Törd meg a csendet! - „Csak magadnak köszönheted kislányom, nem tudom, mit vártál…?”

Ez alkalommal egy olyan olvasó levélnek adunk teret, amely az áldozatokat veszi védelmébe.

Már egy ideje rendszeres olvasója vagyok a „Törd meg a csendet!” rovatnak, és eljutottam arra a pontra, mikor kikívánkoznak belőlem a témával kapcsolatos érzéseim, aggályaim, és felháborodásom.

Aki flörtöl, az hibás?
Milyen társadalom az, ahol emberek megengedhetik maguknak, hogy egy erőszak áldozatává esett lányt, nőt vagy asszonyt bármilyen módon is hibáztassanak a történtekért? Hogy juthattunk el oda, hogy egy bűncselekményben az elkövetőt védjük, míg az áldozatot tesszük meg bűnbaknak?
Lehet vitatkozni arról, hogy mit vár egy olyan lány, aki kihívóan öltözködik, részegen végigbulizza az éjszakát, esetleg mindenkivel flörtöl… Csakhogy ez a hozzáállás több sebből is vérzik. A beérkezett levelekből is kiderül, de egyébként sem titok, hogy az áldozatok többségét nem így, és nem emiatt erőszakolták meg. Ismerősök, barátok, sőt, családtagok is követhetnek el ilyesmit, és sajnos meg is teszik. Az a lány, akit 12-13 évesen a saját rokona molesztál, kihívóan öltözködött? Részeg volt? Vagy 13 évesen el akarta csábítani a 40 éves nagybátyját? Természetesen nem. Az a nő, akit egy esti kocogás után berángatnak a bokorba és megerőszakolják, tehet róla? Nem. Ha egy fiatal, húszas éveiben járó lány elmegy a barátnőivel bulizni, táncolni, majd hazafelé menet megerőszakolja egy, vagy akár több férfi is, tehet róla? Nem! Senkinek, az égvilágon senkinek nincs joga ahhoz, hogy úgy létesítsen valakivel szexuális kapcsolatot, hogy azt a másik nem akarja!

Az áldozathibáztató kommentelők nyilván tökéletesek
Felháborít az az álszentség, ami az interneten (természetesen legtöbb esetben név nélkül) folyik. A hozzászólásoktól az az érzésem támad, hogy manapság egy nőnek 1. nem szabad alkoholt innia; 2. nem szabad buliznia; 3. ha mégis elmegy bulizni, józanul, nyakig felöltözve tegye; 4. nem szabad flörtölnie; 5. nem szabad kettesben maradnia az ismerősével, barátjával, „szerelmével”, rokonaival; 6. nem szabadn egyedül kocognia, hazamenni iskolából vagy a munkahelyéről, nem mehet le boltba sötétedés után, vagy kutyát sétáltatni, de még csak levegőzni se mehet, mert máris kiteszi magát annak, hogy valaki megerőszakolja, és arról bizony a lány fog tenni, mert egyáltalán él. De azért felháborítónak tartjuk, hogy vannak országok, ahol a nőknek semmilyen joga nincs, és csak burkában léphetnek ki a házból.
Azok a férfiak és nők, akik előszeretettel hibáztatják az áldozatokat, valószínűleg soha életükben nem ittak még alkoholt, nem léptek ki egyedül az utcára, nem akartak tetszeni az ellenkező nemnek, soha nem járnak bulizni, és mindig mindent pont úgy csináltak, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.

Én is feltenném a kérdést, amit már sokan feltettek ezeknek az embereknek: ha a lányukat, húgukat, barátnőjüket, feleségüket erőszakolná meg valaki, akkor is az áldozat lenne a hibás? Ha kiderülne, hogy a családban, vagy akár csak egy buliban molesztálta, vagy megerőszakolta valaki, lehurrognák, hogy „csak magadnak köszönheted kislányom, nem tudom, mit vártál…”?

Ha kirabolnak, miért nem kérdezi meg senki, miért volt nálam táska?
Komoly problémák vannak a mai társadalom normáival és erkölcseivel, de erről nem az áldozatok tehetnek. Csóválhatjuk a fejünket, hogy a 15 éves lányok tíz évvel idősebbnek néznek ki a koruknál, és úgy is viselkednek, és ez valóban probléma! De nézzünk körbe: a TV műsorok, a filmek, a magazinok, plakátok, reklámok mind szexuális utalásokat tartalmaznak. A videó klipek 90%.-a abból áll, hogy falatnyi bugyiban mutogatják magukat az énekesnők. Hogyan is várhatnánk el a fiatal lányoktól, hogy ne az rögzüljön az agyukban, hogy ha nem vagy szexi, akkor sehova nem jutsz az életben? Kétszínű, mocskos társadalomban élünk: elvárjuk, hogy a nők legyenek ápoltak, igényesek, csinosak, de közben elítéljük őket, ha valóban így tesznek. De ha valakinek a kezéből kitépik a táskát, pénztárcát, vagy letépik a nyakáról az ékszert, akkor is az áldozat a hibás? Akkor is úgy gondolkozunk, hogy minek volt nála táska, minek vett fel egyáltalán ékszert, és amúgy is, miért lépett ki az utcára? Nem hiszem. Képtelen vagyok megérteni, hogy akkor az erőszak esetében miért az áldozat a hibás.

Kapjon végre szerepet az emberséges gondolkodás
Még valami: ahogy egyre több és több történetet lehet olvasni erőszak áldozatává esettekről, feltűnt, hogy egyre nagyobb szerepet kap a mentegetőzés. „Nem ittam, nem éreztem jól magam, a barátom volt, a rokonom volt, stb. Lányok, ne mentegetőzzetek! Egy percig se gondoljátok, hogy Ti vagytok a hibásak, mert ez nem így van! Azért, mert a világ tele van álszent, primitív emberekkel, még nem lesz elfogadható, ha valakit megerőszakolnak! A testetek csak a tiétek, és senkinek nincs joga ahhoz, hogy rendelkezzen felette! Épp elég megküzdeni ezekkel a szörnyű élményekkel, amelyek egy életre rányomják a bélyegét a további párkapcsolataitokra, a bizalomra, a szexre, mindenre. Ne hagyjátok, hogy még a lelkiismeret is beférkőzzön oda, mert akkor tényleg nem fogjátok tudni feldolgozni, ami veletek történt.

Nem szabadna egy nőnek félelemben élnie, attól tartva, hogy ha kiteszi a lábát a lakásból, bármi megtörténhet (sok esetben még csak ki se kell lépnie, mert családon belül történik). Akik ezt mégis máshogy látják, és az áldozatot okolják, valószínűleg nagyon szerencsések, mert még sosem érte őket igazságtalanság, és sosem történt velük az életben olyan, amit ők nem akartak. Sokakkal viszont igen, és legalább emberségből ne okozzunk még több fájdalmat azoknak, akiket ekkora trauma ért.
Ideje volt már, hogy végre foglalkozzunk az erőszak kérdésével, de úgy tűnik, még nagyon sokat kell tanulnia és fejlődni a társadalomnak ahhoz, hogy ezt kezelni tudják.