vagy egymással a szülők. Ők nagyon sokszor veszekedtek.”

Egyébként egy másik volt kollégája is csak jót mondott a Life.hu-nak az apáról: szerinte az apuka „jófej”, akivel el lehet beszélgetni az élet dolgairól. Normális. Rendes ember, akiről nem hitte el a vádakat.

Majsai László pszichopedagógus, a Life.hu szakértője szerint a gyerekek története nagyon súlyos alapproblémákra hívja fel a figyelmet, és ha csak a tizede igaz annak, amiről a gyerekek meséltek, már akkor súlyos hatásokkal kell számolni.

„Nem szabad elfelejteni, hogy a gyerekek, ha sérelem éri őket, és különösen olyan ember részéről, akinek a biztonságot kellene jelentenie a kicsi számára, a sérelmeket felnagyítva fogja tálalni. Ettől függetlenül az ilyen súlyos 'mesék' esetén minden esetben van valamilyen alapélmény. Lehet, hogy az erőszakos témájú pornó (és horrorfilm), amelyből a részleteket átveszi és beépíti a vele MEGTÖRTÉNT események elbeszélésébe. A szakemberek egyébként nem arról vitáztak, hogy történt-e a gyerekek sérelmére elkövetett bántalmazás és elhanyagolás, hanem annak mértékéről és súlyosságáról ment a vita.

Szinte biztos, hogy a gyerekek nagyon súlyos bizalomvesztést éltek át, és súlyos traumákat szenvedtek el. És nem csak akkor súlyos a trauma, ha - ahogy a gyerekek mesélték - rovarokat etettek velük, vagy patkányvért meg székletet, ennek a töredéke is hosszú időre való feldolgozást igénylő lelki sebeket okozhat. E pillanatben nem lehet tudni, hogy a gyerekekben milyen mélyre hasítottak a történtek. Kinél akadt el, tokosodik be, őrizgeti majd évtizedekig, hogy aztán egyszer váratlanul kiszakadjon. A feldolgozás módja, a 'gyógyulás' pedig ezer tényezőn múlik, milyen segítséget kap, kik nevelik, milyen lesz a párkapcsolata. Az szinte biztos, hogy súlyos pszichoszexuális és mentális zavarral kell majd megküzdeniük.

Praxisom során (a Károlyi Mihály Gyermekközpontban dolgozott szakértőnk hosszú évekig – a szerk.) számtalan esetben találkoztam egyébként a fentiekhez hasonló konfabuláló gyerekekkel. Olyanokkal, akiknek szörnyű alapélmény mentén születtek meg a meséi - akár úgy, hogy tanúja volta annak, ahogy az édesapja megölte az édesanyját, vagy más erőszakos dolgot látott, vagy élt át. Vagyis nem szokatlan, nem egyedülálló az, ahogy a traumatizált környezetből szabadult szigetszentmiklósi gyerekek élményeiket tálalták. Sokszor azért teszik ezt, mert így hamarabb figyelnek fel rájuk, nagyobb súlyt kapnak a szavaik.”